Ilyen lehet Afganisztán a nyugati katonák kivonulása után

Itt az ideje befejezni Amerika leghosszabb háborúját

– jelentette be Joe Biden. Az amerikai elnök szavaiból az is kiderült, hogy a várakozásoknak megfelelően az USA a korábbi elnök, Donald Trump által meghatározott májusnál több hónappal később, szeptember 11-éig rendeli haza az utolsó amerikai katonákat.

A dátum természetesen szimbolikus jelentőségű, hiszen szeptember 11-én lesz húsz éve annak, hogy az al-Káida iszlamista terrorszervezet Afganisztánt hátországként használó vezetője, Oszáma bin-Láden parancsára támadás ért több amerikai jelképet, s romba dőltek a Világkereskedelmi Központ New York-i ikertornyai is. Az afganisztáni amerikai beavatkozás – amelyhez később csatlakoztak a NATO-szövetségesek, köztük Magyarország is – célja pedig éppen az volt, hogy felszámolja az al-Káidát akadálytalanul működni hagyó afganisztáni tálib rezsimet.

Afgán gazda dolgozik egy mákültetvényen a dél-afganisztáni Helmand tartományban 2021. március 22-én

MTI / EPA

A tálibokat viszonylag gyorsan sikerült elűzni, ám a katonai győzelem ellenére a nyugati államok nem voltak képesek tartósan normalizálni a helyzetet. Ahogy a briteknek a XIX. században és a szovjeteknek 1979-1989 között sem sikerült az afgánok pacifikálása: hiába nyertek meg néhány ütközetet, a hegyvidéki területek adta fölényt kihasználó helyiek nem nyugodtak bele a megszállásba.

A szovjetek végül véres fejjel távoztak Afganisztánból: az őket legyőző erők komoly amerikai támogatást kaptak és bin Láden volt az egyik legismertebb szovjet-ellenes hadúr. A kivonulás után létrejött légüres térben szinte azonnal kitört a belháború: az ország legnépesebb nemzeti csoportjai, a pastuk, az üzbégek, a tádzsikok és a hazarák folyamatosan harcoltak egymással gyakran változó szövetségek részeként. A zűrzban a szovjetek által hatalomba segített kommunista rezsim még közel három évig kormányon maradt, s végül akkor esett el Kabul, amikor a tálibok váltak a legerősebb frakcióvá.

AFP

Senki sem tanul a múltból

A szovjetek teljes kudarcot vallottak és úgy tűnik, az USA és szövetségesei sem járnak sokkal jobban: az amerikaiak hiába vívták meg történelmük leghosszabb háborúját, a kétezer milliárd dollárba került, és 2400 amerikai katona életét követelt háborúban csak részeredményeket értek el.

Bin Ládent menekülésre kényszerítették, s az al-Káida vezért végül amerikai kommandósok megölték, ám a többi feladatot, az afgán társadalom demokratizálását, a tartós béke megteremtését, valamint a korrupció és a kábítószer-termelés felszámolását vagy legalábbis jelentős visszaszorítását nem teljesítették. Afganisztánban 2013-ig szolgáltak magyarok, összesen 2500 magyar kartona fordult meg az országban s közülük hatan haltak meg támadások és egy közlekedési baleset következtében.

Afgán nők yóga órán Kabulban

AFP

A nők jogai ugyan kiszélesedtek, lehetségessé vált például a munkavállalás és a tanulás – legalábbis azokon a területeken, ahol a nyugatiak szövetségesének számító kormányerők voltak az urak – ám ahogy megtörténik a kivonulás, kevés az esélye annak, hogy a kabuli kormány képes lesz ellenálli a tálibok nyomásának.

Sokatmondó, hogy a közelmúltban az egyik tálib vezető közölte, amit a nyugatiak tettek a nők jogainak kiszélesítésének örve alatt az az erkölcstelenség terjesztése és az iszlám kultúra elleni harc volt. Ráadásul az amerikaiakkal együtt a többiek is távoznak, a németek és a britek is bejelentették, hogy az USA-val egy időben, szeptemberben vetnek véget afganisztáni küldetésüknek.

Az afgán kormányerők már most is sorra adják fel állásaikat, és a kormány és Asraf Ghani államfő túlélési esélyei attól függenek, mennyire lesz hajlandó harcolni a 20-30 ezer fős, Ghaniék védelmével megbízott különleges alakulat. Az elitalakulatot amerikai pénzből tartják fenn, s ha a washingtoni törvényhozás lecsökkenti az évi négymilliárd dolláros appanázst, akkor Ghani súlyos bajba kerülhet.

AFP

Tálibok és a kompromisszum?

Az elemzők ugyanakkor arra számítanak, hogy az 1996-2001 között hatalmon lévő tálibok – a szó tanulót jelet perzsául – nem lesznek olyan agresszívak, mint negyed évszázaddal ezelőtt. A nyugati jelenlét hatására valamennyire megváltozott az afgán társadalom, kialakulóban van a középosztály is, a tálibok pedig tudják, hogy ha nem sikerül valamilyen nemzetközi elfogadottságot szerezni, akkor nem jutnak külföldi segítséghez és jóval nehezebb lesz kormányozni az országot.

A szakértők arra számítanak, hogy sem az al-Káida, sem pedig az utóbbi években több súlyos vereséget is elszenvedett Iszlám Állam nem lesz képes rövid időn belül újra megerősödni. Így Afganisztánban, a legpesszimistább forgatókönyvek szerint is legalább másfél-három évre lesz szükség ahhoz, hogy az iszlamista terrorszervezetek újra veszélyt jelentsenek Afganisztán szomszédjaira, illetve a nyugati államokra.

Míg Bidenék azzal indokolták az eredetileg májusban esedékes kivonulás elhalasztását – a menetrendről Trump és a tálibok képviselői állapodtak meg – hogy még több időre van szükség a viszonylagos nyugalmat szavatoló körülmények megteremtéséhez, sokak szerint éppen a halasztás okozhat problémákat. A tálibok ugyanis közölték, ők továbbra ragaszkodnak a májusi dátumhoz, ami azt jelentheti, hogy az iszlamisták felújítják az amerikai katonák ellen egy évig szüneteltetett támadásokat. Az erőszak elszabadulása pedig újabb akadályt gördíthet a kabuli kormányzat és a tálibok közötti, egyébként is meglehetősen vontatottat haladó tárgyalások útjába.

Orosz-tálib két jó barát – már

Az oroszok – akik az egykori ellenséget, a tálibokat tartják szövetségesüknek – ugyancsak hibának tartják a nyugati kivonulás elhalasztását. Moszkva szerint ugyanis a jelenlegi kormányzat egyáltalán nem önálló, az a nyugati érdekeknek megfelelően kormányozza az országot.

Az is a tálibok felé tereli Oroszországot, hogy Moszkvának inkább az az érdeke, hogy a Nyugat ellenfelei jussanak hatalomra az országban, mert ezzel ismét lehet azt bizonyítani, hogy az USA és szövetségesei nem képesek a stabilitás megteremtésére. Moszkva e mellett arra is törekszik, hogy jó kapcsolatot tartson fenn a tartományokban – elsősorban az egykori szovjet tagköztársaságokkal, Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal határon lévő térségekben – megerősödött helyi vezetőkkel, így biztosítva, hogy az esetleges afganisztáni válság nem húzódik át a szomszédos országok területére.