Tetszett a cikk?

Meghalt Ariel Saron, Izrael nyolc éve kómában fekvő, volt miniszterelnöke - közölte az izraeli katonai rádió szombaton, a 85 évesen elhunyt volt politikus hozzátartozóira hivatkozva. Egyszerre gyűlölték és csodálták, katonai és politikai megítélése pedig ma is heves vitákat vált ki. Egy valami azonban vitathatatlan: Ariel Saron mozgalmas életében mindent annak vetett alá, hogy a lehető legnagyobb mértékben garantálja a zsidó állam biztonságát. Akár kiskatonaként vagy tábornokként, miniszterként vagy kormányfőként, karrierjének fontosabb döntéseivel alapvetően meghatározta Izrael történetének alakulását.

A brit mandátum alatt lévő Palesztinában 1928-ban egy kibucban született Ariel Saron fiatalemberként csatlakozott a Hagana földalatti zsidó katonai szervezethez, és az Izrael megalakulásához vezető, 1948–49-es első arab–izraeli háborúban szakaszparancsnokként harcolt. Már húsz évesen megsebesült a hírhedt latrúni csatában, és egyik életrajzírója, a Háárec című izraeli lap újságírója, Uzi Benziman szerint akkor egy életre azt a tanulságot vonta le: a zsidók nem maradhatnak passzív célpontok, és az arab agressziót tízszeresen kell visszafizetni.

Öt évvel később, 25 éves korában került először a figyelem középpontjába, méghozzá a legmagasabb szinten. David Ben Gurion alapító miniszterelnök hívatta magához a fiatal tisztet, aki egy izraeli nő és két gyereke meggyilkolásának bosszújaként az egységével lerohant egy ciszjordániai arab falut. Emberei 45 házat robbantottak fel, 67 palesztint öltek meg, a megtorlás kegyetlensége pedig Saron névjegyévé vált. A palesztinok démoni figurának, hívei nemzeti hősnek titulálták.

Fiatal tisztként létrehozta a híres 101-es dandárt, amelynek feladata az Izrael területén végrehajtott palesztin merényletek megbosszulása volt
©

Bár Ben Gurion megfedhette az ifjoncot – aki a kormányfő tanácsára változatta családi nevét Scheinermannról Saronra –, ám katonai előremenetele megállíthatatlannak bizonyult. Ahogy maga Saron is az egymást követő arab–izraeli konfliktusokban. Az 1956-os szuezi háborúban ejtőernyős dandárt vezetett, és sikerei miatt megkapta a vezérőrnagyi rangot. Az időközben a jogi diplomát megszerző tábornok az 1967-es hatnapos háborúban már egy hadosztályt irányított, és az egyiptomi hadsereg elleni briliáns stratégiai lépései döntő szerepet játszottak abban, hogy végül az egész Sínai-félsziget izraeli megszállás alá került. Ebben a háborúban foglalta el Izrael Ciszjordániát, a Gázai övezetet és a Golán-fennsíkot is.

Izraelben a biztonság és a politika igen szoros kapcsolatban áll, így aligha csoda, ha Saron a Likud jobboldali tömörülés alapítójaként bekerült a kneszetbe, a jeruzsálemi parlamentbe. Ám amikor Egyiptom és Szíria 1973-ban Jóm kippurkór – az engesztelés zsidó ünnepén – váratlanul megtámadta Izraelt, Saron habozás nélkül ismét a frontvonalra indult. Egy tartalékos hadosztály élén elfoglalta a Szuezi-csatorna egy részét, elvágva ezzel a harmadik egyiptomi hadsereget, és megfordítva a hadiszerencsét – Izrael ugyanis vesztésre állt.

Az 1973-as háborúban zseniális húzásának döntő szerepe volt a végkifejletben
©

Saront állítólag – képletesen szólva – úgy kellett lefogni, mert Kairóig akart masírozni, amit viszont aligha nézte volna tétlenül a többi arab ország. Arik, Izrael királya – ünnepelték otthon becenevén, a hősiessége köré szövődött mítoszt pedig csak fokozta az a fotó, amelyen sebesülése miatt bekötött fejjel áll a harcvonalon. Képviselői újraválasztása nem volt kérdés, 1981-ben pedig Menáhem Begin kormányában védelmi miniszter lett.

Politikai pályafutása azonban katasztrófával indult. A Jasszer Arafat vezette Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) bázisainak kifüstölés céljából 1982-ben indított libanoni háborúban Saron önhatalmúlag – állítólag Begin tudta nélkül – Bejrútig vezényelte az izraeli hadsereget. Így lehetővé vált, hogy Izrael libanoni maronita keresztény szövetségesei – a falangisták – a Szabra és Satila palesztin menekülttáborokban ezreket mészároljanak le. A hazai és nemzetközi felháborodás nyomán Saron lemondott, de az ügyet vizsgáló izraeli bizottság csak a politikus közvetett felelősségét állapította meg. Az arabok viszont innen kezdve csak mészárosként vagy hóhérként emlegették.

1983-ban még kormányfője (Menáhem Begin) is úgy gondolta, túlkapásai miatt Saronnak mennie kell a védelmi miniszteri posztról
©

A történet dacára az izraeli jobboldalon népszerű maradt. Ezt követően a különböző kormányokban különböző tárcák élén a gázai és a ciszjordániai zsidó telepek építéséhez egyre több állami forrást teremtett, és így gyakorlatilag a telepesítés bajnokává vált. Benjamin Netanjahu első kabinetjében, 1998-ban aztán a külügyminiszterségig vitte, de a Likud elvérzett a rá egy évre tartott választáson, Saron pedig a párt élére került – elérhető közelségbe a miniszterelnöki poszthoz.

És a politikai karrier megkoronázása nem váratott sokat magára. A jeruzsálemi Templom-hegyen tett, a palesztinok szemében provokatív látogatása 2000-ben elindította a második intifádát. Ő maga azzal vádolta Ehud Barak munkapárti kormányfőt, hogy az 1993-ban indult oslói békefolyamat betetőzéseként odaadja a palesztinoknak az izraeliek többsége szerint egy és oszthatatlan Jeruzsálemet, majd biztonságot és békét ígérve, a 2001-es választáson nagyarányú győzelmet aratott.

Izrael miniszterelnökeként is keményen válaszolt a palesztin öngyilkos merényletekre. Megkezdődött a ciszjordániai biztonsági kerítés – helyenként több méter magas betonfal – építése, a betegeskedő Arafatot pedig gyakorlatilag a Palesztin Hatóság rámalláhi főhadiszállására száműzte. Ám ekkor valami megváltozott Saronban, 2003-ban például az izraeli politikusok közül elsőként nevezte nyilvánosan megszállt területnek a Gázai övezetet és Ciszjordániát. Elindította az elkülönülés, a leválás politikáját, mondván: hiába az Arafat és a néhai Jichák Rabin által aláírt oslói megállapodás, Izraelnek nincs tárgyaló partnere a palesztin oldalon.

Amikor 2005-ben Izrael kivonult a Gázai övezetből, Saront saját párttársai hagyták cserbe
©

A sors fintoraként a Gázai övezetből történő 2005-ös, egyoldalú izraeli katonai kivonulással, illetve a nyolcezer zsidó telepes kiköltöztetésével, Saron a szétesett izraeli baloldal és a nemzetközi közösség ünnepelt figurájává vált, míg a jobboldalon árulónak bélyegezték. A Likudon belüli nézeteltérések miatt végül híveivel együtt kilépett a pártból, és létrehozta saját jobbközép politikai erejét, a Kadimát, amelynek élén eséllyel indult volna, hogy újra megszerezze a kormányfői széket. Ám 2005 decemberében szélütés érte, majd januárban kómába esette, és haláláig nem tért magához.

Vajon a könyörtelen héjából egyszer csak békeszerető galambbá vált? – teszik fel a kérdést elemzők. Inkább az lehet a magyarázat a politikai pálfordulására, hogy Saron – úgy, mint Rabin – felismerte az erő korlátait. Ám azt már soha nem tudható meg, hogy a Gázai övezet után vajon a félmillió zsidó telepesnek is otthont adó Ciszjordániából is kivonult-e volna? Egyoldalú lépései vajon érintetlenül hagyták volna a zsidó telepfürtöket, és a jelenlegi bantusztánok helyett létrejött volna-e egy életképes palesztin állam?

Saron – ismerői szerint – nem hitt a palesztinok békevágyában, és azt a cionista nézetet vallotta, amely szerint Izraelnek saját magának kell meghatároznia határait, és szavatolni biztonságát, anélkül, hogy túlságosan is szövetségeseire támaszkodna. Önéletrajzi könyvének címe annyi volt: Warrior - Harcos.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Varga Judit szerint a közösségi média olyan lett, mint az ivóvíz

Varga Judit szerint a közösségi média olyan lett, mint az ivóvíz

Nem Orbán, hanem az elköltendő közpénz miatt "titkos" az alagút

Nem Orbán, hanem az elköltendő közpénz miatt "titkos" az alagút

A BKIK zsarolóvírus-támadásra hivatkozva hárította el a hvg.hu adatigénylését

A BKIK zsarolóvírus-támadásra hivatkozva hárította el a hvg.hu adatigénylését