Valószínűleg még sohasem énekelték együtt annyian az ukrán himnuszt, mint 2014 első heteiben, amikor Kijevben tüntetők tíz és százezrei követelték, hogy Ukrajna ne Oroszország, hanem az Európai Unió felé közeledjen, s távozzon a hatalomból Viktor Janukovics oroszpárti államfő. S ez volt az az idő, amikor új jelentést kapott az ukrán nacionalista szervezetek által a huszadik században használt jelmondat, a „Dicsőség Ukrajnának, dicsőség a hősöknek”.

Míg a végül a Janukovics bukását hozó forradalom napjaiban felgyorsult az ukrán nemzettudat erősödése, a következő hónapok eseményei – a Krím orosz kézre kerülése, illetve a kelet-ukrajnai szakadár államocskák létrehozása – még nagyobb lendültet adtak ennek a folyamatnak. „2014-ben a Majdan idején sokan mondták azt, hogy az ukrán nemzet éppen ekkor született meg: akkor, amikor megtanulta megvédeni magát. Ugyan látványos volt ez a nemzeti konszolidáció, azonban semmiképpen sem volt teljes” – mondja Volodimir Feszenko, a kijevi Penta elemző intézet vezetője, aki szerint a nemzeti konszolidációval párhuzamosan mélyült a társadalom megosztottsága is, hiszen a kelet-ukrajnai oroszbarát szeparatisták szét akarták rombolni az országot.

„Amikor az ukrán nemzet létrejöttéről beszélek, a politikai nemzetre gondolok, hiszen a nemzeti konszolidációban részt vettek az oroszul, illetve más kisebbségi nyelven beszélők is” – magyarázza. Feszenko úgy véli, a 2014 utáni években még bonyolultabbá és ellentmondásosabbá vált a helyzet. Ahogy az 1990-es évek közepén, majd a 2005-ös forradalom után, úgy a 2014-es forradalom után is eljött a kiábrándulás ideje. De ennek ellenére megmaradt az ukrán nemzeti mag. A csalódottság inkább a politikai vezetőket, illetve a partokat érinti, de az emberek többsége nem adta fel azt a célt, hogy megőrizze az ukrán államiságot. Ez a tendencia talán most erősödik is” - állítja az elemző. 

MTI/EPA/Robert Ghement

Kijevben is ukránul

A nemzeti tudat megerősödését mutatja az is, hogy az egykor inkább orosz nyelvű fővárosban, Kijevben egyre terjed az ukrán használata, s egyre több az olyan bolt, ahol csak ukránul, vagy angolul szolgálják ki a betérőket. A kijeviek szerint a változás különösen 2004 óta érződik. Ebben szerepet játszik a nyelvpolitika is, hiszen Viktor Juscsenko elnöksége idején, s főleg most, Petro Porosenko mandátumának kezdete óta sokkal szigorúbban tartják be a közalkalmazottak nyelvhasználatával kapcsolatos törvényeket. „Korábban, különösen Leonyid Kucsma államfőségének az idején erre nem sok figyelmet fordítottak. A másik: Kijevben most sokkal több a Közép- és Nyugat-Ukrajnából érkezett diák. Még keleten is az ukrán nyelv vált az oktatás fő nyelvévé, ez pedig korábban nem így volt. Én is tanítottam a kilencvenes években Harkovban, s bár már akkor is az ukrán lett volna a hivatalos nyelv, a tanárok többsége - a diákok kérésére - oroszul adott elő” – elemzi a váltás hátterét Feszenko.

A szakértők szerint a trend folytatódik, s mivel a nyelvhasználati szokások változása összefügg a nemzedékváltásokkal is, a következő nagy ugrás akkor következik be, amikor az ukránosodó nyelvi környezetben felnövő mai tizenéves gyerekek lépnek be a munkahelyekre, illetve az üzleti életbe. 

AFP / Genya Savilov

Közben nő az ukrán iskolák száma is. „Kucsma idején ez nem volt így, a Krímben a sok orosznyelvű mellett csak néhány tatár és csak egy ukrán iskola volt, s most már látszik is, mi lett ennek a következménye. A 2014-es év nagyon sok kormánypárti és ellenzéki politikus számára világossá tette, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az ukrán nyelvű kultúra és oktatás terjesztésére. Most került napirendre a nyelvtörvény is, amelyben a korábbiaktól eltérően szó eszik a szankciókról is. Ha most megsértik a nyelvhasználatot szabályozó törvényt, annak még semmi következménye sincs: nem történik semmi például, ha egy kijevi étteremben nincs ukrán nyelvű étlap, vagy egy orvos nem hajlandó kiszolgálni ukrán nyelven a pácienst” – hangsúlyozza Feszenko, aki szerint kérdéses, az új szabályok hogyan fognak működni. „Kijevben könnyebb lesz betartani. Hogy mi lesz Keleten, azzal kapcsolatban vannak kétségeim. Viszont az is 2014 következménye, hogy az ukrán társadalomban tartanak az autonómiák megadásától, legyen az akár a krími tatároké, vagy a Kárpátalján élőké, köztük a magyaroké. Az ukránok ugyanis attól félnek, az autonómia ahhoz vezethet, hogy megismétlődhetnek a 2014-es események. Ez a politika is hozzájárult a magyar-ukrán kapcsolatok megromlásához” – vélekedik az elemző.

Mozgósító történelem és vallás

Sztaniszlav Kulcsicszkij, az Ukrán Tudományos Akadémia történésze is úgy véli, hogy a 2014-es események hatására erősödik az ukrán nemzettudat, s ez a történelemtudományban is tetten érhető. „A korábban testvérnépként számon tartott oroszok hirtelen ellenséggé váltak, hiszen megszállták az ország jelentős részét. Elővettük a történelmet, hiszen a történelem is mozgósít, ahogyan a vallást is, hiszen az egyház nem tartozhat az ellenség alá” – mondja a történész azt magyarázva, miért is ragaszkodott Kijev ahhoz, hogy az ukrán ortodox egyház függetlenné váljon az orosztól. „Erősödik a civil társadalom és alakul az ukrán politikai nemzet. De az utóbbi már elkezdődött a peresztrojka idején, például a RUH mozgalom révén. A folyamat azonban nagyon lassú volt, hiszen a szovjet időkben nem engedték a független mozgalmak létrejöttét” – magyarázza Kulcsickij.

MTI / EPA / Szerhij Dolzsenko

De azt is hangsúlyozza, hogy a politikai nemzetté válás még távol van a teljes sikertől. „Míg Franciaországban a lakosság 100 százaléka vallja magát az ottani politikai nemzet tagjának, Ukrajnában ez most is csupán hatvan százalék. A többiek elsősorban egyes megyék, vagy városok polgárának érzik magukat. És még mindig akadnak – a válaszolók hét százaléka – akik a Szovjetunió polgárainak mondják magukat” – mondja Kulcsickij. Ennek egyik oka az, hogy Ukrajna a szovjet államból nem nyugati értelemben vett demokratikus országgá változott, hanem oligarchikus társdalommá, s e miatt a polgárok jó része képtelen azonosulni a jelenlegi ukrán állammal is.

Kihaló nemzedékek

De Kulcsickij szerint is megállíthatatlan az ukrán politikai nemzet erősödése. „Vannak törvényszerűségek, két generációnak ugyan ki kell halnia, ám Ukrajna végül jobban fog hasonlítani arra az Európára, amely 100-150 évvel megelőzte a földrész keleti felét. Az első nemzedék már kihalt, s a folyamat akkor gyorsulhat fel, ha megszabadulunk az oligarchák hatalmától és a középosztály megizmosodik és függetlenné válik” – hangsúlyozza a történész.