Csütörtökön hivatalosan is bejelentették a Kínai Kommunista Párt vezetőváltó kongresszusának eredményét, az ország és a 82 millió tagú párt új vezetőit. Ahogy várható volt, az elnöki címet Hszi Csin-ping sanghaji párttitkár és korábbi alelnök nyerte el, miniszterelnöknek a Li Ko-csiang kormányfőhelyettest, a párt politikai bizottságának tagját választották. Ők ketten egyben a (9-ről 7 tagúra csökkentett) Politikai Bizottság Állandó Bizottságának (PBÁB) is tagjai lettek, sőt, életkoruk miatt az egyedüli biztos tényezők a bizottságban: a párt szabályzata szerint ugyanis a bizottság tagjai csak 68 évnél fiatalabb politikusok lehetnek, és az 59 éves Hszi Csin-ping és az 57 éves Li Ko-csiang mellett mindenki 64 éven felüli. Így az új állam- és kormányfőn kívül öt éven belül minden bizottsági tag át kell majd, hogy adja a hivatalát – erre valószínűleg az öt év múlva tartandó pártkongresszuson kerül sor.

A most megválasztott vezetőket hivatalosan jövő márciusig iktatják be. Addig a korábbi vezetők "ügyvivő kormányként" igazgatják az országot, fokozatosan adva át a helyet az új generációnak. Utoljára az elnök, Hu Csin-tao adja át az elnöki széket, ezzel hivatalosan minden politikai tisztségéről lemondva, a háttérből, nem hivatalosan viszont továbbra is befolyást gyakorolhat a régi vezetés az újra.

Hszi, a rejtélyes

„Hszi Csin-ping sok elemző számára egyfajta rejtély” – írja a hongkongi South China Morning Post (SCMP). Több elemző is megjegyezte, tulajdonképpen nagyon keveset lehet tudni az új kínai vezetőről. Bár apja, Hszi Zsonh-hszun a Kínai Kommunista Párt vezetőinek első generációjához tartozott, ő inkább a saját erejéből vált Fudzsian és Zsedzsiang tartományok kormányzójává, a Kína pénzügyi központjának számító Sanghaj párttitkárává, végül államfőhelyettessé, majd államfővé. Származása ellenére nem az úgynevezett vörös hercegekkel, a régi kommunista vezetők fiait tömörítő klikkel, inkább a technokrata, gazdasági kulcspozíciókkal is rendelkező sanghaji klikkel ápol szorosabb kapcsolatot, a kongresszus előtt nem sokkal pedig azzal lepte meg a világot, hogy napokra teljesen eltűnt a nyilvánosság elől.

Kattintson a képre a pártkongresszusról készült Nagyítás-galériánkhoz!

Kínai vezetők autói a kongresszus épületénél. A kommunista vadkapitalizmus komoly problémákkal küzd, amivel kezdeni kell valamit.

AFP

Bár jó előre lehetett tudni, hogy ő a biztos befutó, azt, hogy pontosan miért pont ő került a hierarchia tetejére, homály fedi, a valódi okokat csak a Kínai Kommunista Párt legfelsőbb köreiben ismerik – írja a Washington Post. Egyesek szerint a leköszönő elnök, Hu Csin-tao szívesebben látta volna a most miniszterelnöknek kinevezett Li Ko-csiangot utódaként, így Hszi csak komoly erőfeszítések és háttéralkuk árán küzdötte fel magát az elnöki székig.

"Nem merik megtenni"

Az amerikai lap Hszi Csin-pinget „karrier-apparatcsikként” jellemzi, aki egyelőre nem mutatott arra utaló jeleket, hogy reformokat tervez, igaz, az ellenkezőjére sem. „Néhány nyugati jelentés szerint Hszi Csin-ping liberális beállítottságú, mások szerint viszont a hadsereghez áll közel, a nacionalizmust és a külvilággal, köztük az Egyesült Államokkal való konfrontálódást választhatja a belső reformok helyett” – írja a lap. Az új vezetőséget a legtöbben mégis konzervatívként tartják számon életkoruknál fogva, illetve a két legfelső vezető a régi rezsimben betöltött szerepéből kiindulva.

Hszi Csin-ping és Li Ko-csiang közül inkább az utóbbit tartják reformpártinak: a jogból és közgazdaságból diplomázott politikus Kína eddigi egyik legjobban képzett vezetője, aki többször hangsúlyozta: Kínának törekednie kell a vagyon egyenlőbb elosztása, a szegényebbek számára elérhetőbb orvosi ellátás, lakhatás megteremtése felé. Az SCMP szerint azonban egy hozzá hasonló „óvatos kádertől nem lehet radikális liberalizációt várni”. David Shambaugh, a George Washington University kínai külkapcsolati programjának igazgatója szintén úgy véli: a kínai vezetés, „okulva a Szovjetunió összeomlásából, a közép-ázsiai eseményekből és az arab tavaszból”, nem meri jelentősen átalakítani a fennálló rendszert. Az esetleges reformok is legfeljebb szociális jellegűek lehetnek: a kínai vezetők az elmúlt években többször hangsúlyozták, Kína "nem áll készen" a demokratikus átalakulásra, leghamarabb 2050 körül indulhat el egy "kínai típusú demokrácia" építése.

A vezetők a kongresszuson, balról Hszi Csin-ping

AFP

Reformokra pedig szükség van: ugyan Kína Hu Csin-tao elnöksége alatt a világ második legerősebb gazdaságává lépett elő, a növekedésért hatalmas társadalmi árat kellett fizetni. A látszat-kommunista országban ma nagyobbak a vagyoni különbségek, mint bárhol a nyugati világban és jelentősek a régiók közti különbségek, főként a jómódú, urbanizálódott tengerparti sáv és az ország elszegényedett belső tartományai között. Emellett súlyos társadalmi elégedetlenséghez vezet a szinte mindent átható korrupció. Rendkívül erős a politikai és gazdasági élet összefonódása – a PBÁB-ba bekerült politikusok közül többen maguk is befolyásos cégek vezetői, tulajdonosai – vidéken pedig kicsiben ugyanez figyelhető meg a helyi bürokráciában. A korrupció a vidéki városokban, falvakban érhető tetten a leglátványosabban: az ország félreesőbb pontjaiban napi rendszerességgel zajlanak tüntetések, amelyek gyakran erőszakba is torkollanak. Egy keleti nagyvárosban, Shifangban zajlott sikeres demonstrációra a nemzetközi sajtó is felfigyelt, miután helyiek napokig tartó tüntetésekkel megakadályozták egy rézöntőüzem megnyitását nem messze a lakónegyedektől.

"Legalább úgy beszélt, mint egy emberi lény"

A korrupció problémája sarkalatos pontja volt Hszi Csin-ping kinevezése után elmondott első beszédének is: a márciusban hivatalosan is beiktatásra kerülő politikus „a kínai nemzet megújításáról” beszélt, azt ígérte, felveszik a harcot a korrupció ellen és nagyobb jólétet fognak biztosítani az állampolgároknak. Az ünnepi beszéd miatt Hszi számos dicséretet kapott a nyugati sajtótól és a reformpárti kínaiaktól: a beszéd a szokásosnál sokkal informálisabb, lényegre törőbb volt, a megszokott sallangok helyett kitért az embereket valóban foglalkoztató kérdésekre, és konkrét ígéreteket is tett a sürgető problémák megoldására. Egy a Telegraphnak névtelenül nyilatkozó kínai újságíró szerint bizakodást keltő, hogy a beszédben elmaradtak a szokásos „marxista-leninista-maoista frázisok”, ehelyett lényegre törő, a valódi problémákra koncentráló beszéd hangzott el. Hu Su-li kínai újságíró szintén optimista: szerinte a beszéd valamilyen reformcsomag beharangozója is lehet. Ennél óvatosabb volt Gong Hsziaoju blogger: „A nagyfőnök legalább úgy beszélt, mint egy emberi lény. A beszéd többi részéhez nincs hozzáfűznivalóm” – fogalmazott.

A Telegraph újságírói szintén óvatosságra intenek: „bár sokan reménykednek, hogy Hszi új korszakot nyit majd, a PBÁB mellette kinevezett tagjai viszonylag konzervatívnak tűnnek." Kiemelték: az új vezetők nagy része életkora miatt sem valószínű, hogy hajlandó lenne komolyabb reformokat végrehajtani. De még ha akarnának is, idejük és lehetőségük sem lenne rá: mivel a nagy részük 64 évnél idősebb, vagyis öt éven belül leköszönnek, ilyen rövid időre nem tarthatják érdemesnek belevágni komolyabb, hosszú távú munkát igénylő reformokba.