Sajátos módon veszélyeztetheti a szíriai fegyveres konfliktus az iraki Kurdisztán biztonságát. Miközben szír kurdok ezrei menekülnek át a határon, sokan a visszatérés szándéka nélkül, az észak-iraki hegyes vidéket iszlamista csoportok éppen arra használhatják ki, hogy onnan indítsák akcióikat a damaszkuszi rezsim ellen. Bár Kurdisztán meghatározó politikai erői alapvetően világiak, a térségben mindig is működtek iszlamista mozgalmak. Az utóbbi hónapokban újfent figyelmet kaptak a vallási hátterű atrocitások, amelyek veszélyeztetik a három iraki tartományból álló, lényegében önálló Kurdisztán társadalmi békéjét.
Nemrég például korábban elképzelhetetlen gyilkosság történt a régió kulturális központjában, Szuleimáníjában: egy magániskola 18 éves muszlim diákja agyonlőtte amerikai tanárát. Zahóban, a török határ menti jómódú kereskedővárosban pedig egy konzervatív mullah alkoholfogyasztás és erkölcstelen életmód elleni prédikációjától megvadult több száz fős tömeg sorra gyújtotta fel a keresztény és jezidi tulajdonban lévő, alkoholt árusító üzleteket és hoteleket. A pusztításból nem hagyták ki a kínai masszázsszalonokat sem. A gyújtogatási hév hamar elérte a tartományi központtól, Duhoktól negyedórára fekvő Szemelét, ahol a főutat jó ideig kiégett szeszboltok és vendéglők szegélyezték.
A további rombolásnak az vetett véget, hogy a szomszédos településeken mobiltelefonon értesültek a veszélyről, és a környező jezidi falvakban már fegyverrel várták a gyűlölettől ittas csoportokat. Alig akadt olyan ház, ahonnan legalább egy férfi ne jelentkezett volna éjszakai őrségbe. Fegyver pedig errefelé minden házban akad. Egy keresztény templom felgyújtását a szomszédban lakó muszlimok akadályozták meg, a félmilliós Duhok alkoholt árusító negyede pedig azért úszta meg, mert a fundamentalistákat már a biztonsági erők fegyveres egységei fogadták.
A kurdisztáni kormány komolyan vette az incidenst, hiszen pesmergák (kurd katonák) jelentek meg a Duhok–Zahó útvonalon, és elözönlötték a két várost is. A HVG tudósítójának lakása melletti forgalmas kereszteződésben őrködő, esténként tábortűzön céklát főző, gesztenyét sütögető pesmergák szívélyesen üdvözölték a gyalogosokat és az autósokat. A polgárok szendvicset vittek a katonáknak, építkezési vállalkozók pedig bontásból származó gerendákat küldtek a tábortüzekhez. Ahogy az egyik szakaszparancsnok rámutatott: Duhok kereskedőváros, ezért rettegnek az üzletnek ártó felfordulástól.
Kurdisztán a másik Irak – ezzel a jelszóval hirdeti magát az autonómia, a biztonság és a jólét szigeteként. A saját kormánnyal és hadsereggel rendelkező terület vezetői büszkék arra, hogy miközben Irak többi része közel egy évtizede nem képes kikecmeregni az erőszak ördögi köréből, a kurd régiót béke és gazdasági fellendülés jellemzi. A rohamléptekben nyugatiasodó Kurdisztán nemcsak a külföldi tőke számára kínál biztonságos üzleti lehetőségeket – állítólag Erbil, a főváros minden negyedik lakosa külföldi –, hanem az iraki vallási kisebbségeknek is. Békésen megfér egymás mellett a három nagy közösség: a többségi szunnita muszlimok, a keresztények és a sokak szerint az ősi kurd hitet képviselő, mások által viszont ördögimádó eretnekeknek tartott jezidik.
Bár a rend látszólag helyreállt a térségben, a tüzes szavakkal prédikáló mullahot letartóztatták, a felkavart indulatok lassan csitulnak. A gyújtogatások felszínre hozták a mélyben lappangó politikai és vallási feszültségeket. Bár máig nem tudni, hogy a gyújtó szónoklatot tartó mullahnak milyen politikai kötődései vannak, a vallási kisebbségek és az iraki kurd politikát évtizedek óta meghatározó, az autonómiát kormányzó két világi erő – a Kurdisztáni Demokratikus Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) – hívei az iszlamista ellenzéki Kurd Iszlám Szövetséget (KIU) vádolják a felbujtással.
Az iszlamista szövetség cáfolta, hogy bármi köze lett volna az eseményekhez, ugyanakkor hivatalosan nem ítélte el a gyújtogatásokat. A másik kurd ellenzéki párttal, a Goránnal (Változás) együtt viszont váltig állítja, hogy a kormányzó pártok által irányított biztonsági erők szándékosan hagyták elmérgesedni az utcai zavargásokat, hogy politikai tőkét kovácsolhassanak belőle az iszlamistákkal szemben.
Az események legnagyobb vesztese a felekezetek közti jó viszony. Bár a kurd kormányt több okból, így a korrupció és a nepotizmus miatt is lehet bírálni, a kisebbségi politikája példaértékű a szélesebb térségben. A kurd alkotmány mind a keresztény, mind a jezidi közösség képviselőinek helyet biztosít a kurd parlamentben. Mindkét felekezet gyerekei a saját iskoláikban tanulhatnak, a keresztények saját ősi arameus nyelvén. Két-, esetenként háromnyelvű – kurd, arameus és arab – helységnévtáblák jelzik a keresztény falvakat. Az arab régiókból tömegesen északra menekült keresztényeknek pedig jelentős anyagi segítséget nyújtott a kurd állam új falvak építéséhez. Nyilván azért is, mert az iraki kurdok a kisebbségek és főként a keresztények helyzetére érzékeny Nyugatot, azon belül is elsősorban az USA-t tekintik természetes szövetségesüknek az arabokkal, illetve a központi bagdadi kormánnyal szemben.
„Ha még itt lennének az amerikaiak, ezek az incidensek sosem történhettek volna meg” – kesergett egy jezidi a HVG-nek. Mások viszont nyugtatgatták: nyílt titok, hogy az amerikaiak tavaly csak Irakot hagyták el, Kurdisztánt nem, Duhok közelében is van táboruk. A sikeresen beilleszkedett, magát kurdnak valló, nem túl népes jezidi középosztály az első rémület után inkább a pártok közti macska-egér játékot, mint a kisebbségek elleni támadást gyanítja az események mögött. A falvakban élő jezidik közül azonban sokan tudni vélik, hogy a szaúdiak és az irániak által pénzzel támogatott kurd iszlamisták le akarnak számolni a nem muszlimokkal. A vidéken élő jezidik többsége különben is hajlik rá, hogy alacsonyabb társadalmi pozícióját nem az iskolai végzettség hiányával, hanem a vele szembeni diszkriminációval magyarázza. Meg vannak győződve arról, hogy újabb firman, azaz pogrom készülődik százhúsz évvel az után, hogy az oszmán időkben, 1892-ben hadjáratot indítottak ellenük.
SPÄT ESZTER / DUHOK
