Európát és a világot menekültügyben a török partoknál vízbe fúlt hároméves kisfiúról, a szíriai Alan Kurdiról készült fénykép sokkolta és késztette cselekvésre. A feleségét és két fiát a görög szigetek felé átkelés közben elvesztő apa a napokban mesélte el történetét, ami a mostani migránshullám kialakulásában tipikusnak mondható. Damaszkuszból előbb Aleppóba, majd Kobaniba költöztek a polgárháború szörnyűségei elől, és csak három évvel a konfliktus kitörése után döntöttek hazájuk elhagyásáról. Először Isztambulba mentek, majd Izmirbe, hogy Európába jussanak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint a szíriai menekültek hat százaléka jut el Európába, négymillióan Törökországban, Libanonban és Jordániában tartózkodnak, de közel nyolcmillióan Szíriában ragadtak – ezzel a világon az országon belül otthonukat elhagyni kényszerültek száma ott a legtöbb.
Sokan többször is útra kelnek, ahogy változnak a frontvonalak. Tömegével akadnak, akik nem tudják megfizetni az útiköltséget Európáig, mások közel akarnak maradni az otthonukhoz, az ingatlanjukhoz, és sokáig nem is gondolnak a távozásra. Életkörülményeik sokkal nyomorúságosabbak, mint a külföldre vándoroltaké, az ideiglenes tömegtáborokban hiányoznak az alapvető szolgáltatások, ki vannak téve a harcoknak, és sorsukról keveset tud a média, mivel veszélyes területen tartózkodnak. De még rosszabb, hogy a segélyszervezetek sem érik el őket, így alapvetően mindenféle segítség nélkül, teljes kiszolgáltatottságban szenvedik el a szíriai polgárháború minden poklát.
