A pálya lejtése

Egy Lukasenko-álarcos férfi, egy rendőrruhába öltözött bíró és egy hátul összekötözött kezű ellenzéki korongozott a közelmúltban egy stockholmi parkban. A győzelem természetesen a diktátorként számon tartott belorusz elnököt kifigurázó álarcosé volt, hiszen a bíró gumibottal taszította ki a kapuból az ellenzékit, ha annak bármi esélye lett volna a lövés hárítására. A lengyel politikusok és belorusz ellenzékiek által szervezett performance célja az volt, hogy megmutassák, hogyan nyomja el az ellenzéket a lassan két évtizede államfőként uralkodó egykori kolhozelnök, s miképpen használja hatalma legitimációjára, hogy jövő májusban Minszk ad otthont a jégkorong-világbajnokságnak. Utóbbival kapcsolatban az államfő közölte: szeretné, ha az országba látogató hokirajongók a sorozat végére megértenék, hogy nem igaz az elfogult külföldi médiumok által Belaruszról sugallt kép.

Az Alekszandr Lukasenko győzelmét eljátszó akció alig volt túlzó, a jégkorongért rajongó politikus ugyanis gyakran ölt mezt, olyankor sorra lövi a gólokat, csapata pedig nyeri a meccseket. A bírónak nem is kell gumibot, az ellenfelek maguktól is tudják, árthat a karrierjüknek, ha túl komoly ellenállást tanúsítanak. Belaruszban közben sorra épülnek az új jégkorong- és labdarúgó-stadionok, s az ellenzék csak azért nem bírálja túl hangosan a sportbolond politikust, mert a rendőrség azonnal elővenné a tiltakozókat.

A szomszédos Oroszországban a Vlagyimir Putyin államfő kedvencének számító cselgáncs az egyik újsütetű nemzeti sport. A diktátornak ugyan nem, de erőskezű vezetőnek nevezhető Putyint – ha éppen nem fájt a dereka – többször mutatták a tatamin, ahol mindig ő került ki győztesen a párviadalokból. A jégkorongban is vitézkedik. Tavalyi elnöki eskütétele után azonnal mezt öltött, és a gálameccsen két góllal és egy gólpasszal került be a jegyzőkönyvbe. Az ellenfélnél jégre lépő Vjacseszlav Fetyiszov, a szovjet és az észak-amerikai hoki egykori sztárja – aki 2002–2008 között Putyin felkérésére sportminiszter volt – viszont mintha elfelejtett volna játszani: kihagyott egy olyan büntetőt, amellyel a csapata nyert volna. Oroszországban a foci és a jégkorong a nagy nemzetegyesítő – a hangulat fokozásáról a lelkendező tévékommentátorok gondoskodnak –, és Putyin számára nagyon fontos, hogy az orosz sportolók jól szerepeljenek a közelgő 2014-es szocsi téli olimpián.

Míg Lukasenko egy, Putyin pedig két sportágban jeleskedik, Gurbanguli Berdimuhamedov, Türkmenisztán fogorvosból lett államfője mindenhez ért. Az utóbbi egy évben megnyert egy autóversenyt, majd egy kerékpárversenyen is mindenkit maga mögé utasított. Ugyancsak első helyen végzett egy 11 millió dolláros díjazású lóversenyen, igaz, pár méterrel a cél után hatalmasat bukott – a ló valószínűleg nem tudta, ki ül a nyeregben. A polihisztor államfő közben nyomatékosan javasolta az ország ötmillió polgárának, hogy vegyen magának kerékpárt, és kerekezzen mindennap a bicikli hónapjának kikiáltott szeptemberben. Bár a fővárosban, Asgabatban ilyenkor harminc és negyven Celsius-fok között alakul a hőmérséklet, az állami alkalmazottak aligha tehetnek mást, mint engedelmeskednek a központi ukáznak.

A kerékpár Kazahsztánban is kötelező sport. A jelentős nemzetközi versenyeket megnyerő – és a doppingbotrányokba is belekeveredő – Astana Pro Team egyik fő feladata, hogy megismertesse a világgal Kazahsztán újonnan épített fővárosát, Asztanát, amely a történelmi székhelyet, Almatit (korábban Alma-Ata) váltotta fel. A pénzt nem sajnálva Astana márkanévre alapozva júliusban létrejött az Elnöki Asztanai Multisport Klub, amely Nurszultan Nazarbajev államfő utasítására magában foglalja az ország legjobb sportegyesületeit. A klubavató ünnepség fényét emelte, hogy részt vett rajta két egykori világsztár focista, a portugál Luis Figo és a német Oliver Kahn is.

A több mint két évtizeddel ezelőtt szétesett Jugoszlávia utódállamaiban is fontos szerepet játszott a sport, ám a legtovább valószínűleg a hatalomból 2000-ben eltávolított Szlobodan Milosevics államfő irányítása alatt lévő, Szerbiára és Montenegróra olvadt Jugoszlávia jutott. Amikor 1996-ban a kézilabda-Európa-bajnokságon legyőzte a korábbi háborús ellenfelet, Horvátországot, és továbblépett a selejtező csoportból, a kommentátor szinte sírva köszönte meg a játékosoknak, hogy „visszavágtak Vukovárért és a többi horvátországi város elvesztéséért”. A hangnem annyira durva volt, hogy a riporternek még a nacionalista Szerbiában is távoznia kellett a képernyőről.

A diktátorok természetesen korábban is fontosnak tartották a sportsikereket, és történészek szerint a politikai vezetők két labdarúgó-világbajnokságon is befolyásolták a végső eredményt. 1934-ben például az akkori olasz népvezér, Benito Mussolini utasítására vesztegették meg a bírókat, s a házigazda Olaszország aztán a döntőben, hosszabbítás után diadalmaskodott Csehszlovákiával szemben. Az 1978-as vébén kezdettől gyanították, hogy az Argentína–Peru-mérkőzés 6:0-s végeredménye – ami a házigazdák döntőbe jutását és a brazilok kiesését hozta – bunda volt, de csak nemrég derült ki, miként. Az akkori perui ellenzék vezetője, Genaro Ledesman tavaly elmondta, hogy a két ország alkut kötött. Argentína vállalta, hogy 13 perui politikai foglyot kínzással hamis vallomásra bír, az így az ügyben tiszta maradt perui katonai rezsim pedig utasításba adta a válogatottnak, hogy a szükséges módon, legalább négy góllal kapjon ki. Argentína aztán a döntőben megverte Hollandiát, és Jorge Videla, az argentin katonai junta akkori vezetője ezzel megszerezte az áhított dicsőséget. A rezsim azonban 1982-ben, Leopoldo Galtieri alatt, a Falkland-szigetekért Nagy-Britannia ellen indított vesztes háború nyomán megbukott, Videla pedig az idén májusban, 87 éves korában, börtönben halt meg.

NÉMETH ANDRÁS