Már-már csodafegyverként méltatja az izraeli sajtó a Vaskupola rakétaelhárító rendszert, amely az izraeli-palesztin összecsapások idején, legutóbb tavaly nyáron felfogta a Gázai övezetből zúdított ellenséges rakéták záporát. A rendszer hetven kilométeres körzetben szinte már a kilövés pillanatában érzékeli a támadó rakétákat. Villámgyorsan kiszámítja a röppályát, majd a városok, ipari körzetek felé száguldókat ellenrakétákkal megsemmisíti, a célt tévesztetteket pedig hagyja lehullani a lakatlan területeken.

Az izraeli haditechnika, köztük ez a magas, 85-90 százalékos találati pontosságú légoltalmi Vaskupola újdonságai rendre bejárják a világsajtót, de az kevésbé ismert, hogy a zsidó állam a fegyverbizniszben is élenjáró. Hadikiadásokra 2012-ben a hazai össztermék (GDP) 8,9 százalékát fordították, arányaiban háromszor többet, mint az Egyesült Államok. Izrael közel 7,5 milliárd dolláros teljesítményével a világ hatodik legnagyobb fegyverexportőre. A kivitel két-három évenként megkétszereződik, egy évtizeddel ezelőtt az még csak 2 milliárd dollár körül mozgott.

Önvédelem

Az izraeli hadiipar kínálata a kézifegyverektől az elavult harceszközök feljavításán át a csúcstechnikájú rendszerekig terjed. Ezt utóbbit példázza, hogy Izrael a pilótanélküli repülő eszközök, a drónok exportjában is világelső. A téma üzleti részleteiben jártas amerikai Frost&Sullivan piackutató cég úgy számítja, hogy 2005 és 2012 között 4,6 milliárd dollár értékben adtak el ilyen légi járműveket, s becslése szerint a tavalyi kivitel kétszer nagyobb az amerikainál. Izraelben készül az egyik legnagyobb drón, a Heron, amelynek fesztávolsága 26 méter, állítólag 45 óráig is egyfolytában fürkészhet a levegőben, eléri Iránt is. Egy másik, a Harop mintájú harci drón – orrában 23 kiló robbanóanyaggal – óránként 400 kilométeres sebességgel tud lecsapni, ha a földi központban üldögélő pilóta bemérte az ellenséges célt és halálos pontossággal támadásra irányítja gépét.

Az izraeli fegyvergyártás voltaképpen már az 1948-as államalapítás előtt megkezdődött a későbbi ország területén letelepedett zsidó közösségek titkos javító-átalakító műhelyeiben – önvédelemből. Az ellenséges arab szomszédok véget nem érő fenyegetése miatt a fegyverkezés kezdettől fogva mindmáig életbe vágó stratégiai cél: az ország történelmén végigvonuló védelmi háborúk sorozata, a haditechnikai fölény megőrzése állandó fegyverkezésre kényszerít.

Az önálló hazai hadiipar kiépítése különösen az 1970-es években kapott lendületet, miután közvetlenül az 1967-es, hatnapos háború kitörése idején az addigi fő fegyverellátók, Franciaországgal az élen, embargót hirdettek. Ma az állami Israel Weapons Industries, az Israel Aerospace Industries, az Elbit Systems vagy a Rafael nagyvállalatok mind jól ismert gyártónevek a fegyverpiacon, de rajtuk kívül vagy 150 kisebb hadiipari vállalkozást is jegyeznek, amelyek így együtt a munkaerő 20 százalékát foglalkoztatják, s termelésük oroszlánrészét exportálják.

Startra készen

A katonai szektor stratégiai fontossága azonban messze túlnyúlik a védelmi célokon, az állandó harckészültség közepette az egész ország fejlődése szempontjából egyfajta innovációs hajtóerő. A rendszer megértéséhez tudni kell, hogy a katonai szolgálat mindenkinek, még a lányoknak is kötelező, az Izraeli Védelmi Haderő (IDF) kulcsintézmény. Egyik legsajátosabb vonása, hogy a tizenéves koruk végén járó sorkatonáknak – az IDF alacsony hierarchiapiramisa folytán – olyan harci feladatokat kell megoldaniuk, amelyeket más hadseregekben csak magasabb rangúakra bíznak.

A szolgálat során a fiatalok nem csupán magas szaktudásra tesznek szert. Az önálló döntésekre sarkaló sereg – mint valamilyen szociális katalizátor – megerősíti a katonák kockázatvállaló és együttműködési képességeit. Így aztán korántsem véletlen, hogy az obsitosok egyre-másra látványos pályát futnak be civil életükben.

Minderről számtalan történetet mesél el a magyarul is megjelent Startra kész nemzet című bestseller tanulmánykötet. Az amerikai szerzőpáros, Dan Senor és Saul Singer bekukkant az állandó harckészültség közepette is látványosan fejlődő izraeli gazdaság kulisszái mögé, s eközben hosszasan sztoriznak arról is, hogy az exkatonák – köztük mindenekelőtt a 8200-as felderítő egység vagy a szupertitkos Talpiot elitalakulat tagjai – miképpen válnak sikervállalkozókká, hogyan hasznosítják katonai ismereteiket a polgári életben, s fejlesztenek ki praktikus civil portékákat. Ma ők képviselik a gyors üzleti növekedést ígérő, innovatív vállalkozók, a startupperek népes seregét, világraszóló találmányaikat egyre nagyobb számban vásárolják meg a multinacionális óriásvállalatok, súlyos dollármilliókért.

Egyetemi háttér

A pezsgő vállalkozói kedv, a sok kreatív ötlet azonban csak az érem egyik oldala. Az elemzések kiemelik, hogy Izrael már hosszú évek óta a GDP arányában 4,5 százalékot fordít kutatás-fejlesztésre (K+F), vagyis többet, mint az USA vagy Japán. Az is sokatmondó, hogy a kilencmilliós Izrael kilenc egyeteme közül a Héber Egyetem, a Technion (Israel Institute of Technologies) és a Tel-Aviv University a világ legjobb felsőoktatási intézményei közé tartozik, sőt az utóbbi kettőt a világ 50 legtöbb szabadalmat bejegyzők sorában jegyzik. Arról csak becslések vannak, mennyit is költenek katonai jellegű K+F-re, de mint ahogy Grünhut Zoltán, az MTA pécsi regionális kutatóközpontjának munkatársa megállapítja: „A biztonsági kihívások miatti innovációs kényszer állandó intenzitásban tartja e tudáscsatornát... A katonai K+F magával húzta a civil innovációt, a hadsereg fejlesztéseinek jelentős része (főként az informatikai és a kommunikációs eszközök terén) hétköznapi hasznosításra is alkalmasnak bizonyult. Ily módón vált Izrael húzóágazatává a K+F, a sereget elhagyó műszaki szakembertömeg pedig annak humánbázisává.”

Mindezt jól illusztrálja a Vaskupola kifejlesztése, amelynek fővállalkozója a Rafael hadiipari nagyvállalat, de a rakétaelhárító „agyának”, irányító rendszerének kidolgozása egy kis szoftvercég, az mPrest System nevéhez fűződik. A vezető fejlesztők egyike nemrég azt is elmesélte a Technion egyetem lapjának, a Hayadannak, hogy a feszes határidők és a szűkös költségvetés miatt néhány rakétaalkatrészt a helyi játékboltban vásárolt kisautóból emeltek át. Arról már nem szól a fáma, hogy ez mennyiben gyorsította fel a fejlesztési munkálatokat, de a Haaretz napilap információja szerint a Vaskupola fejlesztése 2007-ben kezdődött, 2012-ben pedig már hadrendbe is állították. Izrael egymilliárd dollárt ölt bele, amit az amerikai kormány a szoros fegyverbarátság részeként még két menetben megtoldott vagy 420 millió dollárral.

Kísérleti labor

Ám a katonai-ipari komplexum megítélése korántsem pozitív, még az izraeli közvéleményben sem. Így például nem kis vihart kavart, amikor bemutatták A labor című dokumentumfilmet. Készítője, Yotam Feldman, oknyomozó újságíró-filmes a hadsereg és az ipar fejeseivel készített interjúk alapján nem kevesebbet állít, minthogy a megszállt arab területek és a Gázai övezet amolyan kísérleti laboratórium: az új fegyverek kipróbálásának eszményi terepe, nélkülözhetetlen a bombaüzletek nyélbeütéséhez. A német Der Spiegel magazin idézi az érintetteket, akik szerint a mind tökéletesebb fegyvertechnológiák úgymond kikényszeríthetik a békét, csökkenthetik az összecsapások „járulékos kárait”. Ami azért így meglehetősen álságos érv, elvégre tavaly, a Gáza elleni izraeli támadásokban kétezernél is több palesztin vesztett életét.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az izraeli katonai felderítés szerint az északi szomszédságban, Libanonban állomásozó esküdt ellenség, a Hezbollah gerillahadsereg nem kevesebb, mint 200 ezer rakétát irányoz a zsidó államra egy évben. Köztük Iránból származó középható-sugarúakat, amelyekkel a gázai sufnirakétákkal szemben könnyűszerrel be lehet lőni az ország egész területét. E fenyegetésre Izrael, háromrétegű védelmi rendszer kiépítésével válaszol: a Vaskupola mellé most Varázspálca és Dávid parittyája fantázianéven – a hatótávolságtól függően – újabb védőpajzsot emelnek. Mindez egyúttal jelzi, hogy a fegyverkezési láz változatlanul nő tovább, s nem kétséges, az izraeli hadigyártók újult erővel válaszolnak a biztonsági kihívásokra.