„Az, hogy Gruevszki menekültstátuszt kapott Magyarországon, rossz hír Macedóniának” – véli Marija Riszteszka, a szkopjei CRPM (Center for Research and Policy Making) civil szervezet igazgatója, „hiszen a 2017-es kormányváltás egyik mozgatója éppen az volt, hogy az emberek vissza akarták nyerni a hitüket abban, hogy az igazság végül mindig győzedelmeskedik, és börtönben akarták látni a bűnösöket, elsősorban a rendszer első emberét, Nikola Gruevszkit. Most, hogy a volt miniszterelnök nem kerül börtönbe, elveszni látszik az a remény is, hogy valaha jogállam legyen Macedóniából.”

Marija Riszteszka

crpm.org

Ahogy a Balkan Insight cikkében Ana Petrusova rámutatott, paradox módon maga Gruevszki és pártja sem jártak igazán jól. Gruevszki korábban igyekezett mártírnak beállítani magát, a vizsgálatok kezdetén még olyan kijelentéseket is tett, hogy csukják le őt nyugodtan, csak a kollégáit kíméljék meg. A sunyin elszelelő erős embernek nehéz lesz visszatérnie a politikába, nem beszélve arról a káoszról, amit a pártjában okozott a vezér távozása.

Vesztese az ügynek az SzDSzM-kormány is: Gruevszki azért tudott lelépni, mert a macedón hatóságok hibát hibára halmoztak, kezdve onnan, hogy nem őrizték Gruevszkit, azon a határőrizeti blamán keresztül, hogy Gruevszki valószínűleg a zöld határon jutott át Albániába, egészen odáig, hogy a nemzetközi elfogató parancsot csak azután adták ki, hogy Gruevszki már rég Budapesten ejtőzött.

Gruevszki politikai bukásához és elszámoltatásához az vezetett, hogy egy kiugrott titkosszolga eljuttatta az ellenzéknek a kormány tagjainak egymás között folytatott telefonbeszélgetéseit. Ezek egy nagyszabású lehallgatási művelet nyomán kerültek a titkosszolgálat birtokába, ennek során kb. 20 ezer embert hallgattak le – nagyrészt bírói felhatalmazás nélkül – a mindössze 2 millió lakosú Macedóniában. A kormánytagok és más állami vezetők beszélgetéseit is a nagyszabású művelet részeként hallgatták le, de a kiszivárogtatott „bombák” egészen elképesztő dolgokról szóltak, a választási csaláson, a hatalommal való visszaélésen és a tiszta „visszaosztásos” korrupción kívül például arról, ahogy a kormány egy tagja huligánokat instruál, hogy támadják meg Szkopje belvárosában az utcán egyik politikai ellenfelét.

Soros-ellenes tüntetés Macedónia fővárosában, Szkopjéban 2017-ben

AFP / Robert Atanasovski

Az akkori kormánypárt a felvételeket manipuláltnak nevezte, nemzetközi nyomásra mégis felállt egy Különleges Ügyészség, amelynek feladata a felvételeken hallható ügyek kivizsgálása volt. Végül összesen húsz ügyben indult nyomozás, ezek közül előre vették azt, amit a legkönnyebben lehetett bizonyítani: Gruevszki még 2012-ben egy méregdrága páncélozott Mercedest konfigurált belügyminisztériumi közbeszerzésben saját használatra – az első ülések fejtámláiban monitorokkal, hogy a hátul utazó gyerekek ne unatkozzanak.

Bár egyes szkopjei jogászok fintorognak amiatt, hogy törvénytelenül beszerzett bizonyítékokat felhasználni sem szokás, nemhogy ügyeket indítani belőlük, de a viszonylag szigorú ítélet és a vádlottak illusztris névsora kétségtelenül kielégítette a társadalmi elvárást.

Gruevszki és két minisztertársa elítélésén kívül viszont a Zaev-kormány első éve nem kifejezetten sikeres. Az elemző Marija Riszteszka szerint a választóik elvárásai nem teljesültek. Elsősorban a Gruevszki 10 éves kormányzásának második felében létrejött „state capture” felszámolása hiányzik, az új kormány házi feladata lett volna az intézmények megerősítése, az emberek bizalmának visszaszerzése a jogállamban.

A Zoran Zaev vezette szociáldemokrata kormány azonban a saját hatáskörébe tartozó alapvető ügyekben sem lépett. Nem módosult a választási törvény, ami a demokrácia elleni visszaélésekre adott lehetőséget, és nem álltak fel a korrupciót megakadályozni hivatott intézmények sem, pedig ezeket az új kormány első munkanapján meg lehetett volna tenni. Sőt, a kormányalakítás után egy évvel már a Zaev-kormánynak is megvannak a maga korrupciógyanús ügyei, konkrét cégekre kiírt egészségügyi közbeszerzések, pályáztatás nélküli nagy értékű megrendelések, pl. a tankönyvnyomtatás monopóliuma.

Zoran Zaev

AFP / STR

Riszteszka kiemelte, hogy Zaevék egyedül a Görögországgal sikeresen lezárult névvitát tudják sikerként felmutatni. Pedig az alkotmány módosításával járó várható névváltozás az átlag macedón számára nem hoz kézzelfogható előnyöket. Az ország NATO-társulása persze alighanem zöld utat kap, de az EU-csatlakozás csak azért került közelebb, mert a görögök immár nem vétózzák meg. Igaz, az az EU határozott szándékán, illetve Macedónia erőfeszítésein is múlik, és mindkettőből hiány van. Tehát hiába érvelt – finoman szólva is túlozva – a kormány a népszavazás kampányában azzal, hogy a névváltozás eredményként az EU-ba felvételt nyerő Észak-Macedónia polgárait tetszőleges EU-tagállamban ingyenes orvosi ellátás várja, vagy hogy az EU ingyentraktorokat fog osztogatni a mezőgazdasági termelőknek, minderre a közeljövőben nem sok az esély.

A népszavazás amúgy eredménytelen lett, de nem is volt ügydöntő, így a parlament döntött az alkotmánymódosítási folyamat megindításáról, amely át is ment a parlamenten kétharmados többséggel – miután a névváltozás engesztelhetetlen ellensége, a Gruevszki-féle ellenzéki VMRO nyolc (!) képviselője a kormánnyal szavazott.

Márpedig az ezernyi problémától szenvedő Macedóniának éppen az EU-csatlakozás kilátása adhatna némi reményt. De az EU-ba vetett hitnek aligha tesz jót, ha egy EU-tagország, jelesül Magyarország beleavatkozik a belpolitikai folyamatokba.