A világ még csak találgat, a Kínai Kommunista Párt legfelsőbb körei, körülbelül 30 ember viszont már jól tudja, kik fogják örökölni a Föld legnépesebb országának és második legnagyobb gazdaságának vezetését. November 8-án kezdődött a párt tízévente összehívott „őrségváltó” kongresszusa, ahol lecserélik a kínai vezetés felét-egyharmadát. Bár a legfontosabb pozíciókat a háttérben már kiosztották, az eredetileg négynaposra tervezett értekezlet elhúzódhat a többi pozícióért folyó, utolsó pillanatban tartott alkudozások miatt. A legfontosabb kérdés, hogy kik lesznek a legfelsőbb pártszervezet, a kilenctagú Politikai Bizottság Állandó Bizottságának (PBÁB) tagjai. A párt két erős embere, Hszi Csin-ping és Li ko-csiang biztos befutó, a többi taggal kapcsolatban viszont csak a kremlinológia módszereit használva találgathatnak az elemzők, a káderek bevonulási sorrendjéből próbálnak a kiosztandó pozíciójukra következtetni.

Kínában Teng Hsziao-ping, a Mao Ce-tung halálát követő időszak meghatározó alakjának reformjai óta a szokásjog része lett, hogy tízévente lecserélik a felső vezetés felét-kétharmadát. Valódi szabályozás nincs arra, ki meddig tölthet be közhivatalt, Teng csupán egy 68 éves korhatárt szabott meg. A Mao utáni sajátos rendszer megszilárdulásával alakult ki a szokás, hogy egy politikai garnitúra két cikluson (ötévente tartanak parlamenti választást, ahol többnyire egy jelöltre lehet szavazni, illetve pártkongresszust) keresztül kormányozzon, majd átadja a helyét a fiatalabb generációnak. Nem feltétlenül jelent azonban valódi váltást a hivatalviselők lecserélése: az idős pártvezetők eddig többé-kevésbé leváltásuk után is megőrizték befolyásukat, és a háttérből irányították az új generációt.

Szervezeti diktatúra

„Fontos, hogy a Kínai Népköztársaság nem egyszemélyi diktatúra” – fogalmazott Salát Gergely Kína-szakértő, az ELTE Kínai Tanszékének oktatója. „Mao halála óta ügyelnek rá, hogy senki ne jusson túlzott hatalomhoz. Emiatt megszüntették a szinte korlátlan jogkörrel járó pártelnöki posztot, jogi és gyakorlati eszközökkel akadályozzák, hogy bárki túlzott személyi hatalmat építsen ki. Ennek hátránya, hogy a rendszer – jellegéből adódóan – a szürke kádereket jutalmazza, nem engedi, hogy kiemelkedő politikusok jussanak pozíciókhoz.”

Vezetők egy csoportja a kongresszuson. A tisztségeket már előre kiosztották.

AFP / Wang Zhao

Bár az utóbbi évtizedek vezetőváltásai zavartalanul lezajlottak, mégsem nevezhető beváltnak ez a modell. Elemzők szerint ez lesz az első őrségváltás, ahol nem Teng akarata érvényesült. Az egykori szellemi vezető 1997-es haláláig a háttérből mozgatta a szálakat és alaposan előkészítette a 2002-es őrségváltást, amely során a jog szerinti elnök, Csiang Cö-min átadta a stafétát a most leköszönő Hu Csin-taónak, akit még személyesen Teng szemelt ki. Hu Teng óta az első, valóban autonómnak nevezhető kínai vezető, bár döntéseit közel sem egyedül hozza: hatalmát nagyban korlátozza számos politikai érdekcsoport és bürokratikus szerv, főként a kilenc tagú Politikai Bizottság Állandó Bizottság, amellyel a legfelső vezető minden lényegesebb döntés előtt kompromisszumot kényszerül kötni. Kérdéses, hogy Tenghez hasonlóan Hu képes lesz-e a háttérből megtartani befolyását, hiszen nem rendelkezik akkora tekintéllyel, mint egykori elődje. A vezetőváltás tehát a kínai elit számára valódi téttel jár. Akik most pozícióba kerülnek, valószínűleg már nem egy árnyékhatalom emberei lesznek, hanem valódi hatalom összpontosul majd a kezükben. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a pártkongresszust hosszú hetekig halogatták, és az utolsó pillanatokban is folytak a politikai csatározások, alkudozások.

A utolsó pillanatban bukott a populisták vezetője

Jelenleg a hatalomért három, egymással több személyi átfedést is mutató politikai klikk verseng: a „vörös hercegeknek” nevezett kör a régi, még a forradalom egykori vezetőinek és a Mao idején felemelkedett párttagoknak a fiait tömöríti. Közéjük tartozott Po Hszi-laj, Mao egyik bizalmasának, Po Ji Pónak a fia, akit sokan a PBÁB biztos tagjának vártak. Ezt erősítette gyors emelkedése is: Dalian gazdasági körzetének polgármesteréből tartományi kormányzó, 2004-ben kereskedelmi miniszter, majd három év múlva a Politikai Bizottság tagja lett. Po komoly népszerűséget vívott ki baloldali, populista, a szociáldemokrata és a maoista elveket vegyítő politikájával, azonban a párt köreiben számos ellenséget is szerzett. Bukását, amely felemelkedésénél is gyorsabban zajlott le, Neil Heywood brit üzletember halála indította el. Heywood, aki nyugati és kínai vállalatok között vállalt összekötő szerepet, 2011-ben üzleti vitába keveredett Po feleségével, akit azzal fenyegetett, hogy nyilvánosságra hozza, hogy a család Amerikában halmoz fel több millió dolláros magánvagyont. Az üzletembert rövidesen holtan találták szállodai szobájában, és bár a rendőrség alkoholmérgezést állapított meg nála, hamarosan fordult a történet. A kínai sajtóban ezután lejárató kampány indult Po ellen, 2012 elején a párt fegyelmi vizsgálatot indított ellene, felesége pedig gyanúsított lett Neil Heywood halála ügyében.

Po bukása súlyos vereséget jelentett a vörös herceg klikkjének, és egyben az azzal jelentős átfedést mutató baloldali, újmaoista irányzatnak, amely az eddig kormányzó technokrata vezetőkkel szemben, a gazdaság további növekedése helyett a szociális egyenlőtlenségek mérséklését, a javak újraelosztását hirdeti. Maga Po nagyon tudatosan épített egyfajta Mao-nosztalgiára, híveivel tömeggyűléseket tartott, ahol forradalmi dalokat énekeltek, és az egykori elnöktől vett idézeteket küldött szét sms-ben támogatóinak. Mindez bizonyára félelmet keltett az úgynevezett elitisták körében, amelyek tagjai az elmúlt években a világ második legnagyobb gazdaságává tették Kínát, cserébe viszont az országban nagyobbak a szociális különbségek, mint bármelyik bevallottan kapitalista országban. A párt egyébként egyre kevésbé használja a kommunista retorikát és jelképeket, egyre kevesebb helyen látni a Nagy Kormányos arcképét, és visszaszorult az „elvtárs” kifejezés használata is. Ennek egyik oka (vagy talán következménye) lehet az is, hogy az „elvtárs” kifejezés a kínai szlengben ma már a homoszexuálisok egyik megnevezése, bár a hivatalos szótárak erről mélyen hallgatnak.

Nem választhatók el a klikkek

A vörös hercegek mellett jelentős befolyással bír az úgynevezett sanghaji klikk, köztük a főtitkári és államelnöki poszt várományosának tartott Hszi Csin-ping, a Kína pénzügyi központjának számító város párttitkára, a Népköztársaság jelenlegi alelnöke, valamint Li Ko-csiang kormányfő-helyettes, aki feltehetően miniszterelnökként folytatja majd pályafutását. A többihez hasonlóan a sanghaji klikk sem köthető szorosan egy ideológiához, inkább egyfajta szocializáció, illetve közös érdekek mentén szerveződött körnek tekinthető. Tagjai között találunk elitistákat és populistákat, de személyi átfedéseket is a vörös hercegekkel, hiszen magát a Kínai Kommunista Pártot (KKP) is Sanghajban alapították 1921-ben. A harmadik klikkbe tartoznak azok, akik a KKP ifjúsági szervezetében szocializálódtak. Közéjük tartozott a most leköszönő elnök, Hu Csin-tao is. Salát Gergely szerint bár a sanghaji klikk adhatja majd az állam- és kormányfőt, a három klikk, valamint a populisták és technokraták is valószínűleg egyenlő arányban foglalnak majd helyet a fontosabb pártbizottságokban. „Hasonló helyzet állt fent az előző két ciklusban is: az inkább baloldalinak tartott Hu Csin-tao elnököt ellensúlyozták a más szervezetekben ülő elitista politikusok” – mondta az elemző.

2050 körül tervezik az első demokratikus lépéseket

AFP / Wang Zhao

Bár a vezetőváltás tétje a kínai politikusok számára hatalmas, Salát szerint Kína egésze és a világ számára nem hoz majd jelentős változást, akármelyik politikus vagy klikk áll majd az ország élére, jelentősen nem fog változni Kína kül- és gazdaságpolitikája. „Az őrségváltás tétje az, hogy az alkalmasabb politikusok kapják-e meg a következő években megoldásra váró feladatokat. A legsürgetőbb problémát a súlyos társadalmi különbségek jelentik, nincs az a vadkapitalista ország, ahol ekkora lenne a gazdagok és szegények közti szakadék. Az újraelosztás viszont a gazdasági növekedést akadályozná. A másik probléma, hogy kifulladt az eddigi extenzív növekedési modell. Hiába tudna Kína még az eddiginél is több terméket előállítani, többre lassan már nem lesz kereslet. Kínának át kell állni high-tech és zöld termékek gyártására, és meg kell erősítenie a belső piacát. Ez az ország nemzetközi súlyát is növelné, mivel most nagyon ki vannak szolgáltatva az exportnak és a világnak, és sok energiahordozóból behozatalra szorulnak. Így a többi ország bojkottokkal könnyen összedönthetné a gazdaságukat. Ezt a függést enyhítené egy önfenntartóbb piac, ehhez azonban évezredes mentalitásokat kellene változtatni.” Salát szerint a kínai elitben nincs olyan politikus, aki igazán alkalmas lenne egy ekkora feladatra. „Jelenleg a kínai elit csupa szürke káderből áll, akik kompromisszumokra törekednek, nem akarnak érdekeket sérteni, viszont most olyan radikális lépésekre lenne szükség, amiket nem lehet érdeksérelem nélkül végrehajtani.”

2050-ig tervezett a kínai kormány

„Nem lehet nagy meglepetésre számítani a vezetőváltáson” – mondta Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa. „A legfontosabb tisztségeket a már korábban is nagy befolyással rendelkező politikusok kapják majd. Még a hongkongi South China Morning Post is kész tényként kezelte például Hszi Csin-ping elnökségét, cikkében részletesen mutatta be a régi és az új vezetőséget.” Matura szerint az őrségváltás nem hoz majd gyors, látványos változásokat, ennek egyik oka az, hogy az elit leváltása maga is egy lassú folyamat. „A leköszönő vezetők egymás után adják majd át a hatalmukat, azok, akik több tisztséget is birtokolnak, fokozatosan mondanak majd le a hivatalaikról, és a háttérből továbbra is befolyást gyakorolnak majd. Ezt tette Teng Hsziao-Ping is, aki ugyan 1989-ben lemondott utolsó hivatalos tisztségéről is, mégis gyakorlatilag haláláig Kína legfőbb vezetője maradt. A gazdaságpolitikában szintén nem várható gyors változás: 2015-ig még biztosan a tavaly elindult 12. ötéves terv szerint irányítják majd a gazdaságot, de valószínűleg már a következő ötéves terv is körvonalazódott, a kínai kormányok általában évtizedekre terveznek.”

Matura szerint Kína gazdasága fokozatosan halad a fenntarthatóság felé, gazdasági és ökológiai értelemben. „Már a 12. ötéves tervben is szerepelt, hogy a gazdasági növekedés ütemét mérsékelni kell, az életszínvonalat és a belső fogyasztást pedig lassan növelni. Az alternatív erőforrások keresésében Kína a világelsők között van, zöld technológiákra a legtöbbet költik az összes ország közül, épülőben van számos atomerőmű és vízerőmű, folyik az ország földgázkészleteinek kiaknázása és a gázra való részbeni átállás a szennyező kőszénről. Ennek ellenére Kína bocsátja ki a legtöbb üvegházhatású gázt, mivel a kínai ipar kevéssé hatékony és méretei miatt hosszú időbe telik a modernizálása.”

Matura Tamás nem tartja valószínűnek azt sem, hogy a most beiktatásra kerülő vezetés gyorsítaná a politikai reformokat, valamiféle „kínai típusú demokrácia” a párt tervei szerint csak hosszú távon képzelhető el, körülbelül 2050 körül válhat valóra. A szakértő szerint Kína egyre intenzívebben vesz majd részt a világpolitikában, amit a kínai nacionalizmus is befolyásolhat. „Sok külső tényezőn, például Japán vagy az Egyesült Államok fellépésén is múlik Kína külpolitikája, Obama győzelme az amerikai választásokon szintén kicsivel nagyobb mozgásteret biztosít Kínának, mintha a konfrontatívabb Romney nyert volna. A nacionalizmus viszont kétélű fegyver a kínai vezetés szerint: bár alkalmas lehet arra, hogy az új hatalom erő és külső ellenségkép felmutatásával növelje legitimációját, ugyanakkor könnyen vissza is üthet rájuk. A Japán elleni tüntetések idején kiderült, hogy a párt mindenféle spontán tömegmegmozdulástól tart, még ha az nem is ellenük irányul.”

Naponta 500 tüntetés a korrupció miatt

Kínában egyébként így is napi rendszerességgel zajlanak tüntetések, általában a hatalom helyi képviselői ellen. „Az egész országban hatalmas problémát jelent a korrupció, ami miatt naponta közel 500 tüntetést tartanak Kína különböző pontjain, főleg a szegényebb vidéki városokban, falvakban. Ezek főleg helyi üzleti és politikai körök ellen, különböző korrupciós ügyek kapcsán robbannak ki, és mostanában nemegyszer zavargásokhoz vezettek. Emellett Tibetben és az ujgur területeken etnikai alapon zajlanak megmozdulások, amiket a hatalom csak katonai erővel tud elfojtani” – mondta Salát Gergely. Szerinte a korrupció és az amiatti felháborodás könnyen alááshatja a kínai államot, amelynek instabilitását jól mutatja, hogy a tüntetések mostanában már a gazdagabb nagyvárosokra is átterjedtek.