Amíg az új koronavírus járványa miatt aggódik a világ, a közelgő klímakatasztrófa veszélye sem csökkent – mutatja ezt az is, hogy az eddigi legnagyobb kiterjedésű korallfehéredés sújtja az ausztrál Nagy-korallzátonyt. A James Cook Egyetem professzora, Terry Hughes szerint a múlt hónapban végzett átfogó vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy

a rekordmeleg óceánvíz miatt a 2300 kilométer hosszan elnyúló zátonyrendszert immár a harmadik tömeges korallfehéredés sújtja öt éven belül.

A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét adó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. A Nagy-korallzátony térségében idén februárban mérték a legmelegebb havi óceánvíz-átlaghőmérsékletet az 1900-ban megkezdett feljegyzések óta. A kutató azt is hozzátette:

"most először fordul elő, hogy a Nagy-Korallzátony mindhárom régiójában – az északi, a középső és immár a déli szakasz nagy területén is – súlyos korallfehéredés zajlik".

A klímaváltozás okozta óceánvíz-melegedés miatt az Ausztrália északkeleti partjainál elnyúló zátonyrendszer állapota folyamatosan romlik. Először 1998-ban – az addig mért legforróbb évben – észlelték a korallfehéredés jeleit a térségben, ám ahogy a hőmérsékleti rekordok egyre nőnek, úgy a pusztító jelenség is egyre gyakoribbá válik, aminek következtében a koralloknak kevés idejük van regenerálódni. Az egyetem egy másik professzora, Morgan Pratchett szerint a korallfehéredés nem feltétlenül végez minden virágállattal, ám néhányuk rosszabbul viseli a megpróbáltatásokat. A zátony északi részén lévő sekélyvízi korallok több mint fele elpusztult a 2016-os tömeges fehéredés során.