Irak és Szíria jövője múlhat az Iszlám Állam eltiprását célzó háború kimenetelétől. De a dzsihádisták vereségük esetén sem tűnnek el, globális fenyegetést jelenthetnek.
Az észak-iraki Moszul és a környező hegyvidék évszázadok óta számos kisebbség otthona volt. Szunniták, keresztények, arabok, kurdok, jezidik és turkománok éltek alapvetően békésen egymás mellett. Síiták azonban nem vertek gyökeret, de az Iszlám Állam (IS) kezén lévő város elleni offenzíva derékhada az alapvetően síitákból álló iraki hadsereg alakulataiból és az Irán által kiképzett síita milíciákból áll. Éppen ezért Moszul felszabadítása nem pusztán katonai kérdés, hanem rendkívül érzékeny politikai feladat is.
A szélsőségesen szunnita ideológiájú IS elleni korábbi iraki harcok során visszafoglalt Tikrit, Ramádi és Falúdzsa szunnita lakossága súlyosan megszenvedte az iraki síita katonák és milicisták bosszúját. Moszul felszabadítása kétségkívül az IS iraki vereségét jelentené, hiszen a szervezet szíriai területre is kiterjedő kalifátusának ez a legnagyobb városa és pénzforrása. Ráadásul 2014-ben – a világot sokkolva – Abu Bakr al-Bagdadi, az IS vezére Moszul Nagymecsetjében kiáltotta ki a kalifátust, így a város megtartása jelképes jelentőségű. De ha Moszul másfél milliós, többnyire immár szunnita lakossága síita leszámolás áldozatává válik, akkor Irak tovább sodródik a szétesés felé.
Ezt elkerülendő, a katonai tervezők fejében az a megoldás született, hogy Moszulba először az offenzívában szintén részt vevő kurd harcosok, vagyis az észak-iraki kurd autonómia pesmergái vonulnak be. Kérdés, hogy ez mennyire kivitelezhető taktikai és stratégiai szempontból. A tízezres kurd hadtest ugyanis főként északi irányból közelítette meg a várost, az 50 ezres iraki hadsereg dél és kelet felől, a síita milíciák pedig a hétvégén nyugaton nyitottak frontot. Továbbá ötezer amerikai katona tartózkodik Irakban, közülük több mint száz beágyazódott az iraki és a kurd vezetésbe, hogy segítsen összehangolni a szárazföldi műveleteket, valamint az amerikai, brit és francia légicsapásokat.
A Moszulért vívott csata első heteiben a támadók viszonylag könnyedén nyomultak előre, hiszen a város körüli falvak elszigeteltek. De maga a város bevétele, megtisztítása a dzsihádistáktól valódi katonai rémálom, gerillaharc utcáról utcára, szobáról, szobára. Egyfajta Armageddon – vagyis a világvége, a Nyugat elleni végső harc, ami az IS ideológiájában fontos szerepet játszik. Más kérdés, hogy a dzsihádista szervezet már elvesztette az észak-szíriai Dabik városát, amely az iszlám apokaliptikus mitológiájában – és onnan átemelve az IS propagandájába – a muszlimok és a hitetlenek végső összecsapásának helyszíne.
A 6–8 ezerre becsült dzsihádista fegyveres valóban mindent megtesz, hogy a várost pokollá változtassa az ellenség számára. Százával helyeztek el autóba rejtett pokolgépeket, öngyilkos merénylők – köztük gyerekek – hadát állították csatasorba, alagútrendszereket ástak, a lakosságot árulás vádjával és elrettentésül kivégzésekkel tizedelik. A kényszersorozást elkerülők fülét levágják, a kémkedés vádjától félő lakosok a telefonjaik SIM-kártyáit elrejtik, a hajnali rajtaütésektől rettegő nők pedig még az ágyban is fátyolt viselnek. Mindez azt is jelzi, hogy a város lakossága korántsem szereti az IS-t, és hírszerzési források kisebb-nagyobb lázadásokról is beszámoltak.
A haditerv része éppen ezért meggyőzni a helyi szunnita törzseknek az IS magjához csatlakozó tagjait, hogy tegyék le a fegyvert. Ha sikerül, akkor akár nem hónapok, hanem csak hetek kérdése lehet a győzelem. Másfelől pedig az IS mételyéből kijózanodott szunnitáknak szóló amnesztia megfelelő alapot is teremtene a jövőbeli együttműködésre a síita bagdadi kormány és az iraki szunnita kisebbség között. Mint ahogy Irak 2003-as amerikai inváziója után az USA-nak sikerült leválasztania a szunnita törzseket az al-Káida szunnita terrorhálózatról, és így elkerülni, hogy Irak polgárháborúba süllyedjen. A Moszulért vívott csata éppen ezért alapvetően befolyásolhatja a szélsőséges szunnita ideológia alakulását, a dzsihádisták jövőbeli erejét.
Az IS viszont a maga részéről éppen a szunnita arabokat próbálja a síiták és a kurdok ellen hangolni. Ezért Moszultól távoli helyeken, például a kurdok kezén lévő Kirkukban vagy a nyugat-iraki Rutbánál ellentámadást indított. A szervezet túlélésének másik lehetősége, hogy Irak esetleges elvesztése után erőit szíriai területeire összpontosítja. Vagyis Szíria lehet az igazi vesztese Moszul felszabadításának, hiszen az IS ott próbálja majd elveszett pénzügyi forrásait pótolni és megtépázott tekintélyét helyreállítani.
Nem véletlen, hogy – mint Ashton Carter amerikai védelmi miniszter jelezte – hamarosan megindulhat a roham Rakka, az IS szíriai központja és a kalifátus de facto fővárosa ellen. Ám az USA-nak alapvető geopolitikai problémákat kell kezelnie. A Rakka elleni offenzíva Washington szerint elképzelhetetlen a szíriai kurdok nélkül, akik eddig is a legütőképesebb erőnek bizonyultak a dzsihádisták ellen. De a szunnita iszlám védelmezőjének szerepében fellépő Tayyip Erdogan török elnök is bejelentkezett, nyilvánvalóan abból a szándékból, hogy a szíriai kurdok ne növelhessék területüket. A török hadsereg és az általa támogatott szíriai – főként arab és turkomán – lázadók ugyanebből a célból ütközőzónát hoztak létre a török határ mentén. A török katonai jelenlét egyébként Irakban is okozhat gondokat: a Moszultól északra lévő török kiképzőbázis elhagyását követeli a bagdadi kormány. Erre Ankara nem hajlandó, és azt is ellenzi, hogy az Irán-barát síita milíciák meginduljanak a Moszultól nyugatra lévő Tel Afar felé, ahol a lakosság többsége turkomán. (A török eredetű és nyelvű iraki kisebbség főként szunnita, de több mint a harmada síita.)
A geopolitikai dilemmákat csak fokozza, hogy a Basar Asszad szír elnököt támogató Oroszország miként reagál az IS esetleges iraki, illetve szíriai vereségére. A szíriai lázadók ugyanis az erőiket majd kizárólag Damaszkusz ellen fordíthatják. Könnyen lehet, hogy Moszkva már az új helyzetre reagált, amikor a Kuznyecov orosz repülőgép-hordozó és kísérete október közepén elhagyta Szeveromorszk északorosz kikötőt, és a La Manche csatornán, valamint a Gibraltári-szoroson átkelve a Földközi-tengerre hajózott. A NATO szerint azért, hogy a rajta lévő hadigépek részt vegyenek a szíriai légi műveletekben.
Az IS elleni háború azonban nemcsak Irak és Szíria etnikai-vallási ellentéteit feszítheti tovább, de súlyos kérdés, hogy a kalifátus elvesztése után mivé alakul a szélsőséges szervezet. Sokan máris komoly terrorveszélytől tartanak, hiszen az IS iraki és szíriai harcosai – megborotválkozva és identitást váltva – elbújhatnak hazájukban, de a külföldi dzsihádisták tovább is állhatnak, esetleg visszatérnek az EU-n belüli hazájukba. Erre Julian King, az EU biztonsági biztosa nemrég figyelmeztetett is. Mint ahogy Washington sem titkolta: azért is szorgalmazza a Moszullal párhuzamos rakkai front megnyitását, hogy az IS esetleges globális terrorbosszúját csírájában fojtsák el.
A tízes toplistán a nyolcadik helyre került a kamcsatkai földrengés, mégsem voltak halálos áldozatok. Ez hogyan lehetséges? Cikkünkben igyekszünk válaszokat találni. Felidézzük azt a 2004-es katasztrófát is, amikor a világ egy életre megtanulta, mi az a cunami.
Ha sikerül a kormányváltás, más törvényre is hasonló sors vár.
A kormányközeli lap a közvélemény-kutató megfutamodásáról írt, aki szerint erről szó sincs.
Új műsorvezetőket kap a Kalandra fal!
