Sötétnek látják a hadi helyzetet a Politicónak nyilatkozó ukrán magas rangú katonatisztek, akik az év elején lecserélt egykori vezérkari főnök, Valerij Zaluzsnij embereiként szolgáltak. Szerintük az orosz tábornokok bárhol képesek lesznek sikerrel áttörni a frontot, ha koncentrált támadást indítanak majd a nyáron.

A vészjósló hangnem minden bizonnyal nem független attól a konfliktustól, ami a Zaluzsnij nevével fémjelzett katonai vezetés és a Zelenszkij-féle politikai szárny között robbant ki még a tavalyi év folyamán, és a vezérkari főnök leváltásához vezetett. Ugyanakkor a hagyományosan örökoptimista kijelentéseiről ismert Zelenszkij is az utóbbi napokban meglehetősen borúlátó nyilatkozatokra ragadtatta magát.

Ezek szerint, ha tovább késik az amerikai Kongresszus vitáinak kereszttüzében álló 60 milliárd dollár értékű támogatás, úgy az ukrán katonák ha apró lépésekben is, de hátrálásra kényszerülnek majd, aminek akár olyan következménye is lehet, hogy az oroszok nagyobb városokat is képesek lesznek elfoglalni.

Léteznek azonban olyan prognózisok is, miszerint még ha át is megy a Kongresszuson a támogatás, már az is kevés lesz a komolyabb területveszteségek megakadályozásához. Egy ilyen kudarc pedig, különösen az amerikai és az európai választási kampányok hajrájában, újraélesztheti a békevágyat a nyugati hatalmakban, és a béketárgyalások csakis az oroszok számára lennének előnyösek, hiszen a konfliktus befagyasztásához vezetnének.

Jelenleg minden azon múlik, hogy az oroszok hol kezdik majd meg a nyárra várt áttörési kísérletüket. Egyelőre több irány is lehetségesnek látszik, északon Szumi vagy Harkiv, esetleg délen Odessza felé.

Zaluzsnij emberei szerint komoly kockázata van annak, hogy az oroszok bárhol képesek lesznek áttörni a frontot, ahol csak koncentrált támadást hajtanának végre. Ezen szerintük már a nyugati technológiák sem lesznek képesek segíteni, egyedül az ukrán katonák elszántságában és az orosz hadvezetés hibáiban lehet bízni, ám ezekre nem lehet stratégiát alapozni.

Ami a hibákat illeti, ugyanakkor arra az oroszok a legutóbbi napokban is szolgáltattak egy kirívó példát, amikor a háború egyik legnagyobb páncélos támadását indították meg Avgyijivka körzetében, ami pillanatokon belül összeomlott az ukrán 25. dandár tüzében. Az oroszok csak ekkor 12 tankot és 8 páncélozott harcjárművet vesztettek.

A támogatások elmaradása és az elégtelen technológiai támogatáson felül az időzítéssel is gondok vannak az ukrán tisztek szerint. Zaluzsnijra hivatkozva egysanszos háborúnak nevezik a konfliktust, amivel arra próbálnak utalni, hogy mindent csak egyszer kísérelhetnek meg, ugyanis az oroszok tanulnak a hibáikból, és alkalmazkodnak az új helyzetekhez. Példaként erre azt hozták fel, hogy a britek és franciák által küldött Storm Shadow és SCALP robotrepülőgépeket csak egy rövid ideig tudták eredményesen használni, mert utána az oroszok megtanultak védekezni ellenük.

„Ne higgyék el, hogy csak nyakló nélkül terelik be az embereiket a húsdarálóba” – mondta az egyikük. „Csinálják persze azt is – kihasználandó a számbeli fölényüket – ám emellett tanulnak, és alkalmazkodnak is” – tette hozzá.

Az amerikaiak és a britek által küldött vállról indítható tankelhárító rakéták például a háború elején jókor és megfelelő mennyiségben érkeztek, ezekkel tudták az ukránok megmenteni Kijevet. Ugyanez volt a helyzet a HIMARS rakétarendszerekkel, amik szintén megfelelő számban és jókor érkeztek meg ahhoz, hogy döntőnek bizonyuljanak a Herszon visszafoglalására indított hadművelet folyamán.

„Gyakran azonban nem kapjuk meg akkor a fegyvereket, amikor szükségünk lenne rájuk, csak akkor érkeznek meg, amikor már késő” – tette hozzá egy másik katonatiszt. Ezt pedig az F-16-osok régóta húzódó példájával támasztja alá, amikor is 2023-ban hatalmas szükségük lett volna a repülőgépekre, ám 2024-ben, ha meg is érkeznek végre valahára, már nem tudják majd a korábban elvárt hatásfokkal működtetni azokat, hiszen az oroszoknak volt idejük felkészülni a fogadásukra.

„Az elmúlt hónapokban kezdtük észrevenni, hogy az oroszok robbanófejek nélküli rakétákat lőttek ki az észak-krími Dzsankojból. Nem értettük, hogy mit csinálnak, de aztán rájöttünk: távolságmérést végeznek” – mondta. A tiszt kifejtette, hogy az oroszok kiszámították, hová lehet a legjobban telepíteni az Sz-400-as légvédelmi rendszereket, hogy maximalizálják azt a területet, amelyet le tudnak fedni az F-16-osok célba vételéhez, távol tartva őket a frontvonalaktól és az orosz logisztikai csomópontoktól.

A tisztek azt is elmondták, hogy most már leginkább hagyományos fegyverekre, valamint drónokra van szükségük. „Tarackok és lövedékek kellenek, több százezer töltet és rakéták” – mondta egyikük a Politicónak, és úgy becsülte, hogy Ukrajnának 4 millió lövedékre és 2 millió drónra lenne szüksége. „Mindig azt mondtuk a nyugati partnereknek, hogy megvan a harci tapasztalatunk, értjük ennek a háborúnak a harcászatát. Nekik pedig megvannak az erőforrásaik, és csak meg kell adniuk nekünk, amire szükségünk van” – tette hozzá.

Európa a maga részéről igyekszik segíteni Ukrajnának, hogy tüzérségi lövedékek terén behozza kolosszális hátrányát. És ebben a tekintetben egy cseh vezetésű, nagy tételben történő tüzérségi lőszerbeszerzés-kezdeményezéssel Kijev az EU-n belülről és kívülről összesen mintegy 1,5 millió lövedékre tehet szert, 3,3 milliárd dollár értékben – de ez még mindig kevés ahhoz képest, amire szüksége van.

Természetesen Zaluzsnij emberei nem elégedettek az egykori főnökük utódául kinevezett Olekszandr Szirszkij vezérezredes teljesítményével sem, szerintük a politikai vezetés nótáját fújja. Ezt azért látják problémának, mert a politikusok ódzkodnak az újabb mozgósítási hullám elrendelésétől, mivel tartanak annak kedvezőtlen politikai következményeitől, míg a katonák, élükön Zaluzsnijval szorgalmazták, hogy még több emberre lenne szüksége a haderőnek. Többek között ez a nézeteltérés vezetett Zelenszkij és az egykori vezérkari főnök közötti kenyértöréshez is.

Ugyanakkor azt ukrán törvényhozás épp a napokban szállította le a katonaköteles kor alsó határát 27-ről 25-évre, ám a katonatisztek ezt a legjobb esetben is félmegoldásként értékelték.