Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Minden úgy kezdődött, hogy ukrán üzletemberek néhány magasrangú katonatiszt társaságában 2022 májusában megünnepelték az ukrán hadsereg Harkiv környéki sikeres ellenoffenzíváját, melynek során több ezer négyzetkilométernyi orosz megszállás alatt lévő terület is felszabadult, legalábbis az alapján a cikk alapján, amely szerdán jelent meg a Wall Street Journalban. Az ünneplők rendesen fogyasztottak alkoholt is, annyit, hogy egyiküknek eszébe jutott, milyen jó lenne felrobbantani a többségi orosz tulajdonban lévő, két gázvezetéket, az 55 milliárd köbméteres éves kapacitású Északi Áramlat 1-et és az ugyanennyi energiahordozó szállítására képes Északi Áramlat 2-t – áll a cikkben, amely azt állítja, hogy a gázvezeték felrobbantásának valós sztoriját meséli el.
A kijózanodás után megkezdődött a tervezés és szervezés is, és alig négy hónappal később, szeptember 26-án a skandináviai szeizmográfok által észlelt több tengeralatti robbanás jelezte, hogy a tervet végrehajtották.
A Dániához tartozó Bornholm szigete közelében elkövetett merényletet viszonylag kis költségvetésből – 300 ezer dollárból – hat ember hajtotta végre: egy bérelt jachtról a 120 méteres mélységbe ereszkedve polgári búvárok nagyhatású robbanószerből készült tölteteket helyeztek el a vezetékeken, majd felrobbantották azokat. Az elkövetők között egy 30 év körüli búvárnő is volt, ő is részt vett az akcióban, de bevonásának fő célja az volt, hogy úgy nézzen ki, mintha egy kirándulócsapat hajózott volna ki a tengerre. A hajót – az Andromédát – egy olyan lengyel utazási ügynökség bérelte ki, amelyet az ukrán titkosszolgálat egy évtizeddel korábban alapított meg különféle titkos pénzügyi átutalások lebonyolítására. A merülés egyébként nem volt egyszerű feladat: a mélységben eltöltött húsz percet követően legalább három órát kellett a dekompresszióra szánni.
Robbanás nagy visszhanggal
A detonáció több okból is komoly visszhangot keltett: a levegőbe jutott földgáz komoly környezetszennyezést okozott és a merényletet egy NATO-tagállam területi vizeiben követték el, ami akár az észak-atlanti katonai szövetség válaszreakcióját is kiválthatta volna. Azonnal be is indultak a találgatások: volt, aki Ukrajnát vádolta az akció elkövetésével, de akadtak olyanok is, akik „biztosan” tudták, hogy a háttérben az Északi Áramlat megépítését mindig is ellenző USA állt. Sőt az is felmerült, hogy a robbantás Oroszország műve, amely így akarta súlyosbítani a nyugati világot megrendítő 2022-es energiaválságot.
Ekkor egyébként egyik vezetékág sem működött: az Északi Áramlat 1-en azért állt le a szállítás, mert orosz állítások szerint az ország elleni szankciók miatt nem lehetett elvégezni a szükséges karbantartási munkálatokat, míg a másik vezetéket – az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt – meg sem nyitották a kereskedelmi szállítmányok előtt.
A nyugati titkosszolgálatok által elfogott telefonbeszélgetések, e-mailek és egyéb bizonyítékok – például a jachton talált ujjlenyomatok és DNS-maradványok – alapján mostanra kiderült, a támadást ukránok követték el. „Mindig nevettem azokon a médiában elhangzott találgatásokon, amelyek szerint ez egy olyan bonyolult akció volt, amelyben titkosszolgálatok, tengeralattjárók, drónok és műholdak is szerepet kaptak. A valóságban az egész arról szólt, hogy egy heveny ivászat után néhány vasakaratú ember úgy döntött, elég bátor ahhoz, hogy életét kockáztassa a hazájáért” – idézte a Wall Street Journal az összeesküvésben részt vevő egyik ukrán katonatisztet.
Az akció résztvevői több hibát is elkövettek. Egy óvatlan pillanatban például az egyik robbanószerkezetet idő előtt beejtették a vízbe, és egy ideig úgy tűnt, a viharos tengervízből nem is tudják majd kihalászni azt. Az is komoly hiba volt, hogy hajójukat nem tisztították meg, így a nyomozók megdönthetetlen bizonyítékokat szerezhettek.
Mit tudtak Zelenszkijék?
Közben az is kiderült, hogy a tervről tudott Volodimir Zelenszkij ukrán államfő és Valerij Zaluzsnij, az ukrán hadsereg akkori főparancsnoka. (A tábornokot Zelenszkij az év elején leváltotta és Londonba küldte nagykövetnek.) A robbantás előkészületeiről tudomást szerzett a holland katonai felderítés is, amely riadóztatta a CIA-t, amely figyelmeztette a német hatóságokat is. Közben az amerikaiak szóltak Zelenszkijnek, hogy állítsa le a merénylőket, amire az elnök ígéretet is tett. Hogy ezt valóban megtette-e azt nem tudni, az viszont kiderült, hogy Zaluzsnij, ha volt is parancs, akkor azt nem teljesítette.
Zaluzsnij egy titkos katonai szabotázsakciók szervezésében jártas ezredest, Roman Cservinszkijt bízta meg az akció lebonyolításával. A Wall Street Journal kapcsolatba lépett a tiszttel, aki csak annyit mondott, nincs felhatalmazása, hogy részleteket áruljon el az akcióról. A más ügyek miatt jelenleg bíróság előtt álló tiszt később mégiscsak megszólalt és azt mondta, a robbantás célja az volt, hogy csökkentse az Ukrajnát támogató nyugati államokra nehezedő orosz nyomást, és hogy szavatolja, Oroszország csak az Ukrajnán keresztül haladó vezetékekkel legyen képes gázt szállítani Európába.
Hivatalosan sem Zelenszkij sem pedig Zaluzsnij nem tudott a robbantási tervről, ám a vizsgálat részleteit ismerő nyomozók úgy tudják, amikor az elnök felelősségre vonta a hadsereg főparancsnokát a parancsmegtagadás miatt, a tábornok közölte: már nem tudta értesíteni a teljes titokban tevékenykedő osztagot. „Olyan volt, mint egy torpedó, ha kilövöd, már nem tudod megállítani” – magyarázta az egyik, neve mellőzését kérő nyomozó. Bár a németek biztosak abban, hogy az ukrán felső vezetés tagjai tudtak a tervről, nincs esély a felelősségre vonásra, a dokumentumok tanúsága szerint a vezetőket legfeljebb szóban tájékoztatták, akik ugyancsak szóban mondtak véleményt a tervről.
Lengyel obstrukció
A vizsgálat során az is kiderült, hogy Lengyelország egyáltalán nem segítette a nyomozást, illetve a felelősök kézre kerítését. Nem adták át például Németországnak azokat a videófelvételeket, amelyek megörökítették az Andromedát, amint behajózik a logisztikai központként használt Kolobrzeg kikötőbe. Majd, amikor júniusban a német hatóságok nem nyilvános letartóztatási parancsot adtak ki az egyik elkövető, Volodimir Z. ellen, akkor a lengyel hatóságok nem akadályozták meg, hogy a búvárként tevékenykedő férfi visszatérjen Ukrajnába. A magyarázat szerint hiba történt, a letartóztatási parancs nem jutott el a határállomásokra.
Volodimir Z. menekülése viszont azt jelenti, hogy a merényletben érintett többi személy már tisztában van azzal, hogy a németek tudnak róluk, így jó ideig – legalábbis saját nevükön – nem fogják elhagyni hazájukat. Ukrajnában pedig aligha lehet arra számítani, hogy robbantók – akik tönkre tették a fő ellenség egyik legfontosabb tulajdonát – példás büntetést kapjanak. Már csak azért sem, mert azok az ukrán katonai és titkosszolgálati vezetők, akikkel a Wall Street Journal újságírói beszéltek, a mai napig azt állítják, hogy az Északi Áramlat legitim célpont volt.
