Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Egyre komolyabb fenyegetések hangzanak el Moszkvában, Szergej Lavrov külügyminiszter például arról beszélt, hogy Oroszországnak már nemcsak a kelet-ukrajnai népköztársaságok „felszabadítása” a célja, hanem addig megy tovább, ahonnan Ukrajna és a Kijevet támogató Nyugat már nem tudja fegyverekkel elérni a Donyec-medencét. Dmitrij Medvegyev volt államfő pedig hetente emlékezteti a világot arra, hogy történelem megismétli magát, Oroszország ugyanúgy győzni fog, mint ahogy a második világháborúban tette. Miközben többen atomháborúval riogatnak, akadnak, akik valamivel visszafogottabb hangnemet ütnek meg, ám egyértélműnek tűnik, hogy a Kremlben koordinálják a megszólalásokat.

Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Friss cikkek a témában

Az első csapással megsemmisítjük az ellenség műholdjait és London lesz az első célpont, amelyre lehullanak az orosz rakéták, ha elkezdődik a harmadik világháború – ezt az orosz parlament védelmi bizottságának egyik tagja, Andrej Guruljov nyilatkozta a közelmúltban, ám nem a nyugdíjazott tábornok az egyetlen, aki atombombákkal fenyegeti a Nyugatot. A „főfenyegetői” tisztet Vlagyimir Szolovjovra, az orosz állami televízió egyik legismertebb vitavezetőjére bízták, aki szinte hetente helyezi kilátásba a nyugati államok elleni nukleáris csapást. „Joe, nem fogunk taktikai nukleáris fegyvereket bevetni Ukrajnában. Ha lecsapunk, akkor azt stratégiai fegyverekkel tesszük majd, és egyáltalán nem Ukrajna lesz a célpont. Szóval Joe, ne nyugtasd magad” – mondta egyik alkalommal arra reagálva, hogy Joe Biden amerikai elnök azt nyilatkozta, nem hiszi, hogy Moszkva taktikai atomfegyvert tervez használni Ukrajnában.

Vlagyimir Putyin és Vlagyimir Szolovjov 2013-ban
AFP / SPUTNIK / MIKHAIL METZEL

A vezető politikusok közül is többen beálltak a sorba, a legmeglepőbb az egykor viszonylag liberálisnak tartott volt államfő és miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev héjává való átalakulása. Medvegyev – aki alighanem megértette, hogy a jelenlegi Oroszországban nem a galamblelkűeknek áll a zászló – nemcsak arról posztolgat a közösségi oldalakon, hogy mindent megtenne, hogy örökre eltűnjenek az ukránok, hanem arról is, hogy Moszkva nukleáris fegyverekhez nyúlhat, ha a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elmarasztalja Oroszországot az orosz hadsereg által elkövetett, ám Moszkva által tagadott ukrajnai háborús bűncselekmények miatt.

Már önmagában az is abszurdum, hogy meg akarják büntetni a világ legnagyobb nukleáris arzenáljával rendelkező országát"

– kezdte a nemzetközi jog egyéni értelmezésére utaló nyilatkozatát, majd azzal folytatta, ha ez bekövetkezik, akár az egész emberiség létezése veszélybe sodródhat.

Bár Medvegyev bizarr dolgokat tud mondani, augusztus legelején annyira vad fenyegetések jelentek meg VK-oldalán – a V Kontaktye a legnagyobb orosz, sőt posztszovjet közösségi oldal – hogy sokan már az első olvasás után is arra gondoltak, hogy valaki meghackelte a volt államfő fiókját. A posztban ugyanis arról volt szó, hogy Grúzia és Kazahsztán sem valódi állam, s az lenne a legjobb, ha az egykori Szovjetuniót alkotó nemzetek ismét együtt és barátságban élnének egy államban. Kiderült, hogy valóban hackertámadás áldozata lett Medvegyev, bár az is igaz, hogy Oroszországban nem kevesen gondolják azt, ami megjelent a bejegyzésben.

Veterán a Kreml szolgálatában

Az orosz külügyek sokévtizedes tapasztalattal rendelkező irányítója, Szergej Lavrov a középutat képviseli. Ugyan az egész Ukrajna elfoglalását kilátásba helyező  nyilatkozata is azt mutatja, hogy Lavrovtól sem áll távol a keménykedés, a külügyminiszter többször is azt hangsúlyozta, bár reális az atomháború veszélye, Moszkva mindenképpen el akarja kerülni a tömegpusztító fegyverek bevetését. Az is egyértelmű, hogy a politikus szigorúan tartja magát a hivatalos irányvonalhoz, amely szerint nincs háború Oroszország és Ukrajna között, s legfeljebb „különleges katonai akcióról” lehet szó. A veterán külügyér például rezzenéstelen arccal tudta több alkalommal is közölni, hogy a február 24-én Ukrajnára rontó Oroszország nem támadta meg szomszédját.

AFP / Sergey Supinsky

Lavrov egyszer esett ki a szerepéből, amikor azt találta mondani, hogy Ukrajnát annak ellenére „nácítlanítani” kell, hogy az államfő, Volodimir Zelenszkij zsidó. „Hitlerben is  volt zsidó vér” – magyarázta, majd hozzátette, néha a zsidók közül kerülnek ki a legnagyobb antiszemiták. A teljesen alaptalan és erősen antiszemita kijelentés akkora nemzetközi tiltakozást váltott ki, hogy végül Vlagyimir Putyinnak kellett bocsánatot kérnie Izraeltől.

Putyin viszont néha meglepően visszafogottan szólal meg. Míg az invázió előtti napokban valamennyi nyilatkozatából sütött a düh és az ukrán állam iránti megvetése, ő az, aki Lavrovval ellentétben nem zárja ki a tárgyalásokat Moszkva és a Nyugat között. Az is figyelemre méltó, hogy amikor világossá vált az, hogy Finnország és Svédország csatlakozni kíván a NATO-hoz, Putyin azt hangsúlyozta, egészen más a viszony Moszkva és Ukrajna, valamint Moszkva és a két skandináv állam között. Emlékeztett arra, hogy Finnországgal és Svédországgal Oroszország – Ukrajnával ellentétben – nem áll területi vitában, s Oroszország csak akkor telepít katonai infrastruktúrát északra, ha a NATO is katonákat vezényel a térségbe.

Ellenőrzött ellenvélemény

Néha – és ugyancsak ellenőrzött módon – ellenvélemények is megjelennek az orosz propagandában. Ennek egyik látványos példája az volt, amikor egy másik nyugalmazott tiszt, Mihail Hodorenok az állami televízió egyik vitaműsorában azt mondta, az ukránok, akik képesek lesznek egymillió embert mozgósítani, keményen harcolnak és a hazájukat védik. Ha az Oroszország növekvő elszigeteltségéről is beszélő Hodorenoknak ezek lettek volna az első bíráló szavai, akkor hihető is lenne, hogy a tiszt „meghackelte” az állami propagandamonopóliumot.

AFP / ALEXANDR KRYAZHEV

De ez nincs így, egy hosszú szakcikkben Hodorenok már februárban is bírálta az ukrajnai akciót, s a nyugalmazott tisztet – ahelyett, hogy a spontán kritikusokkal ellentétben megbüntették volna – pár hónappal később behívták az állami tévé stúdiójába. Elemzők szerint azért engedték szóhoz jutni Hodorenokot, hogy valamennyire felkészítsék az orosz lakosságot arra, hogy a vártnál nagyobb veszteséggel és lassabban halad az ukrajnai orosz offenzíva.

Hibrid háború

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gondosan tervezett, Nyugatnak szóló orosz propaganda része Oroszország hibrid hadviselésének. A cél az, hogy az energiafront mellett egy másik területen – a nukleáris fenyegetéssel – is gyengítsek az Ukrajnával vállalt szolidaritást. Putyinnak és a környezetében lévőknek sem az a céljuk, hogy életük hátralévő részét családtagjaikkal együtt föld alatti óvóhelyeken töltsék. Bár egyes orosz elemzők azt hangsúlyozzák, hogy az ország képes lenne megnyerni egy atomháborút – szerintük a világ legnagyobb országában maradna élhető hely – a józan szakértők szerint egyértelmű, hogy egy kiterjedt atomháború az egész bolygót lakhatatlanná tenné.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!