A napokban választásra kényszerült a magyar külügy: a kazahsztáni válság kapcsán Orbán Viktor két jóbarátja került szembe egymással, Vlagyimir Putyin orosz államfő és a NATO-tagállam Törökország elnöke, Recep Tayyip Erdogan.

A néhány napig tartó tanakodás után meghozott döntés Moszkvának kedvezett. Szijjártó Péter külügyminiszter gyakorlatilag szó szerint megismételte azt a kazah és orosz magyarázatot, amely szerint a közép-ázsiai országban részben külföldiek által tervezett és végrehajtott puccskísérlet történt, ezért jogos volt az orosz vezetésű békefenntartó kontingens Kazahsztánba vezénylése. Míg Magyarország hivatalos szövetségesei – az EU és NATO-tagországok – azt kérték, hogy a kazah kormány vonja vissza azt a rendeletet, amellyel feljogosította a katonákat, hogy figyelmeztetés nélkül lőjenek bárkire, a magyar kormány nem kérte súlyos jogsértésre lehetőséget adó döntés megmásítását.

De nem ez az egyetlen színtér, ahol Magyarország az oroszoknak kedvez. A budapesti kormány az unió előszobájában veszteglő szerbektől is távolodik, Boszniában ugyanis a moszkvai érdekeket szolgálja Belgráddal szemben. Orbán Viktor azzal a Milorad Dodikkal barátkozik, aki már másik szövetségesének, Alekszandar Vucsics szerb államfőnek is kezd kellemetlenné válni.

Európában emellett azt is felróják a magyar kormányfőnek, hogy az Európai Bizottságba delegált képviselője a bővítési és szomszédságpolitika felelőseként az önös orbáni érdekek szerint cselekszik. Az Orbán-kormány több alkalommal is megakadályozta, hogy Moszkva újsütetű barátját, Kínát elmarasztaló nyilatkozatokat fogadjon el az EU, és a Magyarország hivatalos szövetségesi rendszerét legjobban fenyegető ügyben, a 2014 óta húzódó ukrajnai válságban is kifelé beszél.

De milyen következményei lehetnek a szövetségi rendszerből való folyamatos kikacsingatásnak az ukrajnai fejlemények tükrében? És mivel járhat a magyarok számára, ha Moszkva tovább folytatja a keménykedést? Megtudhatja a csütörtökön megjelenő HVG hetilapból és a HVG360-ról.

HVG