Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az űrverseny első évei egyértelműen a szovjeteké voltak: a kommunista birodalom bocsátotta Föld körüli pályára az első műholdat, Jurij Gagarin volt az első ember, aki megjárta a világűrt, a szovjetek küldték az első űreszközöket a Holdra, s Alekszej Leonov volt az első űrhajós, aki kilépett a kozmoszba. Moszkva mégis elvesztette az egyik legfontosabb versenyt, a holdra szállásért vívott ütközetet. És nem is véletlenül.

Ember a Holdon
1969. július 20-án az amerikai Apollo-program legénységének két tagja, Neil Armstrong és Edwin "Buzz" Aldrin elsőként lépett a Holdra. Fél évszázad elteltével újra kiújult a verseny a Hold meghódításáért, de ezúttal már nagyobb a tét. Cikksorozatunkban áttekintjük a Hold-kutatás 50 éves történelmét és felvázoljuk az égitest kolonizálásának lehetséges forgatókönyveit.
Friss cikkek a témában

Mindig a legjobbat akartuk, ám végül mégis úgy sikerült, ahogy mindig

– mondta egyszer a Szovjetunió működéséről Viktor Csernomirgyin volt orosz miniszterelnök. Akár a szovjet Hold-programról is beszélhetett volna: Moszkva azt tervezte, hogy már 1967-ben, a nagy októberi szocialista forradalom ötvenedik évfordulójának évében embert küld a Holdra, ám a Luna-programot a mai napig nem sikerült megvalósítani: miután kudarccal végződött az N1 hordozórakétával végzett mind a négy indítási kísérlet, Moszkva 1974-ben felfüggesztette a próbálkozásokat.

A kudarc egyik fő oka az volt, hogy míg az USA-ban egységes csapat dolgozott a holdra szálláshoz szükséges F1-es rakéta kifejlesztésén, a Szovjetunióban általában tucatnyi – volt olyan időszak, amikor 33 – tervezőiroda versenyzett egymással a Kreml kegyeiért.

Az N1 hordozórakéta
©

A helyzetet súlyosbította, hogy az űrprogram vezetője, Szergej Koroljov és a rakéták építésével megbízott Valentyin Glusko ki nem állhatta egymást – elsősorban azért, mert Koroljov amiatt került az 1930-as évek végén hat évre a gulágra, mert a nem sokkal korábban őrizetbe vett Glusko terhelő vallomást tett rá – s ezért a két tudós nem volt hajlandó együttműködni egymással. Koroljov ezért elérte, hogy Glusko helyett Nyikolaj Kuznyecov legyen a rakéta-főtervező, amivel csak annyi gond volt, hogy az új főnök ugyan nagyon értett a sugárhajtású hajtóművekhez, ám rakétát korábban még nem épített.

Fejletlen infrastruktúra

Tovább növelte a nehézségeket, hogy míg az amerikaiak képesek voltak a hatalmas hajtóművekből álló Saturn V hordozórakéta megépítésére, a szovjet technológia nem volt ennyire fejlett, s az N1-re ezért harminc, kisebb rakétamotort építettek. Ráadásul ezek a hajtóművek zárt ciklusúak voltak – szemben az amerikaiak nyílt ciklusú eszközeivel – ami azt jelentette, hogy a motorok hatásfoka ugyan jobb volt, mint a vetélytársé, ám az N1 sokkal instabilabb és kockázatosabb volt, mint az amerikai F1 hajtómű.

©

Ráadásul az 1960-as évek első felében hatalmon lévő szovjet pártfőnököt, Nyikita Hruscsovot inkább a harcászati rakéták fejlesztése, s nem a holdra szállás érdekelte, amikor pedig mégis foglalkozott égi kísérőnkkel, akkor Koroljov vetélytársát, Vlagyimir Cselomejt bízta meg a Hold-program vezetésével. Cselomejnek ugyanakkor kevés gyakorlata volt a rakétaépítés terén, ezért a csapat nagyon lassan haladt a fejlesztéssel.

Amikor 1964-ben Leonyid Brezsnyev vette át a hatalmat Hruscsovtól, Koroljové lett a Hold, ám az N1-es hordozó eszköz komoly fejlesztése csak 1966-ban kezdődött meg, évekkel az amerikai F1-es után.

Koroljov azonban egy rutinműtét során meghalt 1966-ban, s székébe addigi helyettese, Vaszilij Miskin ült bele. Miskin pedig nem rendelkezett olyan tekintéllyel és politikai kapcsolatrendszerrel, mint Koroljov, így újra kiéleződött a színfalak mögötti élet-halál harc.

1969 februárjára azért mégis elkészült az első N1 rakéta – úgy, hogy a kis hajtóművek egy részét az indítás előtt nem is tesztelték megfelelően – ám a kilövés kudarcot vallott: néhány másodperccel a kilövés után sorra leálltak a hajtóművek, s az N1 harminc kilométerre a bajkonuri űrközponttól a földbe csapódott.

Sokkal rosszabbul sikerült a második, júliusi teszt: az N1 szinte az indítás pillanatában kigyulladt, majd ezt követően visszaesett az indítóállásra. A kis atombomba erejének megfelelő robbanás – 2300 tonna üzemanyag volt a tartályokban – romba döntötte az egész környéket, s emiatt a program kétéves késedelmet szenvedett.

Nagyon akartuk a sikert, ám minden esélyünk elveszett, amikor a rakéta az indulás után öt másodperccel megsemmisült

– írta naplójában a szovjet űrhajósok felkészítését koordináló Nyikolaj Kamanyin, aki ekkor, 1969 júliusának első napjaiban tudta, hazája elvesztette a „Hold-versenyt”.

Rabolt pénzen

Bár az amerikaiak 1969. július 20-án elérték a Holdat, Moszkva ekkor még nem adta fel a fejlesztést: 1971 novemberében indították a harmadik N1-et, ám nem sokkal a start után ez a hordozóeszköz is megsemmisült. Működött viszont a propagandagépezet, a moszkvai rádió nemzetközi adásában úgy kommentálták az amerikai holdra szállást, hogy az

a fejlődő országok népeitől elrabolt vagyon őrült elszórása volt.

A szovjetek még egyszer próbálkoztak, ám az egy évvel későbbi kilövés ugyancsak kudarcot vallott: az N1 még két percet sem repült, amikor felrobbant.

A szovjet Hold-programot 1974-ben függesztették fel, s 1976-ban állították le hivatalosan is, ekkorra a holdra szállás már világszerte jóval kevésbé volt érdekes, mint az Apollo–11 repülése idején.

Az alábbi videót az Apollo–11 személyzete készítette 1969. július 20-án a Holdon, amint az éppen landolt amerikai holdkomp mögött áthalad a Luna–15 szovjet holdszonda, amely végül kudarcot vallott és becsapódott:

 

A szovjet kudarcot egészen Mihail Gorbacsov 1985-ös hatalomra jutásáig államtitokként kezelték, s a világ csak a peresztrojka idején ismerhette meg a részleteket. „A titkolózásra azért volt szükség, hogy senki se tudjon megelőzni bennünket. Amikor pedig már megelőztek minket, azért kellett tovább megőrizni a titkokat, hogy senki se tudja, meg lettünk előzve” – írta már a Peresztrojka éveiben Jaroszlav Golovanov, a Komszomolszkaja Pravda újságírója.

Érdekes csavar, hogy az amerikaiak végül megvásárolták a megmaradt szovjet rakétahajtóműveket, s elámultak, mennyire jó megoldásokat használtak a szovjetek. Az amerikaiaknak sikerült megoldaniuk a stabilitási gondokat, s az amerikai űrhivatal, a NASA felhasználta a tanultakat az RD-180-as hajtóművek kifejlesztésekor. Ezeket a hajtóműveket jelenleg az Atlas V nehézrakéták meghajtására használják.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Megsemmisíthetik a színművészetisek félévét

Megsemmisíthetik a színművészetisek félévét

Egymilliárd forint a nevében is különleges Bugatti Chiron Les Legendes Du Ciel

Egymilliárd forint a nevében is különleges Bugatti Chiron Les Legendes Du Ciel

Kicselezné az ellenzék a Fideszt: A honvédelmi bizottságba hívják Müller Cecíliát

Kicselezné az ellenzék a Fideszt: A honvédelmi bizottságba hívják Müller Cecíliát