Zelenszkij elsősorban a városlakó fiatalok szavazataira számíthat, ők azok, akiknek leginkább elegük van már a korrupcióból, a hatalmi elit tehetetlenségéből, illetve a stagnáló életszínvonalból. S ez a fő gyengéje is: elsősorban azok támogatják, akik leginkább hajlamosak arra, hogy a választás napján otthon maradjanak.  A kijevi elemzők szerint Zelenszkij hajlandó lenne arra, hogy tárgyaljon a kelet-ukrajnai szakadárokkal, illetve az őket támogató oroszországi politikusokkal, ám ő sem áll készen arra, hogy lemondjon a Krímről vagy a jelenleg a szakadárok kezén lévő kelet-ukrajnai területekről.

Az átöltöző  gázhercegő

A másik ellenzéki jelölt Julija Timosenko, aki ugyan igyekszik állandóan újra feltalálni magát - korábban ő volt a népnemzeti jelölt hagyományos ukrán frizurával, most viszont inkább fekete szemüvegkeretet viselő, hazájáért aggódó értelmiségiként lép fel -, ám ő már gyakorlatilag a függetlenség 1991-es megszerzése óta fontos szereplője az ukrán politikai játszmáknak. A most tíz százalék körüli támogatást élvező politikus volt már miniszterelnök is, akkor gyorsan összeveszett korábbi szövetségesével, Viktor Juscsenko államfővel,  s volt politikai fogoly is, amikor Viktor Janukovics államfő záratta be őt gazdasági bűncselekmények vádjával. Viszont milliárdosnak mindig is milliárdos volt, az 1990-es években az Oroszországból érkező gáz imporjába és szétosztásába szállt be, s így kapta meg a "Gázhercegnő" megtisztelőnek alighat tekinthető gúnynevet. A programja nem igazán átlátható, úgy tűnik, az EU-val és Oroszországgal is jóban akar lenni, ám ebbe már több elődjének is beletört a bicskája.

AFP / Maxym Marusenko

Ukrán elemzők a HVG-nek elmondták, Zelenszkij és Timosenko az első körben kész együttműködni, mindkettőjüknek az a célja, hogy a második körbe ők ketten jussanak be, ne pedig a hivatalban lévő államfő, Petro Porosenko, a magyarországi édesipari érdekeltséggel is rendelkező "csokoládékirály". Az együttműködés abban áll, hogy miközben a kampányban nem egymást támadták, a szavazókörzetekben a két politikus által vezényelt bizottsági tagok figyelik majd, hogy Porosenko emberei akkor se lophassanak voksokat, ha éppen akarnának. Állítólag arról is szó van, hogy a második forduló után - attól függően ki diadalmaskodik - egyikük lesz az államfő, míg a másiknak a kormányfői poszt juthat. Ez már csak azért is fontos, mert ősszel lesznek a parlamenti választások, s az államfő csak akkor lehet képes megvalósítani programját, ha övé a törvényhozási többség is.

Petro Porosenko Timosenkóval áll egy támogatottsági szinten, ám a korábbi ukrajnai - és más posztszovjet - választások alapján neki van a legtöbb lehetősége arra, hogy az adminisztratív források" felhasználásával pár százaléknyival növelje támogatottságát. A hadseregnél, a rendőrségnél, illetve az állami vállalatoknál feltűnően magas szokott lenni a hivatalban lévő államfők támogatottsága, s sokan félnek attól is, hogy Porosenko emberei a választókörzetekben is megpróbálhatnak "árcsoportosítani" voksokat a politikus mellé.

Porosenko kudarcai

A 2014-es újabb forradalom hullámain hatalomra jutott Porosenko első elnöki mandátuma egyáltalán nem volt sikeres. A gazdaság állapota nem javult, a 2014-ben elcsatolt Krímet nem sikerült visszaszerezni Oroszországtól, és keleten továbbra is hatalmon vannak a Luhanszk és Donyec megye nagy részét kezükben tartó oroszpárti szakadárok. Porosenko a "Nyelv, a vallás és a hadsereg" szlogennek kampányolt - ennek volt része a magyar kisebbséget is sújtó oktatási törvény elfogadása is - ám itt is csak annyit ért el, hogy néhány hónapja függetlenné válhatott az eddig a moszkvai pátriárka vezetése alatt álló ukrán ortodox egyház. Az, hogy a függetlenség mennyire lesz valódi függ, attól is függ, hogy  miképpen lehet majd elosztani az egyházi javakat, Vlagyimir Putyin orosz államfő korábban arról beszélt, azt sem lehet kizárni, hogy véres összecsapások törnek ki az osztozkodás során.

MTI / EPA / Pool / Elnöki sajtószolgálat / Mihajlo Markiv

Bár mindenki elképzelhetőnek tartja, hogy történnek majd szabálytalanságok a voksolás során, az ugyancsak biztosnak tűnik, hogy nem lesz olyan mérvű a manipuláció, mint ahogyan azt az oroszországi médiumok sugallják. Ha ugyanis bejöttek volna a Kreml által irányított médiumok jóslatai, akkor ár régen tartósan rendkívüli állapot lenne az országban, fasiszták flangálnának géppisztollyal a kijevi  utcákon, vagy Porosenko lefújta volna az egész választást. Oroszország célja, hogy a választások kapcsán is bebizonyítsa, Ukrajna életképtelen állam, s mindenki jól járt, hogy Putyin elnök „hazatérítette” az 1954-ben Ukrajnának ajándékozott Krímet. A HVG-nek nyilatkozó elemzők azt is hangsúlyozzák, hogy Moszkva elsősorban az őszi parlamenti választásra „gyúr”:  az elnökválasztás jelöltjei közöl egy sem ideális Oroszország számára, a Kreml inkább abban bízik, hogy a parlamenti választáson erősek lesznek törvényhozásba bejutó oroszpárti ellenzékiek: a Kommunista Párt, illetve az Ellenzéki blokk.