Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Bár a klímaváltozás elleni küzdelem egyik eszköze a faültetés, nem mindenhova jó ötlet újabb erdőket telepíteni. A hazai klímavédelmi akcióterv egyik eleme, hogy 2030-ra az ország erdővel borított területét 27 százalékra növelik. A 24.hu beszélgetett Dr. Tölgyesi Csaba biológussal, az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport és a Szegedi Tudományegyetem ökológiai tanszékének egyik munkatársával, a kutatás vezetőjével. A kutatócsoport azt vizsgálta, miként hatnak a fák a regionális vízháztartásra.
A fák az életük során jelentős mennyiségű szén-dioxidot vonnak ki a légkörből. A párologtatásukkal enyhítik a forróságot, árnyékolnak, és pozitívan befolyásolják a talaj nedvességtartalmát, vízmegtartási képességét. A kutatócsoport eredményei azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy érdemes árnyalni az általános képet: tudományosan bebizonyították ugyanis, hogy a Duna–Tisza közi homokhátságokon az erdők nem megtartják, hanem csökkentik a talaj víztartalmát, ezzel pedig gyorsítják a kiszáradást, az elsivatagosodás folyamatát. A kutató azt is elmondta a lapnak, hogy a terület egy eleve csapadékban szegény vidék, melegebb és szárazabb a Kárpát-medence más tájainál, és az ENSZ már félsivatagi területként tartja számon.
„Az itt talajba szivárgó csapadék lejut a talajvízbe, amely igen lassan áramolva a mélyebben fekvő, akár több tucat kilométerre lévő vizes élőhelyeket táplálja, és egyúttal a környező vetések gyökérzónája számára is biztosítja a nélkülözhetetlen vízutánpótlást. A kecskeméti eső az izsáki gazdák termését öntözi” – jegyezte meg a biológus.
Vannak fajok, amelyek ráadásul többet árthatnak, mint használhatnak: a fenyő megállás nélkül szívja ki a nedvességet a talajból és a tűlevelei felfogják a csapadékot, de a nyárfa is hasonló hatást ér el. Gazdasági szempontokon kívül minden az akác telepítése ellen szól: bár a vízellátottság szempontjából még az akác okozza a legkevesebb kárt, azonban az idegenhonos faj átalakítja a környezetét, a talaj kémiai összetételét, és szinte minden más fajt elűz.
