„Az oldal segítségével megszabadulhatunk a feleslegesen felhalmozott cuccainktól és cserébe ingyen beszerezhetünk olyanokat, amire szükségünk van. Így akár gyerekeinknek is elegendő lehet egyszer megvenni a ruhákat, játékokat, és innentől kezdve ha kinövi, vagy megunja nem kell többet újat venni, hanem a feleslegest le tudjuk cserélni hasznosra, ráadásul teljesen ingyen” – mondja Majka, aki társtulajdonosként és befektetőként szállt be a május végén induló online közösségi cserepiacba, az Ishare.creditbe, ami a kereskedés helyett a megosztáson alapul és az a célja, hogy minél inkább meghosszabbítsák így egy-egy termék életciklusát.

De hogy látja a másodlagos piacot, van-e még stigma ezen? „Ez nehéz téma, az egész világon. Régebben, fiatalkoromban is sok használtruhabolt volt, de a kínálat is más volt, és az emberek mentalitása is. Én is vásároltam használt ruhát” – emlékszik vissza. Míg egy olyan cipőt, amit az édesanyja vett, hordott a bátyja, ő, majd az öccse is – minden drágábbnak is számított, és sokkal kevesebb volt minden termékből az embereknek. 

Persze más a megítélése a használt ruhadaraboknak és a használt műszaki cikkeknek. „Műszaki cikkeknél sok esetben már nem tölti be a korábbi termék az eredeti funkcióját. Ilyen esetekben a másodlagos piac megítélése is jobb, mint rövidebb élettartamú ruhadarabok esetében, holott pont a textiliparban lenne szükség a legnagyobb változásra, hiszen az az egyik legszennyezőbb iparág” – mondja. „Az emberek jó cuccokat, akarnak, jó áron. Ennél már csak az jobb ajánlat, ha jó cuccot ingyen szerezhetnek meg” – teszi hozzá.

Bár a gyerekjátékokra elektronikai cikkekre, könyvekre a telefonkiegészítőkre, laptopokra gondolnak úgy, mint olyan termékkategóriákra, amelyek „jól fognak menni”, a ruhadarabokra, cipőkre is nagy a kereslet – ezt az oldal felhasználói máris bizonyították. „De van már fent hajó is” – teszi hozzá Majka. „Az embereknek azt kell elsősorban megérteniük, hogy itt nincs pénzmozgás, hanem kreditek segítségével kereskednek, pontosabban csereberélnek. Ráadásul itt nem lehet senki átverés áldozata, mert azon kívül, hogy értékelni lehet egymást, a cserékhez felhasznált krediteket csak akkor kapja meg az eladó, ha a vevő rendben átvette a terméket” Vehetnek krediteket, utána már csak azzal kereskednek, pontosabban csereberélnek” – mondja. A jelenlegi gyenge pontnak a szállítást tartja: a Magyar Postával kötött megállapodásuk értelmében a szállítás egyelőre postai úton történik, kedvezményes áron nyomott áron, és a két cserefél beszéli meg, ki állja a költségeket, aminek a költségeit mindig a „vevő” fizeti. Az életmódunk azonban mást diktál. Most állapodtak meg futárcéggel: „Az emberek egyszerűen nem akarnak állandóan elsétálni a postára” – teszi hozzá.

Hogy miért is fektetetett elsősorban az oldalba? Azért, mert nagyon egyszerűen működnek az alapfunkciók, mint a chat, a levelezés, vagy éppen a termékek feltöltése. „Én is rendelek online, és többször volt már, hogy olyan bonyolult volt, mire ténylegesen meg tudtam volna rendelni azt a cuccot, amit akartam, hogy inkább elálltam a vásárlástól” – mondja. És ezzel nincs egyedül.

Feleségével, Hajnival (Majoros Hajnalka, „Dundika”, modell és énekesnő – a szerk.) az Ishare arcai is. De hogy vélekedik a közéleti szereplők felelősségvállalásáról a fenntarthatóság kapcsán? „Mivel a fenntarthatóság és a klímaváltozás súlyos és összetett dolog, az emberek torkán ledugni is nehéz. A változás elérése kényelmetlen az embereknek, akiknek már alapból vannak kényelmetlen helyzetek az életükben. Elvárhatatlan helyzet, hogy feladják azt, ami már rutinná vált” – mondja, mivel a „fast life” életmódunk miatt sokszor mérlegelni sincs ideje az embereknek az esetleges változásokat.

Abban hisz, hogy a valódi változást törvényi szinten kell elérni, máskülönben nem fog eljönni. Azzal kapcsolatban, hogy mit lehet magánemberként megtenni, említi az elektromos autót, amivel kapcsolatban felmerülnek környezetvédelmi aggályok az akkumulátorgyártás kapcsán, illetve a húsfogyasztást: „Fél éve nem eszem húst, úgy, hogy korábban heti ötször ettem steaket. El sem tudtam volna képzelni, hogy milyen lenne, ha nem ennék húst, de most már teljesen természetes, hisz annyi minden más van” – hangsúlyozza.

„Mintha egy ötkilós hátizsákot vettek volna le rólam, olyan érzés, hogy vegetáriánus lettem, és jó érzés, hogy a környezetnek is jobb így” – mondja. Szerinte, ha mindenki így gondolkodna, könnyebb is lenne a fenntarthatóság, ugyanakkor állítja, a heti 1 húsmentes nap sem feltétlenül elvárható önként az emberektől, és azért is jön be a szabályozás kérdése: „Mondhatnák azt, hogy csak heti egyszer ehetsz húst, és 6 nap kötelezően húsmentes.”