Forrongó Belarusz
Százezrek követelik Európa utolsó diktátorának távozását és új elnökválasztások kiírását azt követően, hogy Aljakszandr Lukasenka a gyanú szerint elcsalt választáson győzött. A belarusz ellenzék a rendszerváltáskor sem tapasztalt tömegeket vitt az utcára. A békés demonstrációkat rendre karhatalmi erővel verték szét, a rohamrendőrök több ezer aktivistát letartóztattak. Kövesse velünk a legújabb fejleményeket!
Odafigyel öltözékére Aljakszandr Lukasenka fehérorosz államfő. A hétköznapokban általában öltönyt hordó politikus az utóbbi napokban – amikor szimpátiát próbált kelteni maga iránt a különféle munkáskollektívák előtt mondott beszédeivel – viseltesnek tűnő pulóverben és sötét nadrágban lépett fel. A hét végén viszont a polgári ruhát katonai gyakorlóra cserélte, és az átöltözéssel jött a hangnem- és üzenetváltás is.
A volt szovjet tagköztársaságot 1994 óta kormányzó – Európa utolsó diktátoraként is emlegetett – politikus az utóbbi 48 órában azt ismételgeti, hogy a NATO katonai akcióra készül Fehéroroszország ellen, és a Lengyelország és Litvánia határainál felsorakozott, folyamatosan erősített NATO-csapatok célja, hogy ketté osszák az államot és a Nyugatnak hűséges bábkormányt ültessenek a nép nyakába. Az államfő bejelentette, harckészültségbe helyezte a hadsereget, és megkezdte az alakulatok egy részének Nyugat-Fehéroroszországba vezénylését. „Bizonytalanságot akarnak kelteni, és meg akarják dönteni a törvényes kormányt. Utasította a rendvédelmi erőket és a hadsereget, hogy minden eszközzel szavatolják az ország területi integritását” – mondta a Lukasenka. Arról nem beszélt, de azért kiderült, hogy közben a hatóságok elkezdték az ellenzéki internetes oldalak blokkolását.
Ostromlott vár
A minszki vezető – aki a hivatalos adatok szerint a voksok négyötödét szerezte meg az augusztus 9-ei elnökválasztáson – annak ellenére nem hagy fel a külső fenyegetéssel kapcsolatos ijesztegetéssel, hogy Lengyelország és a NATO illetékesei is hangsúlyozzák, semmiféle csapaterősítés nem zajlik a fehérorosz határ térségében, és a katonai tömbnek nem áll szándékában támadást intézni az ország ellen. Lukasenka azért folytatja a propagandát, mert a korábbi, részben ugyancsak elcsalt elnökválasztások után kezdődött tüntetések leverésére alkalmazott taktika most nem vált be. Az egységessé vált ellenzék két-három napig tartó rendőrterror után nem adta fel a harcot: szombat este is volt tüntetés Minszkben – igaz a résztvevők száma jóval kevesebb volt, mint egy héttel ezelőtt – s a korábbiakkal ellentétben most komoly sztrájkmozgalom is kezdődött. Több gyárban és vállalatnál részben, vagy egészben leállt a munka, s a munkabeszüntetés már elérte az állami propaganda központját, a televíziót is. A tévéből már annyian mentek el, hogy Lukasenka kénytelen volt újságírókat és technikai személyzetet Oroszországtól kölcsönözni. E nélkül a nézők csak üres stúdiókat látnának, ha bekapcsolnák készülékeiket. Ugyanakkor kérdéses, hogy ez a lépés hatékony lesz-e: amikor az importált műsorvezetők feltűnnek a képernyőn, mindenkinek eszébe jut, hogy a fehéroroszok már nem vállalják a megalázó hazudozást.
Az új taktika célja, hogy a karhatalom ismét keményen felléphessen a külföldet szolgáló „ötödik hadoszlop” ellen. Az államfő valószínűleg abban bízik, hogy ha ostromlott várnak próbálja meg bemutatni országát, akkor a bizonytalanok inkább beállnak a „békét védő” politikus mellé. A másik cél pedig: indokot adni arra, hogy ha minden kötél szakad, Oroszország – az 1992-es kollektív védelemről szóló megállapodás értelmében – csapatokat vezényeljen a szomszédos országba.
Ígéret van, tett még nincs
Bár Vlagyimir Putyin orosz államfő már legalább kétszer megígérte, hogy amennyiben valós a külföldi veszély, akkor megindulnak az orosz erők, a Kreml eddig azt hangsúlyozta, még nem érzi komolynak a fenyegetést. Viszont ez az álláspont akkor is változhat, ha a NATO valóban nem akar betörni Fehéroroszországba: ha Putyinék úgy vélik, a viták ellenére is szövetségesnek számító Lukasenka hatalma végveszélybe kerül, már most megvan az indok a beavatkozásra. Tény, ez a megoldás sem tűnik ideálisnak, hiszen a fehéroroszok túlnyomó többsége valóban testvérként tekint az orosz népre, viszont egy beavatkozás esetén a szimpatizálók jó része ugyanúgy elfordulna Moszkvától, mint azt az ukránok jelentős része tette 2014-ben, amikor Putyin elvette Krímet, és támogatta a kelet-ukrajnai oroszpárti szakadár erőket. Moszkva egyelőre csak szavakban áll Lukasenka mellett: míg az EU és az USA azt hangsúlyozza, nem ismeri el a választási eredményt és elutasítja a tüntetők elleni durva erőszakot, az orosz vezetés szerint elfogadhatatlan, hogy a Nyugat megpróbál beleavatkozni a szuverén Fehéroroszország belügyeibe.
Az augusztus 9-ei elnökválasztás utáni belpolitikai válság kimenetele szempontjából sorsdöntőnek mondták, mit hoz a vasárnap este és a hétfő hajnal: az ellenzék újabb nagy tüntetést hirdetett meg Minszkben, Lukasenka pedig a jelek szerint felkészült a a napokig visszavont karhatalom bevetésére. Az ellenzéki elnökjelölt, a fehérorosz hatóságok által Litvániába zsuppolt, 37 éves Szvjatlana Cihanouszkaja sajtóértekezleten közölte: az ellenzék – miközben Lukasenkával ellentétben hajlandó a párbeszédre – ezúttal mindvégig ki fog tartani, és addig nem hagyja abba a tiltakozást, amíg nem távozik a hatalomból az államfő. "Egyre közelebb vagyunk álmunk megvalósulásához" - mondta Ciihanouszkaja.
