Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Jeruzsálem Izrael oszthatatlan fővárosa, a ciszjordániai zsidó telepeket annektálják, a palesztin menekültek sorsa megoldatlan marad. Donald Trump amerikai elnök közel-keleti béketervét mintha maga Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő ihlette volna. A palesztinok történelmi vereséget szenvedtek, és ha nem is fenyeget azonnali intifáda, a hosszabb távú következmények beláthatatlanok. A bejelentés időzítése nem véletlen: Trump és Netanjahu belpolitikai céljait is szolgálja.

Már a közlés módja is rendkívül teátrális és beszédes volt a washingtoni Fehér Házban tartott eseményen. Donald Trump amerikai elnök régóta várt közel-keleti béketervének keddi ismertetésekor mellette állt az örömtől sugárzó Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő, aki olykor még tapsolt is a hallottakra reagálva. De nem voltak ott a palesztinok, akik előre elutasították az egész elképzelést, utólag pedig kerek perec nemet mondott rá Mahmúd Abbász palesztin elnök.

A világ egyik leghosszabb konfliktusát megoldani hivatott legújabb amerikai béketerv minden fontos kérdésben Izraelnek engedett. Az üzenet pedig: a palesztinok vagy elfogadják a szigorú feltételekkel fűszerezett amerikai-izraeli diktátumot, vagy marad a jelenlegi status quo, miközben Izrael mindenképpen megkapja azt, amit akar. Washington szakított azzal az eddigi nézetével is, hogy a legfontosabb kérdéseket – így Jeruzsálem státusát, a jövőbeli palesztin állam határait, a palesztin menekültek sorsát – kétoldalú izraeli–palesztin tárgyalásokon rendezik majd.

Donald Trump amerikai elnök (b) és Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök felvázolja a palesztin-izraeli konfliktus rendezésére irányuló amerikai kormányzati tervet a washingtoni Fehér Ház Keleti termében 2020. január 28-án.
©

Hiú remény lenne azt hinni, hogy a Trump veje, Jared Kushner által jegyzett, 181 oldalas béketerv tárgyalóasztalhoz csábítja a palesztinokat – a kétoldalú megbeszélések 2014-ben omlottak össze. Trump ráadásul az utóbbi években egy sor egyoldalú döntést hozott Izraelt megörvendeztetve és a palesztinok kárára, a tegnap nyilvánosságra hozott terv pedig csak áldását adta ezekre az intézkedésekre. Méghozzá immár hivatalos amerikai békejavaslat formájában. Trump a maga szokásos önimádó és cinikus módján nemcsak az évszázad megállapodásának nevezte a tervét, de még köszönetet is mondott Netanjahunak, amiért Izrael bátor kompromisszumokat hozott.

A terv kimondja, hogy Jeruzsálem Izrael oszthatatlan fővárosa, amit a zsidó állam gyakorlatilag mindig is gondolt. A palesztinok azonban a remélt államuk fővárosaként tekintenek az 1967-es háborúban elfoglalt Kelet-Jeruzsálemre, benne az óvárosra, ahol a három monoteista vallás, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám szent helyei találhatók. Trump már 2018-ban Izrael fővárosának ismerte el Jeruzsálemet, és oda költöztette a tel-avivi amerikai nagykövetséget.

A palesztinok a kelet-jeruzsálemi közigazgatási határtól keletre lévő Abu Dísz palesztin faluban rendezhetik be az államuk székhelyét. Azt ígérik nekik, hogy könnyebbé teszik a jeruzsálemi óvárosban lévő al-Aksza mecset és a Szikladóm – az iszlám Mekka és Medina utáni harmadik legszentebb helyének – látogatását. A Mecsetek tere egyúttal továbbra is jordániai vallási igazgatás alatt marad.

Palesztin szimpatizánsok közösen imádkoznak a Donald Trump amerikai elnök béketervének megvalósulását ellenző tüntetésen a jordániai fővárosban, Ammánban 2020. január 28-án.
©

Jeruzsálem kérdése mindig is az egyik legnehezebb probléma volt az izraeli–palesztin konfliktusban. Abu Dísz már a korábbi amerikai békejavaslatokban is felmerült, mint palesztin főváros, de akkor sem kapott arab támogatást. Bár a nem teljesen kidolgozott mostani részletek alapján a palesztinok megkapnák Kelet-Jeruzsálem egyes részeit is, az óváros muszlim szent helyeihez való valamiféle jogi kötődés nélkül a palesztinok aligha hoznak fájdalmas engedményt.

A Trump-terv tartalmazza a palesztin állam létrehozását is, de közben Izrael megtarthatja a ciszjordániai zsidó településeket, amelyeket úgy annektálhat, hogy azt az USA el fog ismerni. Vagyis a tervvel együtt bemutatott térkép alapján Izrael magához csatolja a kolóniákat és a Jordán völgyét, lényegében Ciszjordánia közel harmadát. Ez az izraeli jobboldal régi álma, és Netanjahu állítólag még a héten benyújtja a jeruzsálemi parlamentben a telepek annektálásának törvényjavaslatát. Ez jelentős mérföldkő lesz a konfliktusban, hiszen a nemzetközi közösség – tavaly őszig az USA-val együtt – nem ismeri el az illegálisnak tartott kolóniákat. Vagyis a kész tények politikája, a palesztin földek sokszor emberi jogokat sértő kisajátítása igazolást nyer.

Az 1967 után indult telepesítés során vagy 140 város és telepfürt jött létre, hozzávetőleg 400 ezer zsidó telepes otthonaként. Jeruzsálem keleti részén is nagyarányú telepes építkezések folytak, ahova további 200 ezer zsidó költözött. A konfliktus rendezésének elvének számított az 1967-es határok visszaállítása, de a korábbi béketárgyalásokon is felmerült, hogy Izrael megtarthatja a nagyobb telepfürtöket, és cserébe a majdani palesztin államot területileg kompenzálják.

Palesztin pásztor tereli nyáját a ciszjordániai Maale Adumim település határában 2020. január 28-án.
©

De arról eddig semmilyen formában nem volt szó, hogy Izrael de jure megtarthatja az összes kolóniát. Ráadásul a javaslat szerint a palesztinok a Negev-sivatag egyiptomi határánál kapnának kompenzációs területeket. Kérdés, hogy ezek a kietlen, száraz térségek jelentős beruházások nélkül mire használhatók. A terv amúgy is jelentős fejlesztéseket feltételez. A ciszjordániai palesztin övezeteket – melyek a terv szerint sem alkotnak földrajzilag összefüggő területet – utak, hidak, alagutak kötnék össze. Sőt Ciszjordániából alagút vezetne a Gázai övezetbe is. Elhangzott egy 50 milliárd dolláros fejlesztési terv, de kérdés, hogy ebből mit lehetne felépíteni és mennyi idő alatt, de legfőképpen az a dilemma, hogy ki fizeti a számlát.

A legkevesebb részlet a harmadik fő kérdésről, a palesztin menekültek sorsának a rendezéséről hangzott el. Bár amerikai tisztviselők szerint az új palesztin államba visszatérhetnek menekültek, de nem világos, hogy hányan. Más hírek szerint a visszatérés elvét elutasítja a Trump-terv. Mindenesetre egy „nagyvonalú kompenzációs alapot” hoznának létre, ami azt feltételezi, hogy sokaknak inkább fizetnének a vissza nem térésért.

De megint csak ki és mennyit adna ehhez, és kinek lenne joga lemondani a visszatérésről? Az ENSZ szerint az első, 1948-49-es arab–izraeli háborúban elkergetett vagy elmenekült palesztinai arabok és leszármazottjaik ma már közel 5,5 millió főt tesznek ki. Valamennyiük visszatérése akár a mai izraeli területen lévő egykori otthonaikba, akár a megalakítandó palesztin államba lehetetlennek tűnik, már csak a számuk miatt is. A palesztin menekültek jó része Jordániában él, ahol dolgozhatnak és útlevelet kaphatnak, de a libanoni táborokban sínylődő palesztinok élete kilátástalan.

Trump és Kushner is arra próbálta rávenni a palesztin vezetést, hogy fontolják meg a tervet, tegyenek ellenjavaslatot, és térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz. A terv négy évet ad a palesztinoknak arra, hogy biztonsági megállapodásokat kössenek Izraellel, leállítsák a Gázai övezetet irányító Hamász szélsőséges szervezet terrortámadásait, sőt magát a szervezetet is fel kellene számolni. A palesztinoknak el kellene ismerniük Izraelt, mint a zsidó nép nemzetállamát, ami megkérdőjelezheti az izraeli állampolgársággal rendelkező arabok státusát. Az izraeli lakosság ötödét kitevő arab kisebbség így is másodrendűnek érzi magát, ráadásul olyan hírek is napvilágot láttak, hogy az új terv értelmében izraeli arabok lakta területek, települések kerülhetnek át a majdani a palesztin államhoz.

Jared Kushner
©

A terv bejelentésének napján a Gázai övezetben több ezren tüntettek, és az izraeli erőket Ciszjordániában is megerősítették. Bár a Hamász és a Ciszjordániát irányító, mérsékeltebb Fatah eddig – több próbálkozás ellenére – képtelen volt kiegyezni, abban valószínűleg nagy az egyetértés közöttük, hogy Izraellel nem tárgyalnak. Abbász az „évszázad pofonjának” nevezte a javaslatot, és kijelentette: Jeruzsálem és a palesztinok jogai nem eladók. De vajon a palesztinok milyen stratégiát választhatnak? Egy újabb intifáda, felkelés sem kizárt, de jelenleg inkább az apátia a jellemző.

A palesztinok ugyanis magukra maradtak. Az Egyesült Arab Emírségek például úgy fogalmazott, hogy a Trump-terv „fontos kezdőpont a tárgyalásokhoz való visszatéréshez”. Kedvezően reagált Egyiptom és Szaúd-Arábia is. Hiányzik tehát a külső arab támogatás egy intifádához, ráadásul az arab világot folyamatos tüntetések, káosz, polgárháborúk sújtják, így a palesztin ügy jóval hátrébb sorolódott. Az Arab Liga szombatra ugyan máris csúcstalálkozót hirdetett, de a szervezet eddig is csak árnyékboxolásra volt képes. A Hamász iráni kapcsolata nem új keletű, de a jelenlegi amerikai–iráni feszültségben Teherán talán kétszer is meggondolja, hogy rábírja a gázai szövetségeseit egy felkelésre. Az első brit és francia reagálások is inkább a javaslat elfogadását, tanulmányozását hangsúlyozták.

Több elemzőben is felmerült a kérdés, hogy a három éve lebegtetett tervet miért éppen most tették közzé. Az amerikai elnökök szokása, hogy megpróbálkozzanak a közel-keleti gordiuszi csomó átvágásával, és a jelek szerint a történelmi tettekre vágyó Trump sem kivétel. Ráadásul az idén elnököt választanak az USA-ban, így hát Trump mindenképpen jó pontokat remél attól a republikánus, keresztény evangelizáló-vallásos jobboldaltól, amely egyértelműen Izrael pártját fogja.

A Donald Trump amerikai elnök által bemutatott közel-keleti béketerv ellen tiltakozó palesztin tüntetők és izraeli katonák összecsapása a ciszjordánia Túbászban 2020. január 29-én.
©

Az időzítés ugyanakkor azt a célt is szolgálja, hogy elterelje a figyelmet a Trump ellen a szenátusban folyó vádemelési eljárásról. Ahogy Netanjahu számára is pr-bomba lehet az Izraelnek történelmi győzelmet jelentő béketerv. Méghozzá két okból is. A béketerv bejelentésének napján Netanjahu visszavonta a mentelmi jogának érvényesítését indítványozó kérelmét a jeruzsálemi parlamentben, mert nem volt meg a többség. Így hát az izraeli legfőbb ügyész még aznap el is indította hivatalosan a bíróságnál a vádeljárást a kormányfő ellen. Évekig tartó nyomozás után tavaly emeltek vádat Netanjahu ellen csalás, megvesztegetés és hatalommal való visszaélés miatt.

Bár a tárgyalás a fellebbviteli eljárásokkal együtt évekig is elhúzódhat, a március 2-án tartandó parlamenti választáson a szavazók megint csak azzal szembesülnek: szavazzanak-e Netanjahura, Izrael leghosszabb ideig hatalmon lévő kormányfőjére, aki sok izraeli álmát valósítja meg az amerikai béketerv révén. Vagy ne voksoljanak rá, mert kikezdte a demokratikus értékeket.

Legfőbb ellenlábasa, Beni Ganc azzal kampányol, hogy nem lehet egyszerre egy országot vezetni, és három súlyos vádpont miatt tárgyalásokra járni. Ganc diplomáciai sikere, hogy Trump őt is meghívta a Fehér Házba, ahol hétfőn külön fogadta. A béketerv bejelentését azonban a nyugalmazott tábornok már nem várta meg, amivel egyfelől egy kicsit el is határolódott a javaslattól, de ugyanakkor korábban méltatta Trump próbálkozását, és azt mondta: ha megválasztják, a terv végrehajtásán fog munkálkodni.

Robert Malley
©

„De felejtsük el az izraeli belpolitikai megfontolásokat, a terv kihirdetésének az időzítését, a palesztinok számára az egyértelmű üzenet az, hogy vesztettetek, tegyétek túl magatokat rajta” – summázta a lényeget Robert Malley, a Nemzetközi Válságcsoport nevű kutatóintézet elnöke, az amerikai nemzetbiztonsági tanács egykori tagja. Trump igyekezett megédesíteni a palesztinok számára a keserű pirulát, amikor azt mondta, hogy a jelenleg általuk ellenőrzött területek több, mint a dupláját kapnák. Ugyanakkor ez az állam a történelmi Palesztina mindössze 15 százalékát tenné ki, holott az ENSZ 1947-es felosztási terve még közel a felét kínálta.

A palesztinok és a mögöttük álló arab országok azonban történelmi hibát vétettek, amikor az ENSZ tervét nem fogadták el, és háborút indítottak. Aztán mindkét fél követett el súlyos hibát, Izrael az 1967 utáni telepesítéssel, a szélsőséges palesztinok pedig a terrorral, az öngyilkos merényletekkel. A Hamász a mai napig nem hajlandó Izrael létét elismerni. Az arab országok többnyire a saját belpolitikai céljaikra használták ki a palesztin ügyet, Szaúd-Arábia vagy Egyiptom számára a XXI. században már sokkal inkább a saját túlélése a tét.

Nyugati vélemények szerint a palesztinoknak így hát nem sok választásuk maradt, mint legalább tárgyalási alapnak elfogadni a Trump-tervet, és abból kihozni a lehető legtöbbet, hogy véget vessenek az újabb és újabb nemzedékek szenvedéseinek. A csapdába került palesztinok számára azonban ez rendkívül fájdalmas, kijózanító, sőt kockázatos lépés lenne. Akár így döntenek, akár elutasítóan bezárkóznak, vagy erőszakhoz folyamodnak, az izraeli–palesztin konfliktusban mindenképpen új fejezet kezdődik, kiszámíthatatlan hosszabb távú következményekkel.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Gulyás Gergely: Hét mintát vizsgálnak koronavírusra, egyelőre nincs pozitív

Gulyás Gergely: Hét mintát vizsgálnak koronavírusra, egyelőre nincs pozitív

Duma Aktuál: Amikor a kínai orvoslás és Vajna Tímea fánkja találkozik

Duma Aktuál: Amikor a kínai orvoslás és Vajna Tímea fánkja találkozik

Nem csökkent az influenzások száma

Nem csökkent az influenzások száma