Rex Tillerson a vécén kapta az első figyelmeztetést, menesztéséről pedig a Twitterről értesült. Donald Trump amerikai elnök a CIA éléről átirányított Mike Pompeo révén keményebbre hangolhatja a külpolitikát.
Az afrikai körútjának egyik napján gyomorrontással küzdő Rex Tillerson amerikai külügyminiszter éppen a mellékhelyiségben volt, amikor utolérte John Kelly fehér házi kabinetfőnök telefonhívása: készüljön arra, hogy Donald Trump elnök meneszti. Azután pedig, hogy az útját egy nappal lerövidítve visszatért Washingtonba, Tillerson az elnök múlt hét kedd reggeli Twitter-üzenetéből értesült arról, hogy ki van rúgva. Helyére pedig Mike Pompeo, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója kerül. Az elnök csak órákkal később, az Air Force One fedélzetéről hívta fel a külügyminiszterét, aki a nyilvános búcsúbeszédében még véletlenül sem mondott köszönetet Trumpnak, hogy 405 napot tölthetett a tárca élén.
Amerikai külügyminisztert ilyen megalázó körülmények között még aligha menesztettek. Trump a személye köré épített egykori tévés állásreality műsorban, A gyakornokban (The Apprentice) is kíméletesebben rúgta ki az alkalmatlannak minősített versenyzőket. A Tillerson–Pompeo-váltás forgatókönyve azonban már tavaly ősztől keringett az amerikai médiában. Vagyis azóta, hogy október végi sajtóértesülések szerint a külügyminiszter mások előtt idiótának minősítette az elnököt, és talán az angol nyelv leggyakoribb káromkodós jelzőjét is a megfogalmazás elé illesztette. Tillerson ezt nem is nagyon tagadta, ám a menesztésében – bár Trump hiúságát nem lehet eléggé alábecsülni – sokkal nagyobb szerepet játszott, hogy szinte semmiben sem értettek egyet.
Tillerson ellenezte az USA kiléptetését a párizsi klímaegyezményből, nem támogatta a tel-avivi amerikai nagykövetség áthelyezését Jeruzsálembe, és életben tartaná az Iránnal 2015-ben kötött atomalkut. Trump ez utóbbi nézeteltérésüket jelölte meg egyetlen konkrétumként a külügyminisztere menesztése kapcsán. Holott Tillerson nem értett egyet az acélra és az alumíniumra kivetett büntetővámmal sem, ami miatt lemondott Gary Cohn, az elnök gazdasági főtanácsadója. Nem volt szerencséje Észak-Koreával sem. Amikor tavaly ősszel úgy vélte, érdemes lenne puhatolózó tárgyalásokat folytatni Kim Dzsong Un diktatúrájával, az elnök gúnyos Twitter-üzenetben teremtette le. Amikor viszont az idén március elején azt mondta, hogy még nincs itt az ideje a közvetlen megbeszéléseknek, rá néhány órára Trump mindenkit megdöbbentve elfogadta Kim dél-koreai közvetítőkkel érkező phenjani meghívását. Méghozzá anélkül, hogy konzultált volna a külügyminiszterével, aki elvileg az amerikai diplomácia irányítója.
A külügyminisztérium egyébként is partvonalra szorult, és a politikai életen kívülről, az ExxonMobil olajtársaság vezérigazgatói székéből a tárca irányítására érkezett Tillerson magára maradt Washingtonban. Egyedüli szövetségesének Jim Mattis védelmi minisztert tudhatta, és az USA külföldi partnerei tisztában voltak azzal, hogy inkább a Fehér Házra kell figyelniük. Ahol Herbert Raymond McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadó Tillerson ellenlábasának számított. Azzal, hogy Trump a Közel-Keletet és a Mexikóval folytatott kereskedelmi tárgyalásokat a veje és tanácsadója, Jared Kushner hatáskörébe adta, egyik témában sem osztott lapot a külügyminiszterének. Nikki Haley ENSZ-nagykövet pedig egyszerűen nem ismerte el a külügyminisztert a feljebbvalójának: kihasználta, hogy a posztja kabinettagsággal jár, és amikor csak lehetett, megkerülte Tillersont. Haley lelkesen üdvözölte is Pompeo kinevezését.
Tillerson hibázott, amikor magára haragította a hátországát: rideg menedzserként kezelte a külügyminisztériumot, ahonnan tucatjával távoztak a tapasztalt diplomaták, másokat pedig ő küldött el. A maga által hozott tanácsadókkal szinte magára zárta az ajtót, és nemcsak a tárca szakembereit kerülte, de a sajtót is. Egy pisszenés nélkül támogatta a külügyminisztérium költségvetésének Trump által kezdeményezett 30 százalékos csökkentését, fölöslegesnek ítélt osztályokat szüntetett meg, és 14 hónappal az új kormány megalakulása után még mindig számos fontos vezetői és nagyköveti poszt betöltetlen. Jellemző, hogy Tillerson menesztése és államtitkárának azonnali kirúgása után a tárca kilenc legmagasabb rangú tisztségéből nyolc betöltetlen vagy azt ideiglenes kinevezett látja el.
Pompeo érkezésével nemcsak személyi változás történik, hanem az amerikai külpolitika is keményebbre fordulhat. Az olasz bevándorlók családjába született, a West Point katonai akadémián végzett és az első Öböl-háborúban részt vevő – majd jogi diplomát szerzett – politikus ugyanis mindabban héja, amiben Tillerson galamb volt. A képviselőházba a 2010-es republikánus teadélutános konzervatív hullámmal bekerült törvényhozóként már a megkötésekor súlyosan elhibázottnak nevezte az iráni atomalkut. Így véli Trump is, akinek május 12-éig kell döntenie, hogy tartja-e magát a megállapodáshoz, vagy – az abban szintén részes európai szövetségeseinek tiltakozásával nem törődve – visszaállítja az amerikai szankciókat. Pompeo a CIA igazgatójaként a Cég által megszerzett és valósnak tartott adatok alapján szkeptikusabb a diplomatáknál Kim Dzsong Un nukleáris leszerelési szándékának őszinteségével kapcsolatban is. Az 54 éves Pompeo az első lehet, aki a CIA és a külügyminisztérium élén ugyancsak megfordul.
Washingtoni hírek szerint Trump más posztokon is változtatna. Állítólag meg vannak számlálva McMaster napjai, és már csak a tisztességes távozáshoz szükséges új posztot keresik a háromcsillagos tábornok számára. Az egyik utódjelöltje a nemzetbiztonsági főtanácsadói poszton egyes hírek szerint John Bolton, ami szintén az amerikai külpolitika keményebbé válását jelentené. Ő ugyanis még a neokonzervatívok között is héjának számít, aki fontos szerepet játszott a Szaddám Huszein iraki diktátor – nem létező – tömegpusztító fegyvereiről szóló hazug dosszié összeállításában, ami alapul szolgált a háború 2003-as megindításához. A Trump által imádott Fox News konzervatív hírtévé állandó szakértőjének számító Bolton az iráni nukleáris létesítményeket lebombázná, és Teheránban rendszerváltást kényszerítene ki. Az idén februárban a The Wall Street Journal gazdasági napilapban pedig azt a véleményét fogalmazta meg, hogy nincs semmi jogi akadálya annak, hogy az USA megelőző csapást mérjen Észak-Koreára.
Nem az Amazon-alapító Jeff Bezos múlt heti esküvője volt az első celebesemény Velencében, de még egyik sem váltott ki ekkora tiltakozást. A közel 50 millió dolláros nászünnep a mérhetetlen pazarláson túl a társadalmi érzéketlenség jelképévé is vált.
Magyar Péter sem hagyta szó nélkül.
