Nehéz lehet most az orosz külügyi vezetők élete, úgy kell beszélniük az afganisztáni eseményekről, hogy ne látsszon nagyon, mekkora kárörömet éreznek amiatt, hogy az 1991-ben széthullott Szovjetunióhoz hasonlóan az USA bicskája is beletört Afganisztánba: az amerikaiak úgy vonultnak ki meglehetősen nagy káosz közepette, hogy védenceik mindenki számára megdöbbentő gyorsasággal vesztették el a hatalmat. A szovjetek – igaz, hogy részben az afganisztáni kudarcra ment rá a kommunista birodalom – annyiból jobban teljesítettek az 1979-1988-as afganisztáni kaland során, hogy legalább a kivonulás egy kicsit szervezettebbre sikerült, és az ő védencük, Mohammed Nadzsibullah még pár évig, 1992-ig hatalmon maradt.

Az orosz afgán határ 1988-ban

AFP / KISELEV V. / SPUTNIK

Pragmatikus oroszok

Oroszország most teljesen pragmatikus, igaz önellentmondásos politikát folytat. Évek óta párbeszédet folytat a tálibokkal – annak ellenére, hogy a szervezetet Oroszországban betiltott terrorista csoportként kezelik – s annyit már elért, hogy míg a nyugatiak kiürítették és bezárták kabuli képviseleteiket, az oroszok nyitva maradtak, és biztosítékok kaptak a táliboktól arra, hogy egy haja szála sem fog meggörbülni az orosz diplomatáknak. Moszkva lavírozását megkönnyítette, hogy sohasem volt igazán jó az elmenekült afgán államfő, Asráf Gháni, és Oroszország viszonya, az oroszok siettek is emlékeztetni a világot arra, hogy Gháni és kísérete állítólag pénzzel megrakott autókon indult el a száműzetésbe.

A tálib-orosz „mézeshetek” azonban hamar véget érhetnek, Oroszországban (is) arra számítottak, hogy a tálibok olyan, több frakciót is magába foglaló átmeneti kormányt hoznak létre, amelyre rá lehet sütni, hogy az össznemzeti és nem csak a tálibok érdekeit kívánja képviselni. Most azonban már úgy tűnik, ilyen átmeneti kormány nem lesz, Moszkva pedig aligha ismerhet el egy olyan vezetést, amely egy betiltott terrorszervezet irányítása alatt áll, ha pedig nem ismeri el, akkor veszélybe kerülhetnek az együttműködési projektek. Pedig az orosz vállalatok már jelezték, szívesen részt vennének a vas- lítium- réz-, kobalt- és egyéb ásványikincs-lelőhelyek megnyitásában.

Tálib harcosok járőröznek Kabulban

MTI / AP / Rahmat Gul

Aggodalom Közép-Ázsiában

Moszkvának közben arra is figyelnie kell, mi történik az Oroszország és Afganisztán közé eső egykori szovjet tagköztársaságokkal, Üzbegisztánnal, Tádzsikisztánnal és Türkmenisztánnal. Afganisztánban szép számmal élnek üzbégek, tádzsikok és türkmének is, s ugyan a tálibok megígérték, nem áll szándékukban megbontani szomszédjaik békéjét, a korábbi tálib uralom idején a közép-ázsiai térségben is megjelentek a tálib eszméket képviselő mozgalmak, és igencsak zavaros helyzet alakult ki a térségben: Afganisztán a tálibok idején még inkább a kábítószer-alapanyagok termelésének a fellegvárává alakult át, és ez komoly biztonsági kockázatot jelentett.

Nem véletlen, hogy az oroszok – akiknek fontos bázisaik vannak Tádzsikisztánban – most arra számítanak, a volt szovjet tagköztársaságok engedni fogják az orosz katonai jelenlét megerősítését. Nem alaptalanok a várakozások, több közép-ázsiai politikus is jelezte a nem hivatalos találkozókon, hogy nem utasítják el az orosz „baráti jobbot”.

„A térség államai különböző mértékben kénytelenek lesznek elfogadni az orosz katonai jelenlét növelését. Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán azonban különböző Afganisztán-politikát folytat. Üzbegisztán és Türkmenisztán el fogja ismerni a tálibok uralmát, míg a tádzsikok egyelőre nem állnak szóba a szomszédos ország új uraival" – vélekedett Arkagyij Dubnov orosz politológus. Tádzsikisztán a napokban húszezer fős hadgyakorlatot tartott a határ térségében és a résztvevők többségét most is a közelben állomásoztatja. Türkmenisztán, amelynek élén az excentrikus diktátor, Gurbanguly Berdimuhamedow áll, szintén aktivizálta magát: a türkmének több tárgyalási fordulót tartottak a tálibokkal és megállapodtak abban, hogy Afganisztán támogatni fogja a különféle gázszállítási projektek megvalósítását.

Gurbanguly Berdimuhamedow

AFP / Igor Sasin

Kína nyerő pozícióban

Oroszországhoz hasonlóan Kínát sem zavarják különösebben a tálibok által elkövetett jogsértések, Peking viszont Moszkvánál sokkal jobb startpozícióból indul az ásványkincsekért folytatott versenyben. Kína ugyanis már most Afganisztán legnagyobb külföldi befektetője és beruházásra elkölthető pénze is sokkal több van neki, mint Oroszországnak.

„A tálibok hatalomátvétele pont akkor történik, amikor egyre közelebb kerülünk a súlyos nyersanyaghiányhoz. Kínának, a világ legnagyobb ipari termelőjének szüksége van ezekre az ásványokra, és Kína már ott van az országban, hogy megkezdhesse a bányák nyitását” – idézte a Deutsche Welle német hírportál Michael Tanchumot, az Osztrák Európa- és Biztonságpolitikai Intézet vezető elemzőjét. Kína jelenléte már csak azért is fontos, mert a korábbi uralmuk idején a tálibok nem tudtak hasznot húzni az ásványkincsekből, s sokan most is kétlik, hogy lenne szakértelmük a kábítószer-termeléstől eltérő üzletág megfelelő irányításához.

Peking már most közölte, hogy kész együttműködést és baráti kapcsolatokat kialakítani Afganisztánnal, s a korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy Kínát nem fogják zavarni a jövőben történő esetleges jogsértések sem. Az egyetlen félelem Kínában az lehet, hogy a tálibok – ugyanúgy, mint a Peking által durván elnyomot ujgurok – muszlimok és Afganisztán pont ott határos Kínával, ahol az ujgurok élnek.

AFP / ROBERTO SCHMIDT

Közös ellenség, az USA

Irán is vegyes érzelmekkel tekint a tálibokra, Teherán egy ideig még támogatta a 2001-ben elűzött tálib kormányzatot felváltó új politikusokat, ám ahogy nőtt a teheráni rezsim Amerika-ellenessége úgy kezdtek egyre szimpatikusabbá válni a tálibok. Az utóbbi években az iráni külpolitika egyik fő célja az lett, hogy minden áron kiszorítsák az amerikaiakat a térségből, így az irániak már jó ideje támogatták a kabuli kormány ellenségeit. Az is indokolhatja az Irán és a tálibok barátkozását, hogy Teheránban – ahogyan Moszkvában is – abban bíznak, hogy a tálibok elriasztják a térségből a konkurens iszlamista terrorszervezetet, az Iszlám Államot (IS).

Irán közben mindenképpen figyelemmel fogja kísérni az Afganisztánban élő síita kisebbség, a hazarák sorsát: az első tálib kormányzás idején a síitákat ellenségnek tartó tálibok rendszeresen zaklatták a hazarákat, akik közül sokan végül Iránban kerestek menedéket. Iránban most is arra számítanak, hogy sok hazara próbál majd bejutni az országba.

Amikor a báb saját életre kelt

Az egyik legfontosabb szomszéd, az afganisztáni talibán mozgalom létrehozásában kulcsszerepet játszott Pakisztán viszont egyáltalán nem örvend a gyors változásoknak. Menetközben ugyanis Pakisztánban is létrejött egy tálib mozgalom, amely Iszlámábád nagy bánatára igencsak ellenségesen viselkedik a pakisztáni állammal. Közben az afganisztáni tálib mozgalom is függetlenedik Pakisztántól, amely így már nem érzi magát teljes biztonságban.

Viszont arra Iszlámábádban is számítanak, hogy a tálibok elég erősek lesznek az IS elriasztásához. Pakisztánban abban is reménykednek, hogy a tálibok hatására mérséklődni fog a fő ellenség, India befolyása. A korábbi tálib uralom is Pakisztánnak kedvezett, Afganisztánban bújtak meg például az Indiában aktív, Pakisztán-párti gerillák. Most pedig az első intézkedések egyikével a tálibok azonnali hatállyal leállították a kereskedelmet Indiával.