Az USA lehallgatási titkait kiszivárogtató Edward Snowden Oroszországtól kapott menedéket, Washingtonban pedig nő a politikai ellenállás a hírszerzési programmal szemben. John Inglis, az NSA igazgatóhelyettese kénytelen volt elismerni, hogy a korábban hangoztatott 54 eset helyett ügynökségének belföldi információhalászata legfeljebb egy alkalommal hozott eredményt.
Ne találkozzon Barack Obama amerikai elnök a jövő hónapban Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz államfővel (nem is fog), és bojkottálja a 20 vezető gazdasági hatalom szeptemberi szentpétervári csúcsértekezletét (a négyszemközti találkozó itt is elmarad), esetleg az eseményt tartsák másutt! Gyorsítsák fel az európai rakétatelepítési programot, a NATO tagjai közé vegyék fel Grúziát, az amerikai sportolók ne menjenek el a Szocsiban jövő februárban rendezendő téli olimpiára! Csak úgy röpködtek a dühöngő amerikai politikusok ötletei azt követően, hogy a hivatalos és informális csatornákon Washingtonból továbbított kérések ellenére az orosz hatóságok a múlt csütörtökön egy évre szóló, de megújítható politikai menedékjogot adtak Edward Snowdennek. A 30 éves informatikust az USA azért szerette volna megkaparintani, mert az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) szerződéses munkatársaként leleplezte Washingtonnak az egész világra kiterjedő titkos adatgyűjtését.
A hazájában az emberi jogokat nem túlzottan tisztelő Putyin most azok védelmezőjeként tetszelegve törhet borsot Obama orra alá, és tovább hűlhet Washington és Moszkva viszonya. A nagyhatalmi státusához ragaszkodó Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsában a vétójával akadályozza a határozottabb fellépést az általa támogatott Basar Asszad szíriai elnök rezsimjével szemben. A Szergej Magnyitszkij orosz ügyvéd haláláért felelősnek tartott orosz illetékeseket az amerikaiak törvénnyel tették feketelistára, mire Moszkva megtiltotta orosz árvák amerikai örökbefogadását. Putyin hallani sem akar az Obama által júniusban Berlinben javasolt további nukleáris leszerelésről, és Oroszország Teheránnal szembeni – eddig az USA-t nagyjából támogató – álláspontja is puhulhat Haszan Rohani új iráni elnök hivatalba lépését követően.
Megvették kilóra
Snowden nemcsak világpolitikai viszályt szított, a londoni The Guardian napilap által immár rendszeresen közölt leleplezéseivel Washingtonban is politikai vitát robbantott ki az USA globális lehallgatási programjáról. Az amerikai törvényhozóknak ugyanakkor nem sok bajuk van az NSA külföldi tevékenységével, véleményük szerint az alkotmány magánszférát védő negyedik kiegészítése külföldiekre nem, csak amerikaiakra vonatkozik. Egyelőre igazán komoly diplomáciai botrány sem kerekedett a dologból, gyaníthatóan azért, mert az USA szövetségesei közül az amerikai adatgyűjtésből Németország és Nagy-Britannia titkosszolgálata is hasznot húzott, London pedig Kanadával, Ausztráliával és Új-Zélanddal együtt évtizedek óta együttműködik lehallgatási tevékenységében Amerikával. Sőt az egyik friss leleplezés alapján a brit elektronikus hírszerzési ügynökség, a GCHQ az utóbbi három évben több mint százmillió fontot kapott az amerikai kormánytól a fáradozásaiért.
A republikánus többségű washingtoni képviselőházban július végén meglepően szűk többséggel, 217:205 arányban szavazták le azt a javaslatot, hogy korlátozzák az NSA-t az amerikaiak telefonos és internetes kommunikációjának megfigyelésében. A New York és Washington elleni 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után pénzzel és technológiával kitömött, titkos bírói engedélyekkel és jogi állásfoglalásokkal megtámogatott amerikai hírszerzői közösség eddig magabiztosan védelmezte a Snowden által leleplezett tevékenységét, ám az újabb és újabb bizalmas dokumentumok, valamint a programot a közvélemény-kutatások alapján ellenzők számának növekedése nyomán kezdenek békülékenyebb hangot megütni.
Az augusztusi kongresszusi szünet után újabb javaslatokkal jelentkeznek az átláthatóság és a beszámoltathatóság javítására, valamint az USA-n belüli hírszerzési tevékenység korlátozására az elégedetlen törvényhozók, akiknek köre meglehetősen színes. A skála az NSA tevékenységében az állam túlterjeszkedését látó libertariánus republikánustól a magánszférát féltő liberális demokratáig terjed. A szenátus igazságügyi bizottsága a múlt szerdán szikrázó hangulatú meghallgatást tartott, amelyen a testület demokrata elnöke, a vermonti Patrick Leahy azzal vádolta a kormányt, hogy eltúlozza az amerikaiak kommunikációs adatainak begyűjtéséből eredeztethető, sikeres terrorizmusellenes intézkedéseket.
8500 dolláros akció
Nem segített, hogy az ülésen John Inglis, az NSA igazgatóhelyettese kénytelen volt elismerni, hogy a korábban hangoztatott 54 eset helyett ügynökségének belföldi információhalászata legfeljebb egy alkalommal hozott eredményt, amikor telefonszámok összevetéséből kiderítették, hogy több férfi San Diegóból 8500 dollárt küldött az al-Káida terrorszervezethez kötődő szomáliai milicistáknak. Az sem használt, hogy miközben Inglis Snowden korábbi állításait megerősítő, titkosítás alól kivont dokumentumokkal állt elő, ugyanazon a napon a The Guardian már az NSA egész világra kiterjedő, az internetes tevékenységet valós időben megfigyelni képes programjáról számolt be.
Szintén nem tartják véletlennek, hogy Snowden két nappal az után kapott menedékjogot Oroszországban, hogy az USA Maryland államában egy hadbíró a legsúlyosabb, az ellenség segítésére vonatkozó kivételével minden vádpontban bűnösnek találta a WikiLeaks kiszivárogtató portálnak 750 ezer bizalmas vagy titkos amerikai diplomáciai és katonai dokumentumot átadó Bradley Manning tizedest. Az ügyészség és a politikusok zöme szerint a katona, aki Irakban elemzőként dolgozott – Snowdenhez hasonlóan –, hazaárulást követett el, míg a meleg mivolta miatt a hadseregben a helyét nem találó Manning védelmezői szerint arról van szó, hogy az Obama-kormány a kiszivárogtatók elleni hajszájában példát akar statuálni.
Lezárult a nyomozás a parkfenntartási biznisz néven ismert ügyben. Az ügy főszereplője tavaly őszi kihallgatásán elismerte, hogy irreálisan magas összegeket kaptak azokért a kertészeti munkákért, amelyeket különböző önkormányzatoknak végeztek – értesült a HVG.
Az Európai Parlament vitát tartott a Pride-ról, amelyen több mint 70 képviselő személyesen is részt vett.
