Néhány nappal Haszan Naszrallah sejk likvidálása előtt Ali Khamenei, Irán legfőbb vallási és politikai vezetője üzenetet küldött a libanoni Hezbollah vezérének, hogy veszélyben az élete, és jobb lenne, ha Bejrútból Teheránba menekülne. Khamenei a Hezbollah tagjai elleni csipogós merénylet után kezdett igazán aggódni, hogy izraeli ügynökök mélyen beépültek nemcsak a Hezbollah soraiba, de az iráni kormányzat felső köreibe is – írta a Reuters hírügynökség iráni források alapján.

A hírt szállító követ az iráni Forradalmi Gárda parancsnokhelyettese – Abbasz Nilforuszhan dandártábornok, Khamenei bizalmasa – volt, aki Naszrallahhal együtt a Hezbollah földalatti főhadiszállásán tartózkodott a múlt pénteki bombatámadáskor, így ő is életét vesztette. A tábornoknak ez a második útja volt, néhány nappal korábban – Khamenei utasítására – már járt a Hezbollah vezetőjénél, hogy távozásra bírja.

De Naszrallah bízott a szűkebb körében és a maradás mellett döntött. A halála mélyen érintette Khameneit, a 85 éves iráni vezető nemcsak az egyik legfontosabb szövetségeseként tekintett a nála 21 évvel fiatalabb Naszrallahra, hanem a tanítványaként is, személyes kötődés fűzte hozzá. A sejk pedig a vallási elöljárójaként nézett fel Khameneire, aki állítólag személyesen rendelte el az Izrael elleni keddi rakétatámadást. Az időzítés – négy nappal a bejrúti robbantás után – is azt mutatja, hogy Khameneit sokkal jobban felzaklatta libanoni „testvérének” a halála, mint az, hogy júliusban Teheránban egy kormányzati vendégházban a Hamász vezetőjét, Iszmail Hanijét lőtték ki.

Holott ez utóbbi sokkal aggasztóbbnak kéne lennie a számára, hiszen azt mutatja, hogy az izraeli kémszolgálatok valóban mélyen behatoltak az iráni rezsimbe is. Ezt is csak alátámaszthatja az a francia sajtóértesülés, miszerint állítólag egy iráni besúgó értesítette az izraeli kémszolgálatokat, hogy Naszrallah személyesen fog megjelenni a bunkerben tartott Hezbollah-gyűlésen. Azóta Khamenei is egy úgymond biztonságos helyen tartózkodik, ami jelzi, az iráni vezetés attól tart, ő is Izrael célkeresztjébe kerülhet. Pénteken azért kimerészkedett, és Teheránban hatalmas tömeg előtt vezette a kötelező heti imát.

Fuad Shukr és Hassan Nasrallah

AFP

Az izraeli beépülés komoly bizalomvesztést jelent a Hezbollah, illetve Irán vezetésén belül, valamint Teherán és a legerősebb kliensszervezete között. Izrael – Fuad Sukr, a Hezbollah katonai parancsnokának júliusi megölésével kezdve – gyakorlatilag lefejezte a szervezet vezetését. Feltűnő, hogy eddig nem nevezték meg Naszrallah utódját, talán attól félve, hogy az új vezér is hamar elődje sorsára jut, ami még nagyobb káoszt okozna a szervezeten belül. De lehet, hogy a titkolózás sem menti meg, hiszen a csütörtök esti és péntek hajnali izraeli bombázások egyik célpontja a leginkább feltételezett utód, Hasim Szafieddin, Naszrallah unokatestvére volt. A Hezbollahon belül már a csipogók és adóvevők felrobbanása után megindult a vizsgálat – több száz kihallgatás és őrizetbe vétel történt –, amelyet az a Nabil Kauk sejk vezetett, akivel az izraeliek Naszrallah likvidálása másnapján végeztek.

Iránból ugyancsak letartóztatásokról érkeztek hírek, vizsgálat indult a Forradalmi Gárda sorain belül. A gyanú főként azokra terelődik, akik Libanonban jártak, vagy máshova külföldre, esetleg rokonaik élnek Iránon kívül. Sőt a Reuterst informáló források szerint egyikük érdeklődött is Naszrallah holléte felől. Az illetőt másokkal együtt őrizetbe is vették, és állítólag a családja korábban elhagyta Iránt. Amennyiben valóban Iránból érkezett a füles, az még inkább alááshatja a Teherán iránti feltétlen bizalmat a Hezbollah megmaradt vezetésében. Sőt állítólag már Khamenei „sem bízik senkiben”. Persze lehetnek túlzóak az ilyen értesülések, de az utóbbi hetek-hónapok célzott akciói tükrében nagyon is nyilvánvaló, hogy a Hezbollah és Irán komoly elhárítási válságba került. A vészcsengőt a nyilvánosan szinte soha nem mutatkozott Sukr halála jelenthette, akit egy bejrúti lakóépület felső emeletén lévő lakásában lőttek ki, ahova – óvatlanul – egy telefonhívás miatt ment.

Az izraeli behatolás a Hezbollah soraiba évtizedekre nyúlik vissza. A döntetlenre végződő, 33 napig tartott 2006-os háború után a síita mozgalom fokozatosan szivárgott vissza Libanon déli részére egészen a határig, és ezért Izrael elhatározta, hogy komolyabban feltérképezi a szervezet struktúráját, fegyverzetét, ellátási láncait, céljait. Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad pénzt és fáradságot nem kímélve, türelmesen és sziszifuszi munkával épülhetett be egészen a legmagasabb körökig. Izrael állítólag odáig jutott, hogy szinte bármikor elérhette Naszrallahot, és csak az alkalomra, illetve a politikai döntésre kellett várni. Az utóbbi ráadásul azért is kínos az USA számára, mert a The Wall Street Journal szerint az ENSZ Közgyűlésén felszólaló Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő a New York-i szállodai szobájában – amerikai földön – hozta meg az „ítéletet”. Washington pedig később annyit közölt, hogy nem volt előzetes tudomása az akcióról.

A Hezbollah 1982-es megalapítása utáni évtizedekben még rendkívül nehéz volt az izraeli ügynököknek beljebb kerülni, mert a szervezet az ellenállás révén igen népszerű volt Libanonban – írta Ronen Bergman izraeli oknyomozó újságíró a Moszadról szóló könyvében (melyről a The Economist londoni hetilap a friss számában számolt be a témában ajánlott másik hat könyvvel együtt). De a Hezbollah és az iráni teokratikus rendszer is igen sokat veszített a népszerűségéből, ami – különösen az utóbbi évtizedben – hozzájárulhatott segítők, ügynökök toborzásához az izraeli kémszervezet számára.

A Moszad emberei alighanem az 1979-es iszlamista forradalom óta igyekeznek beépülni az iráni szervekbe, aminek sikerét már az utóbbi évtizedben a nukleáris létesítmények és atomtudósok elleni akciók is egyre jobban mutatták. Iránban azonban az izraeli jelenléttel kapcsolatos félelmek nyilvánosságra kerülése csak 2021-ig nyúlik vissza. Akkor Mahmúd Ahmadinedzsád volt iráni elnök azzal vádolta meg nyilvánosan az iráni hírszerzés éppen a Moszad-ügynökök felderítésével foglalkozó részlegének a vezetőjét, hogy ő maga Izraelnek kémked. Ahmadinedzsád utalt arra a 2018-as izraeli rajtaütésre, melynek során egy teheráni épületből nagy mennyiségű titkos dokumentumot kaparintottak meg az iráni nukleáris programról. Joszi Kohen, a Moszad távozó főnöke 2021-ben maga mesélte el a londoni BBC-nek, hogy az archívum eltulajdonításában 20 nem izraeli Moszad-ügynök vett részt.

Ronen Bar, a Shin Bet vezetője, David Barnea, a Moszad igazgatója és Herzi Halevi, a hadsereg vezérkari főnöke beszélgetnek a jeruzsálemi Yad Vasem holokauszt-emlékműnél 2024. május 5-én

AFP / Menahem Kahana

Volt moszadosok szerint az izraeli titkosszolgálat azért lehet olyan jó, mert Izraelbe a világ szinte minden pontjáról vándoroltak be, így az arab és a muszlim világból is. Izrael állam 1948-as kikiáltása előtt több arab országban és Iránban is jelentős zsidó diaszpóra élt, itt-ott maradt még néhány család, kisebb közösség, a kulturális kötődéssel együtt. A Moszad ügynökei ismerik a nyelvet, a kultúrát, sőt mint egyikük – név nélkül nyilatkozva – elmondta, a szefárd zsidók külsőleg igencsak hasonlítanak az arabokra, ami megkönnyíti a beépülést.

A Hamász tavaly október 7-ei támadását megelőző hírszerzési kudarc egyik okának éppen azt tartják, hogy Izrael 2005-ben egyoldalúan kivonult a Gázai övezetből, így a személyes kémkedés lehetősége megszűnt. A kis terület lakossága 2,3 millió, ahol akkora a népsűrűség, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, egy idegen felbukkanása azonnal szemet szúr. Bejrút Dahijeh kerülete, a Hezbollah hátországa is hasonló, de míg a Gázai övezet gyakorlatilag 2006 óta izraeli és egyiptomi blokád alatt áll, addig az egyébként felekezeti szempontból rendkívül sokszínű Libanonba szabad a ki- és bejárás.

Márpedig bármennyire is fejletté vált az elektronikai kémkedés a telefonok lehallgatásától a műholdas képalkotásig, az nem helyettesítheti a terepen lévő vagy az ellenség soraiba beférkőző hírszerzőket, akár a „James Bondokat”. Manapság – hírszerzési szakemberek szerint – a hasznos információk nagy-nagy része viszonylag könnyen hozzáférhető akár az internet révén is. De a legértékesebb 5-10 százalékhoz kémekre van szükség. Október 7-e ráadásul nem is annyira a Moszad kudarca, a palesztin ügy ugyanis a Sin Bét izraeli belbiztonsági szolgálat és a hadsereg hírhedt hírszerzési részlege, a 8200-as egység hatáskörébe tartozik.

A hivatalosan 1949-ben létrejött Moszadról az első évtizedekben alig lehetett hallani, ma meg már honlapja van – igaz, valójában nem több toborzó oldalnál egy kis történelemmel együtt. Az ügynökök Izrael ellenségeinek az ellenségeit is megpróbálják behálózni, így például Irakban és Iránban a kurdokat, Szudánban, illetve Dél-Szudánban a keresztényeket, Libanonban a maronita keresztényeket. Joszi Alfer, aki több Moszad-akcióban is részt vett az 1970-es években, a londoni The Guardiannak nyilatkozva elmondta, hogy az izraeli hírszerzés legendás hírnevét néhány nagyon jól sikerült akciónak – például a náci Adolf Eichmann 1960-ban Argentínából történt elrablásának, az 1996-os ugandai túszszabadításnak –, illetve több mozifilmnek, tévésorozatnak is köszönheti.

De – mutatott rá Alfer – számos kudarc is kísérte a Moszad eddigi majd nyolc évtizedes történetét. Például az 1972-es müncheni olimpián izraeli sportolók elleni merénylet palesztin elkövetői utáni, éveken át tartó hajsza során az izraeli osztagok olyanokat is likvidáltak, akiknek jelentéktelen kapcsolatuk volt az eredeti terrorcselekménnyel, vagy pedig egyáltalán nem is volt közük hozzá. A Khaled Mesál Hamász-vezető elleni 1997-es ammáni akció is balul sült el. Mesál a halálos injekciót az utcán kapta, az izraeli ügynököket elfogták, és Huszein akkori jordán király csak az ellenszerért cserébe volt hajlandó elengedni a Moszad ügynökeit. Az izraeli hírszerzés gyakran a nemzetközi joggal sem törődik, bírálók szerint például a néhány hete csipogókkal és az adóvevőkkel elkövetett libanoni robbantások során gyerekek, civilek és egészségügyi dolgozók is életüket vesztették.