Csütörtök hajnalban is folytatódtak a hétfőn kirobbant összecsapások, a Gázai övezetet uraló iszlamista szervezet, a Hamász újabb rakétaesőt zúdított Izraelre, miután az izraeli hadsereg egyik légitámadásában meghalt az iráni támogatást élvező csoport több parancsnoka. A bombatalálatok következtében egy újabb magasház is összeomlott Gázában.

A legújabb rakétatámadások esetleges izraeli áldozatairól nem érkezett jelentés, a harcokban eddig 67 ember vesztette életét Gázában, míg Izraelben heten haltak meg. Közben szélsőséges izraeli csoportok több városban is „arabvadászatba” kezdtek, míg az izraeli állampolgárságú arabok több csoportja összetűzésbe keveredett a rendőrökkel és meg nem erősített hírek szerint lövöldözés is kitört a felek között.

Forró vér

A brit The Guardian szerint Amir Ohana belügyminiszter egyik nyilatkozata is hozzájárult a lincshangulat kialakulásához. Ohana ugyanis szorgalmazta egy olyan izraeli szabadon bocsátását, aki Lod városában agyonlőtt egy arab férfit, miután támadás érte a helyi zsinagógát és több lakóházat. A miniszter egyben – bizonyítékok nélkül – azt is hangsúlyozta, hogy a letartóztatott férfi önvédelemből cselekedett, majd hozzátette: a fegyvert viselő, jogkövető emberek segítik az izraeli hatóságokat. Benjamin Netanjahu miniszterelnök közben a zavargások beszüntetését követelte. „Nem érdekel, hogy egyeseknek forr a vérük. Nem vehetik a saját kezükbe az igazságszolgáltatást” – mondta a politikus.

Hétfő óta a Hamász már több mint 1500 rakétát lőtt ki Izraelre, ám viszonylag kevés robbanótöltet ért célba. Az indított rakéták közül 350 nem működött megfelelően, a többi kilencven százalékát pedig lelőtték az izraeli légteret védelmező Vaskupola rendszer ellenrakétái.

Az utóbbi évek legsúlyosabb összecsapássorozatát az váltotta ki, hogy a hét elején összetűzések robbantak ki Jeruzsálem óvárosában, ahol a jobboldali zsidó szervezetek felvonulással akartak megemlékezni Kelet-Jeruzsálem 1967-es elfoglalásának az évfordulójáról, amire válaszként több mint tízezer arab barikádozta el magát az Al-Aksza mecset környékén.

Rakéták ezerszámra

A Hamász és a vele szövetségben fellépő másik szervezet, az Iszlám Dzsihád katonai ereje jóval kisebb, mint a Közel-Kelet meghatározó erejének számító izraeli hadseregé, ám az egyre nagyobb hatótávolságú rakétákkal a gázai támadók így is komoly biztonsági fenyegetést jelentenek.

A rakéták és a fegyverek egy részét, például a Kornet nevű irányítható páncéltörő rakétákat az Egyiptomhoz tartozó Sínai-félsziget felől fúrt alagutakon csempészik be a Gázai övezetbe, ám a legtöbb támadóeszközt Gázában állítják elő, valószínűleg iráni technológiai segítséggel. A Hamász minden bizonnyal több ezer rakétát halmozott fel, izraeli források szerint a palesztinok még jó ideig fenn tudják tartani a támadások jelenlegi hevességét. A gázai rakéták hét alaptípusra oszthatók, a legkisebb, tíz kilométeres hatótávolsággal a Kasszámok rendelkeznek. A Kudszok legfeljebb 16 kilométerre, a Gradok pedig 55 kilométerre juthatnak el, míg a legtovább, a kétszáz kilométeres hatótávolságú M-302-es rakéták repülhetnek és így szinte Izrael teljes területét tűz alá vehetik a támadók. Az utóbbi napokban bevetett eszközök többsége a rövid hatótávolságú rakéták közül került ki, ezek alkotják a palesztin arzenál nagyobb részét.

A gázaiak a rakéták mellett robbanóanyaggal felszerelt drónokkal is kísérleteznek, az izraeli légvédelem a napokban is lelőtt egy Gáza felől indított pilóta nélküli gépet. Fontosak az alagutak is, izraeli források szerint egy Hamász elitalakulat egy földalatti folyosón próbált meg a napokban beszivárogni a zsidó állam területére, ám az izraeliek észrevették a támadókat és ezt követően az alagút – izraeli megfogalmazás szerint – „bedőlt”, azaz valószínűleg az izraeliek berobbantották azt.

A rendíthetetlen Vaskupola

Az izraeli légvédelmi rendszer központi eleme a 2011-ben szolgálatba lépett Vaskupola. A rövid és közepes hatótávolságú rakéták leküzdésére alkalmas rendszer radarjai észlelik a Gáza felőli rakétaindításokat. A számítógépes egység ezután elemzi a kilőtt támadó rakéta röppályáját és amennyiben az lakott, vagy stratégiai szempontból fontos területet fenyeget, elindítja a maga ellenrakétáját.

A Vaskupola fontos jellemzője, hogy az járművekkel vontatható rakétasilókból áll, így a rendszer mobil és a fenyegetéseknek megfelelően telepíthető. Izraeli források szerint a most indított támadássorozat előtt tíz év alatt a Vaskupola 2500 érkező rakétát semmisített meg, s a rendszer kilencven százalékos hatékonysággal működik.

Akadnak azonban hibák is, az Askelon városát védő ütegek például egy időre – műszaki hiba miatt – egyáltalán nem működtek. A Vaskupola hatékonysága fordított arányban áll az érkező rakéták számával, és éppen ez az oka annak, hogy a Hamász igyekszik egyszerre minél nagyobb számú rakétát indítani. A rendszer üzemeltetői tudják is, hogy mi a Vaskupola teljesítményének a határa, de érthető okokból ez szigorúan titkos adatnak számít. Az izraeli fejlesztésű rendszer egy-egy silójában húsz ellenrakéta található, egy üteghez – amely 150 négyzetkilométernyi terület védelmezésére alkalmas – pedig általában 3-4 siló tartozik. Egy rakéta ára százezer dollár körül van, így jóval drágábbak, mint a viszonylag egyszerű szerkezetű támadó rakéták.

Egy izraeli oknyomozó újságíró, Ronen Bergman szerint egyébként a 2012-es izraeli–palesztin összecsapások idején Benjamin Netanjahu azért ment bele egy viszonylag gyors tűzszüneti megállapodás elfogadásába, mert az ország kifogyott az ellenrakétákból. Izrael exportálja is a Vaskupola-rendszert, eddig többek között Azerbajdzsán, illetve Románia írt alá megállapodást a vásárlásról.

Jön a gyalogság?

A védelem másik módja az éppen fontolóra vett szárazföldi behatolás, ha a légicsapásokkal nem sikerül megsemmisíteni a gyártóüzemeket és a raktárakat, akkor a gyalogságnak kell bevonulnia a térségbe. Ez viszont valószínűleg jelentősen megnöveli az áldozatok számát: a 2014-es gázai betörés során 2251 palesztin halt meg, s közülük 1462-en polgári személyek voltak.

Az izraeli katonák közül 67-en vesztették életüket. A civil áldozatok száma azért volt ismét magas, mert a sűrűn lakott Gázai övezetben a katonai célpontok rendre polgári objektumok közvetlen közelében voltak. Ha most is sor kerül a szárazföldi beavatkozásra, még több lehet az áldozat: a Hamász is vélhetően tanult a korábbi összecsapásokból és továbbfejlesztette a városi gerillahadviselés módszereit.