Örökre emlékezetes marad 16. születésnapja a laoszi Fongoszavat Szulijalatnak. De nem az ajándékok miatt, hanem mert a vidámnak indult négy évvel ezelőtti nap tragédiába fordult: megérintett egy kazettás bombát, és a robbanásban elvesztette két karját és a szeme világát.
Szulijalat, aki a baleset után abban talált új értelmet életének, hogy csatlakozott a kazettás bombák betiltását követelő nemzetközi kampányhoz, csak egyike az áldozatoknak: közel négy évtizeddel a vietnami háború vége után még mindig évente százan halnak meg vagy szereznek sebesülést a földben rejlő robbanószerek miatt. Laosz, amelyre 1964–1973 között 260 millió darab bomba hullott, úgy vált a világ leginkább bombázott országává, hogy hivatalosan részt sem vett az összecsapásokban: az amerikaiak az Észak- és Dél-Vietnamot összekötő, főként Laoszon és Kambodzsán keresztül futó utánpótlásvonalat, a több száz kilométer hosszú Ho Si Minh-ösvényt támadták, hogy megakadályozzák a partizánhadsereg ellátását.
Szulijalat a napokban Hillary Clinton amerikai külügyminiszterrel találkozott, aki megígérte, hogy Washington növelni fogja a 80 millió fel nem robbant szerkezet felszedéséhez nyújtott anyagi segítséget. Igaz, az amerikaiak eddig nem áldoztak erre túl sokat: míg a támadás mai árakon naponta 17 millió dollárba került, az USA csupán 51 millió dollárral szállt be a laoszi mentesítési akciókba.
Szulijalat nem hánytorgatta fel a múltat, és hasonlóan viselkedtek a vientiáni politikusok is: inkább arra kérték Clintont – akinek személyében 1955 óta először látogatott magas rangú amerikai politikus az ázsiai országba –, hogy az USA befektetésekkel támogassa a hatmillió lakosú, Magyarországnál kétszer nagyobb területű országot. Clinton pedig – arra hivatkozva, hogy a legutóbbi tíz évben az Egyesült Államok leginkább Afganisztánra és Irakra összpontosított – közölte: Washington jelentősen fokozza ázsiai gazdasági, politikai és diplomáciai jelenlétét.
Befektetésekből annak ellenére sincs elég, hogy a hivatalosan még mindig kommunista államnak számító és az egypártrendszert fenntartó Laosz – az állami könyvesboltokban ma is a Lenin- és Marx-kötetek fogynak a legjobban – néhány éve megkezdte a gazdaság óvatos liberalizálását. A kormány immár támogatja a kisvállalkozókat, és beengedné a külföldi tőkét is. Igaz, nem tárta szélesre a kaput. A tavaly januárban megnyitott tőzsdén például mindössze két állami többségű vállalat papírjai forognak. A kudarc láttán Vientián újabb reformokra készül: hamarosan beindul az online kereskedés, és enyhítenek azon a szabályon, amely szerint egy-egy tőzsdei cégben legfeljebb tíz százalék lehet a külföldi résztulajdon, egy befektető kezébe pedig csupán egyszázalékos pakett kerülhet. A tőzsde fontos eleme annak a programnak, amelynek célja, hogy évi több milliárd dollárra növeljék a külföldi befektetéseket, és fenntartsák az utóbbi idők évi nyolcszázalékos átlagos növekedési ütemét.
Laosznak ellensúlyként is szüksége lenne Amerikára, hiszen a térségbeli államok – elsősorban Vietnam és Kína – túlzott befolyást kívánnak szerezni a szomszédainál elmaradottabb országban. Thaiföld és Dél-Korea is aktív Laoszban, a tőzsde 49 százaléka is egy szöuli vállalat kezében van.
A bombák és lőszerek többségének felszedésével – helyi adatok szerint eddig csak a robbanóanyagok egy százalékát emelték ki a földből – a gazdaságot is élénkítenék, hiszen manapság részben az akadályozza a lakosság 80 százalékának munkát adó földművelés kiterjesztését, hogy nem tudni, hol rejtőznek még gyilkos eszközök. A hatástalanított katonai felszerelések jó része is „helyben marad”: a rakéták dobozaiba és a tüzérségi lövedékek hüvelyébe virágokat ültetnek, a kazettás bombák belső darabjait pedig a kávézókban – így a népszerű Bombatölcsérben – hamutartóként használják.
Míg az óvatos reformok alig éreztetik hatásukat a makrogazdaságban, a Vientiánt régebben ismerő utazók szerint az egykor békés, csendes, olcsó és barátságos főváros a hátrányára változott. Megjelentek a külföldi turistákra utazó prostituáltak, romlik a közbiztonság, s a gyorsan meggazdagodni óhajtó helyi szállodások és taxisok már annyit kérnek szolgáltatásaikért, mint a szomszédos Thaiföld felkapott tengerparti üdülőiben.
