Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

Hibás tankönyvek és defektes emberek eddig is voltak. De nem volt monopóliumuk.

Naponta mondja be a rádió, milyen remek tanév virradt ránk, és hány gyerek kap ingyen tankönyvet. Arról a néprádió természetesen nem mesél, hány és hányféle hibát meg hajmeresztő hülyeséget találtak eddig a szülők azokban a könyvekben.

Felsorolni is nyűg, a magyarázkodásokat hallgatni meg főleg. Igen, ezek egy része benne volt a korábbi kiadásokban is. Aztán kinyomtatták őket évről évre újra, ugyanúgy. Más túlkapások vadonatújak, süt belőlük a törleszkedés, a kurzus, a völkisch pátosz. Vagy egyszerűen csak a tufa korlátoltság.

Csakhogy van egy komoly különbség, ami botránnyá tesz hibákat, amelyek ezidáig megkerülhető problémák voltak.

Az, hogy most már nem lehet őket megkerülni.

Korábban ezek a tankönyvek számos másikkal együtt szerepeltek a piacon. Voltak náluk jobbak, rosszabbak, modernebbek és ósdiak, érdekesebbek és unalmasok. Lehetett választani, és a felelősség a tanárnál, az iskolánál volt. Náluk kellett reklamálni, ha a szülő kiszúrt valami baromságot a tankönyvben, és a jó tanár ilyenkor megnyugtatta, hogy órán korrigálják a hibát. És ha egy tanár úgy gondolta, tud ő jobbat is, akkor volt esélye beszállni a versenybe.

Ma kinél lehet reklamálni? Ma a tanár suttogva, karját széttárva mondja el, mi a helyzet a könyvekkel, vagy hogy került oda az új igazgató, és hozzáteszi, hogy maradjon köztünk, mert aki panaszkodik, annak elveszik az óráit. A Kliknél nincs fogadóóra. Azt legfeljebb megostromolhatjuk majd, amikor betelik a pohár.

És most ezek a könyvek vannak csak. Nincs választás. A felelősség innentől minden benn felejtett hibáért, talpnyaló nemzetiszín farokért, elavult információért azoké, akik a monopóliumot létrehozták, és kiválasztották az egyetlent. Hab a szaros szendvicsen, hogy a kiválasztás szempontjai – mint ahogy az iskolaigazgatók kinevezése is – tökéletesen átláthatatlanok, nyilvános indoklás nincsen. Nincs, aki tartaná a hátát: egymillió-háromszázezer gyerek tartja helyette.

Világos, hogy a tankönyvbírálat korábban sem működött jól, ám a sok baj mellett ott volt a választás szabadsága. Aki azt eltörli, az magára vállalja, amit kizárólagos anyagként rákényszerít minden magyar gyerekre. Aki ekkora horderejű döntést hoz, az aludjon a nyomdában, és reszketve ellenőrizzen minden betűt egyenként. És amikor mégis téved, akkor lépjen elő, kérjen alázatosan bocsánatot – minden gyerektől és tanártól –, és intézkedjen a mielőbbi korrekcióról.

Nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik. Megesik a szabad piacon minden nap. Becsúszik egy konstrukciós hiba, baci megy az üdítőbe, vagy törik a gázpedál. Akinek inge, az felel érte, és hajbókolva ígéri, hogy soha többé nem fordul elő. Esetleg lemond, nyugdíjba vonul, a többiek pedig tanulnak az esetéből. Össze lehet rántani egy kézbe az egész piacot, de akkor azzal jár a felelősség egésze is.

Király, te tetted ezt.

1989-ben voltam nyolcadikos. A történelemkönyvünkben dicső szovjetek masíroztak, és ellenforradalmárok ordibáltak. Voltak benne nevetséges hazugságok a Nyugat bukásáról és a szocializmus felsőbbrendűségéről. De mi már hallottunk ezt-azt otthon és máshol arról a bukott Nyugatról, sőt jártunk is ott, háromévente egyszer. Meg tudtuk különböztetni a Commodore 64-et a Junoszty tévétől. Alig vártuk, hogy vége legyen a sulinak, hazafelé vegyünk egy Coca-Colát, és aztán játszhassunk a számítógépünkön. Tanáraink nyíltan kiröhögték a tankönyvet, és jól tették, mert sült hülyének tartottuk már akkor a szerzőit, és így járt volna bárki, aki velük egyetért.

Aztán örültünk, amikor megbuktak a komcsik, azok a hülyebácsik, akik ilyen tankönyvekkel próbáltak etetni minket. És kisvártatva megint kirobbant belőlünk a gúnykacaj, ahogy a bocskais, nehézkes urak elhelyezkedtek, és büfiztek valamit a kóláról meg a kultúrszennyről. Bukni fognak ők is, ezt tudtuk biztosan, hiszen láttuk az ásító űrt, ami elválasztotta őket a valóságtól.

Pedig akkor még nem is volt a gépünkön microsoftos internet.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!