Zavaró tényezők

„Ki merészelte becsempészni a Szerb Demokrata Párt irodáiba a boszniai szövetségi címert?” – kérdezték felháborodva a napokban a szarajevói szövetségi parlament szerb képviselői. Az általuk durva provokációnak minősített tett miatt fel kellett függeszteni a törvényhozás tanácskozását, és csak akkor folytatódhatott az ülésszak, amikor kiderült, egy alkalmazott önkényesen döntött úgy, hogy a párt helyiségeiből sem hiányozhat a helyi muszlimok, horvátok és szerbek közös államát jelképező címer.

A szerbek nem csupán a törvények szerint közös, nemzeti etnikumokra nem utaló állami jelkép ellen indítottak támadást. Hétfőn bejelentették: követelik a szövetségi bíróságok, illetve az ügyészi hivatal felszámolását. Szerintük erre azért van szükség, mert a szövetségi hatóságok szemen köpték a szerbséget, amikor ejtették a vádat azok ellen, akik 1992-ben állítólag parancsot adtak a Szarajevóból kivonuló jugoszláv katonai konvoj tűz alá vételére. A támadásban heten meghaltak, tizennégyen megsebesültek. A vádak ejtése ürügyet szolgáltathat arra, hogy Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság (RSZ) elnöke ismét elővegye tavalyi ötletét, miszerint eljött az ideje a szerb entitás Boszniából való kiszakadásáról döntő népszavazásnak.

A központi kormány egyelőre nem adott választ az újabb szerb követelésre. Részben mert a törvényhozás a napokban – 15 hónappal a 2010. októberi parlamenti választás után – jóváhagyta ugyan a horvát nemzetiségű jelölt, Vjekoslav Bevanda miniszterelnöki kinevezését, a közgazdász végzettségű politikus kabinetje helyi elemzők szerint csak egy-két hónapos konzultációsorozat után kezdheti meg az érdemi munkát. Bár a politikai válság annak idején elsősorban azért tört ki, mert a legnagyobb horvát és muszlim pártok nem jutottak egyezségre a hatalommegosztásról, az alkuhoz az is kellett, hogy Szarajevó szemet hunyjon a fölött, hogy az RSZ hatóságai Bevanda jelölésének napján csöndben ejtették a Dodik ellen felhozott korrupciós vádakat.

A szerbekhez hasonlóan a horvátok is megnyirbálnák az 1992-ben kezdődött polgárháborút lezáró 1995-ös daytoni egyezményben egyébként is korlátozott hatáskörű közös intézmények befolyását. A horvátok jó része azért küzd, hogy osszák két részre a Bosznia felére kiterjedő muszlim–horvát föderációt, és az általuk lakott területek kapjanak olyan széles autonómiát, mint az RSZ. Ennek érdekében a szerb és a horvát nacionalisták készek összefogni: Mostarban politikai szervezeteik szövetséget kötöttek, hogy a választásokon visszaszorítsák a lakosság többségét képviselő és erősebb központi államot szorgalmazó muszlim pártokat.

Az interregnum hónapjaiban Bosznia még inkább leszakadt: a 2009-es 4 százalékos visszaesés után 2010-ben stagnált a gazdaság, és tavaly is csak 1,5 százalékos bővülést ért el. A munkanélküliség továbbra is 40 százalék fölött áll – a 30 év alattiaknál az 50 százalékot is meghaladja –, és a külföldi befektetők nem tartják biztonságosnak a boszniai beruházásokat. A tavalyi költségvetést 2011 utolsó napjaiban fogadták el, az idei büdzsé pedig még kész sincs: az ország működését három hónapra szóló ideiglenes egyezmény alapján finanszírozzák.

A befektetői bizalmatlanságot tovább növelte, hogy a kormányválság miatt az IMF és az EU is felfüggesztette a négymillió lakosú országnak szánt hitelek és segélyek kifizetését. Az érdeklődés hiánya miatt minden bizonnyal elmarad a BH Telekom 2012-re tervezett privatizálása is. Nedzed Residbegovic, a legnagyobb boszniai távközlési vállalat vezérigazgatója közölte, bár tudja, hogy a magánosítás politikai kérdés, úgy véli, hiba lenne eladni a céget, mert senki sem fog jó árat fizetni a 90 százalékos állami részvénycsomagért (a maradék 10 százalék befektetési alapoké). A boszniai állapotokat jól tükrözi, hogy nemcsak kormányokból és parlamentekből, de mobilszolgáltatókból is túltermelés van: a BH Telekom ügyfelei elsősorban a muszlimok közül kerülnek ki, az M:Telt a szerbek, a HT Mostart pedig a horvátok választják.

Az IMF 1,2 milliárd dolláros készenléti hiteléről szóló megállapodás újjáélesztéséhez a költségvetési kiadások lefaragására lenne szükség, ám amint Szarajevóban bejelentették a közalkalmazottak bérének 4,5 százalékos csökkentését, a szakszervezetek sztrájkot hirdettek. A munkabeszüntetés már meg is kezdődött, egy héten át napi két-két órára függesztik fel tevékenységüket a közalkalmazottak. A sztrájk nem élvez széles körű támogatást, hiszen az állami szektorban a fizetések 40 százalékkal nagyobbak, mint a havi 410 eurós boszniai átlagjövedelem. Igaz, csak akkor, ha kifizetik a béreket: a szarajevói nemzeti könyvtár dolgozói például – a költségvetési válságra hivatkozva – tavaly szeptember óta nem kaptak fizetést, a történelmi múzeumban pedig július óta várnak pénzükre az alkalmazottak.

Hamarosan az élelmiszer-termelők is elveszthetik jövedelmük jó részét. A szerbek, horvátok és muszlimok évek óta nem képesek megállapodni arról, hogy az élelmiszer-biztonság szövetségi vagy helyi ügy, így nincs egyezség arról sem, ki köteles elvégezni a szükséges ellenőrzéseket. Ez pedig azt jelenti, hogy amint Horvátország jövőre belép az EU-ba, Boszniából nem kaphat több hús- és tejterméket, pedig eddig a legnagyobb felvevőpiacnak számított.

NÉMETH ANDRÁS