Hatalmas felháborodást váltott ki Portugáliában egy nyíltan rasszista írás. A szerzője arra a rasszizmusról készült parlamenti jelentésre reagált, amely kvótákat javasolt a kisebbségeknek.
A Megtehetjük? Nem, nem tehetjük meg című, nemrég megjelent cikkben Maria de Fátima Bonifácio történész szakított a rasszista szóbeszédet jogellenesnek minősítő demokratikus hagyománnyal, írása pedig „nem vélemény, hanem a faji gyűlölet kinyilvánítása” – hangoztatta a több neves értelmiségi által aláírt válaszcikk. Sokan a magát ideológiailag nyitottnak és pluralistának valló Público tekintélyes napilapot is bírálták, amiért nyilvánosságot adott a történész alaptörvénnyel is ellentétes gondolatainak.
A lap főszerkesztője vezércikkben kényszerült magyarázatra, és elismerte, hogy a megjelentetett cikkekkel nem feltétlenül egyetértő szerkesztőség ez esetben „elemzési és értékelési hibát” követett el. Portugál értelmiségiek egy csoportja, valamint az SOS Rasszizmus szervezet gyűlöletre uszítás miatt feljelentést is tett a történész cikke miatt.
Az írás a szocialista kormány rasszizmusról készült parlamenti jelentésére reagált, amely többek között az etnikai kisebbségek előrejutását, beilleszkedését segítő kvóták bevezetésének lehetőségét is felvetette. Bonifácio szerint „tehetségtelen és lusta fiatalok” jutnának diplomához, a parlament „színesítésével” pedig az eddiginél is tudatlanabb és még inkább hozzá nem értő országgyűlés jönne létre.
A cikk ennél súlyosabb kijelentéseket is tesz. Például azt, hogy a roma közösségek és az afrikaiak „nem tartoznak a keresztény civilizációhoz”. Mint fogalmaz, „főként a cigányok nem asszimilálhatók: családokba, klánokba, törzsekbe szerveződve őrzik ugyanazokat a szokásokat és értékeket, amelyek nomád életmódjukat jellemezték. Sőt ők maguk azok, akik határozottan elutasítják a beilleszkedést.” Az afrikai eredetűekről szólva Bonifácio azt állította, hogy „nyíltan rasszisták, utálják a cigányokat, ki nem állhatják a fehéreket, de a más nemzetiségű vagy más törzsből származó afrikaiakat sem”. A muszlimoknak pedig a női nemi szerv szerinte teljes körűen kötelező csonkítását rója fel.
A legtöbb bíráló arra is rámutat, hogy a cikk – eddig elismert történészhez nem méltóan – ténybeli tévedéseket, sértő és indokolatlan általánosításokat tartalmaz. A magát Bonifácio nagy tisztelőjének valló, jobboldali, konzervatív publicista, Joao Miguel Tavares is elhatárolódott a szerző érthetetlen tudatlanságot tükröző kijelentéseitől.
Az SOS Rasszizmus szerint a cikk hamis és megbélyegző, a fehérek felsőbbrendűségét hirdeti, és kizárja az etnikai kisebbségeket a társadalomból. A történésznek tudnia kéne, hangsúlyozta Mamadou Ba, az SOS Rasszizmus vezetőségi tagja a HVG-nek, hogy „a kulturális és civilizációs felsőbbrendűség hangoztatása nyitott utat a kirekesztés, a szegregáció és az üldözés különböző formáinak olyan országokban, mint Brazília, Olaszország vagy Magyarország”. A rasszizmus azért alapvető probléma, mert „a társadalom etnikai megosztottsága, egyes csoportok szembeállítása másokkal magát a demokráciát veszélyezteti” – tette hozzá.
A faji előítélet épp a rasszizmus jelenségének a tagadásában érhető tetten – fogalmazott Francisca Van Dunem igazságügyi miniszter a parlamenti jelentés bemutatásakor. A faji vagy etnikai kisebbségek tagjai általában a legszegényebbek, a legrosszabbul fizetettek, a legkevésbé iskolázottak, akik a leggyakrabban kerülnek börtönbe, és akik olyan perifériákon laknak, amelyek könnyen válnak gazdasági, társadalmi és kulturális gettókká – foglalta össze a főbb problémákat. A megoldás a beilleszkedés lenne – hangsúlyozta az angolai származású miniszter, de ez csak akkor lesz lehetséges, ha a kisebbségek is ugyanazokba az óvodákba járathatják a gyermekeiket, mint a többségi társadalom tagjai, ha egymás szomszédjai és kollégái lesznek, és ha ugyanazok az ingerek, kihívások érik őket.
Ahogy a parlamenti jelentés is megállapította, Portugáliában létezik bőrszín és eredet szerinti megkülönböztetés, aminek a megszüntetése, de legalábbis a csökkentése közpolitikai feladat. A tanulmány szerint közbelépésre van szükség a politikai részvétel, az igazságszolgáltatás és a biztonság, az oktatás, a lakhatás, a munka és az egészségügy területén. A jelentés rámutatott, hogy az etnikai kisebbségek tagjai gyakorlatilag alig kerülnek be választott testületekbe, gyakoriak a velük szembeni rendőri visszaélések, a börtönök lakói között túlzott arányban találhatók, az iskolákban kevésbé sikeresek, nagyobb arányban ismételnek, és kevesen jutnak el közülük a felsőoktatásba.
A beszámoló szerint a munkaadók nemegyszer elutasítják a kisebbségi munkavállalókat, akik pedig dolgoznak, gyakran az átlagnál alacsonyabb bért kapnak. A jelentés az egyetemi továbbtanulást segítő, pozitív megkülönböztetést, valamint speciális továbbképzési formákat is javasol. Habár a portugálok személyi adatai között nem szerepel az etnikai eredetre utalás, a tanulmány szerint szükség lenne pontos adatokra az etnikai kisebbségekről.
„Két dolgot nem szeretek, a rasszizmust és a feketéket” – emlékeztetett egy portugál viccre a jelentést megfogalmazó szocialista képviselő, Catarina Marcelino még az ominózus cikk megjelenése előtt. Ezzel arra kívánt utalni, hogy – mint mondta – Portugáliában létezik a „be nem vallott rasszizmus”, amely nem számít közéleti ügynek. Az ismert történész nyilvánosan bevallott előítéletei miatt azonban Portugáliában a rasszizmus központi téma lett. Egy ideig még biztosan az is marad, hiszen hátravan a jelentés parlamenti vitája. De a legfontosabb – mutatott rá az SOS Rasszizmus vezetője –, hogy mindez „a rasszizmussal szembeni fellépésben is konkrét eredményekhez vezessen”.
MUHARAY KATALIN / LISSZABON
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
