A Szláva-osztályú cirkáló, a Fekete-tengeri orosz hadiflotta zászlóshajója, a Moszkva méretében és fegyverzetében impozáns – az ukrán hadsereg pedig a jelek szerint levadászta.

Korábban Makszim Marcsenko, Ukrajna odesszai régiójának kormányzója azt állította, hogy az ukrán fegyveres erők Neptun rakétákkal találták el a cirkálót, mint írta, „a Moszkva pontosan oda ment, ahova a Kígyó-szigeti határőrök küldték” – utalva a háború első napjának emlékezetes történetére.

A Neptun cirkálórakéta-rendszert kijevi hadmérnökök tervezték válaszul a növekvő Fekete-tengeri fenyegetésre az után, hogy Oroszország 2014-ben annektálta a Krímet.

Az orosz védelmi minisztérium csupán annyit erősített meg, hogy a hadihajó „súlyos károkat” szenvedett, miután a fedélzetén keletkezett tűz „a lőszerek robbanását okozta”, hozzátéve, hogy a tűz okait még vizsgálják. Ez a nyilatkozat tehát ellentmond az ukránokénak, de a lényeget tekintve mégis alátámasztja azt, a hajó bajban van.

Olekszij Aresztovics ukrán elnöki tanácsadó szerint a fedélzeten 510 főnyi személyzet tartózkodott. Az oroszok azt állítják, őket sikerült evakuálni, Aresztovics ezzel szemben azt mondta: „Erősen ég. Jelenleg is. A tenger viharos, nem tudni, hogy kapnak-e segítséget.”

A Moszkva nem egy új hajó, 40 éve szolgálatban van, de mint Oroszország egyik legnagyobb hadihajója, fontos szerepe volt a Fekete-tengeri flotta védelmében. Nélküle még inkább ki vannak szolgáltatva az ukrán drón- és rakétatámadásoknak, muszáj lesz távolabb költözniük a parttól.

A szovjetek még a hidegháborúban egy NATO-val való összecsapásra tervezték a több mint 12 ezer tonnás, 186 méter hosszú hajót. Az 1980-as évek elején állt hadrendbe, egy háromhajós osztály első tagjaként. A Moszkvát és testvéreit a Kirov-osztályú, nukleáris meghajtású csatahajók alternatívájának tekintették az elemzők. A cirkálót Oroszország korábban a szíriai konfliktusban vetette be, ahol az országban lévő orosz erőket látta el tengeri védelemmel, azt megelőzően pedig a 2008-as Grúzia elleni háborúban is bevetették, akkor találatot is kapott.

A Szlávák elsősorban az ellenséges hordozók megtámadására szolgálnak, kialakításuk 16 szuperszonikus, hajó elleni rakéta köré épül. Ezek eredetileg a P-500 Bazalt típusúak voltak, amiket később a nagyobb hatótávolságú P-1000 Vulkánra fejlesztettek. Mivel a Fekete-tengeren nincsenek repülőgép-hordozók vagy más nagy értékű célpontok, a Vulkán rakéták nem túl relevánsak. A Moszkva azonban rendelkezik egy másik fő fegyverrendszerrel, 64 darab S-300F Rif légvédelmi rakétát is hordoz. Ezek a nagy hatótávolságú fegyverek lehetővé teszik számára, hogy járőrözési területeiről az északi Fekete-tenger nagy részét lefedje.

A Moszkva kiiktatásával lényegében teljesen lekerül a napirendről egy Odessza elleni tenger felől érkező támadás és partraszállás lehetősége, amit sokan az orosz offenzíva egyik céljának tartottak. Odessza stratégiailag és gazdaságilag is fontos város, elfoglalásával Oroszország lényegében elvágná Ukrajnát a Fekete-tengertől. Törökország mindjárt a háború elején lezárta a Boszporuszt, így annak a lehetősége is elillant, hogy az oroszok újabb hadihajót küldjenek a Fekete-tengerre a Moszkva pótlására. Az ukránok számára pedig alkalmat nyit arra, hogy csapatokat csoportosítson át a keletukrán frontra.

Az eset szimbolikus jelentőségéről Michael Petersen, az Oroszországi Tengerészeti Tanulmányok Intézetének munkatársa a BBC-nek azt mondta, „a Moszkva a konfliktus kezdete óta szálka az ukránok szemében. Látni, hogy ilyen súlyosan megsérült... Azt hiszem, hogy ez az ukránok morálját nagyon meg fogja dobni”. A Moszkvával korábban összeakadó Kígyó-sziget védőinek története olyan jól hatott Ukrajna moráljára, hogy az ukrán posta egy különleges – április 12-én megjelent, de már egy hónappal korábban megtervezett – bélyeggel emlékezett meg róluk. Az meg aligha véletlen, hogy Zelenszkij ukrán elnök pont a Moszkva kilövéséről szóló hírek megjelenésének napján posztolt képeket erről a bélyegsorozatról.