A Kuvaitból érkezett Juszuf Ali édesapját átölelve, mobiltelefonja kamerájába mosolyogva készített önarcképet a sátánt jelképező kőoszlopok előtt a szaúd-arábiai Mínában. "Mivel ez az első háddzsom (mekkai zarándoklatom), fontos dokumentálni, hogy mi történik körülöttem" - mondta a 24 éves, szakállas, melegítőnadrágot és szandált viselő fiatalember a hírügynökség helyszíni tudósítójának.
"Fényképeket készítek mindenhol, amerre járok, különösen amióta megjelentek ezek a kicsi kamerák, amelyekkel panorámaképeket lehet csinálni" - tette hozzá. A szelfizésben Ali 65 éves apja sem lát semmi kivetnivalót. Szerinte ezek a fotók egy olyan ritka eseményt örökítenek meg, amely egyedülálló egy muzulmán életében.
A háddzs része a mekkai Kába-kő körbejárása is, ennek megfelelően erről is fényképek százezrei kerültek fel az internetes közösségi oldalakra.
Két, abaját (az egész testet befedő fekete női ruhadarabot) viselő nő készülődik a "sátán megkövezésére", előtte azonban még megállnak egy gyors önarcképre. "Én és a lányom szelfiket készítünk, hogy elküldjük őket a rokonainknak Párizsba" - közölte az anya. Lánya elmondta, azért szeret ilyen fotókat készíteni, hogy megmutathassa őket a barátainak és megőrizhesse az emlékeket.
A zarándokok körében terjedő szelfiláz azonban felháborodással tölti el a konzervatívabb muszlimokat. "Az apámtól a kilencvenes évek közepén még elkobozták a fényképezőgépét a kis zarándoklat (omra) alatt, manapság pedig mindenki szelfiket készít a mobiltelefonjával. Micsoda világ!" - panaszkodott egy férfi Mekkában. "A háddzs saját magunk meghaladásáról szól. A szelfik ebből semmit sem fejeznek ki" - tette hozzá egy másik zarándok.
Egy rijádi teológia professzor úgy vélte, nincsen semmi gond a jelenséggel, ha a fotók saját használatra készülnek és nem pedig széles körben terjesztik őket, a muszlimok mégis jobban tennék, ha kerülnék az önfényképezést. "Akkor tilos, ha a fotók célja a hencegés" - szögezte le a neve elhallgatását kérő teológus.
A kedden véget érő mekkai zarándoklat az iszlám öt pillérének egyike, s lehetőségeihez mérten minden hívőnek legalább egyszer meg kell tennie életében.
