Balogh Levente: Nyertünk az Aquaepo-n, ami óriási meglepetést, sőt botrányt okozott © Müller Judit

Balogh Levente (36 éves), a Szentkirályi Ásványvíz Kft. ügyvezetője és tulajdonosa – korábban többszörös magyar bajnok, fekete öves cselgáncsozó – azonban nem hagyta ennyiben, s jelentéktelen piaci részesedését rövid idő alatt a sokszorosára növelve – a nemzetközi konkurensek legnagyobb megdöbbenésére – a piac egyik főszereplőjévé vált. Az ambiciózus vállalkozó nem áll meg az országhatároknál, mára 25 országban készítette elő a Szentkirályival piacra lépését. Szerinte termékének komoly esélye van, hogy hosszú idő után az első nemzetközileg is ismert magyar márka váljék belőle.

hvg.hu: Az üdítőitalok piacán utoljára a milliárdos brit szupervállalkozó, Richard Branson rontott neki látványosan a multiknak a Virgin Colaval. Honnan volt mersze hasonlóra ragadtatni magát?

B.L.: Eszembe sem jutott, hogy a multikkal kikezdjek. Sőt az ásványvizet is csak a véletlen sodorta elém. Családi cégünk, a Vitapress Kft. gyümölcslevekkel foglalkozott 1989 óta. Akkoriban nem volt saját palackozónk, de nyilvánvaló volt, hogy bértöltéssel nem juthatunk messzire. Így 1991-ben Szentkirályon megvettük a téesz ingatlanjait, s egy fonodát átalakítottunk töltőüzemmé. A község vízműve nem volt képes kiszolgálni bennünket, ezért kutat kellett fúratnunk. Már az első fúrások után látni lehetett, hogy a talaj nem szennyezett, és kiváló minőségű a víz. Idővel a növekvő konkurenciaharc és az áruházláncok megjelenése miatt az uralkodó trend a „jó minőséget, nagyon olcsón és igen nagy tömegben” lett. E változások, és a 2000-től romló gazdasági feltételek miatt át kellett szerveznünk a családi céget. Az önállósodott Szentkirályi Ásványvíz Kft. vezetése nekem jutott.

hvg.hu: Az ásványvíz piacról a régi magyar márkák eltűntek vagy valamelyik multinacionális társaság kezébe kerültek. Miből merített bátorságot, hogy megpróbáljon ezen a piacon talpon maradni. Hiszen itt a profittermelés elsősorban a nagy logisztikai láncokra épül, a termék minősége csak másodlagos jelentőségű.

B.L.: A nagy, uniformizált termékeket szállító láncok sohasem tudják teljesen lefedni a piacot. Így rést kerestem, ahová beférkőzhetünk. Magyarországon sokáig a vásárlói döntést csak az ár befolyásolta. Így aztán az olcsó vizek piacára akartam belépni. Bíztam a szentkirályi víz minőségében is, amit igazolt, hogy 1995 és 2000 között mind a négy európai piacvezető gyártó meg akarta venni a céget. Aztán 2004 februárban jött a fordulópont: meghívtak bennünket az ásványvizek egyik legnagyobb seregszemléjére, a párizsi Aquaexpora.

hvg.hu: Hasonló versenyek, ahol jókora nevezési díjért cserébe viszonylag könnyen lehet díjakhoz jutni, tucatjával vannak. Ezek a díjak persze a piacot elég kevéssé befolyásolják. Mi értelme volt egy ilyen meghívást elfogadni, hiszen éppen most említette, hogy nem volt pénzük?

B.L.: Nem fizettünk egy vasat sem, másrészt vitatkoznék: az Aquaexpo piaci jelentőségét éppen a mi esetünk bizonyítja. Egy kis szerencsénk is volt, amit a magyar piacon sikerült jól kiaknázni. A szerencse akkor szegődött mellénk, amikor kiderült, hogy az ásványvíz-palackozókat tömörítő világszervezet, illetve a mögötte álló szakmai médiacég szintén Párizsban tartja világtalálkozóját – amely afféle Oscar-gála ahol díjakat osztogatnak a legszebb címkéért, a legjobb reklámfilmért, a legszebb palackért, stb. –, sőt a kettőt egy eseménnyé olvasztják össze. Szerencsés volt az is, hogy ebben az évben hívtak meg először közép- és kelet-európai vizeket a versenyre. Aztán a szénsavmentes kategóriában nyertünk, ami óriási meglepetést, sőt botrányt okozott. Meglepetést, mert a vaktesztelésen egy teljesen ismeretlen víz került az élre, s botrányt, mert a döntés egy zárt klub hegemóniáját sértette meg. Tudtommal az Aquaexpo igazgatónője, aki a keleti nyitást megszervezte, később távozni kényszerült a cégtől.

hvg.hu: Mi változott azután, hogy világdíjas lett a termékük? Magasabb polcra került, vagy több folyómétert kapott a hipermarketek gondoláin?

Balogh Levente: Belistázási díjat és 30 százalékos visszatéritést kell fizetni © Müller Judit

B. L.: Végül is minden kereskedelmi láncba bejutottunk, de a hipermarketekkel csak nehezen jutottunk dűlőre. Szerencsére az Aquaexpo díja nyomán a fogyasztók kezdték kipróbálni a Szentkirályit. A jelek szerint megkedvelték, s kialakult a Szentkirályi törzsközönsége. Persze így is komoly milliókba került, belistázási díjat kellett fizetnem, hogy egyáltalán bejussak e láncok üzleteibe. És persze akkor még ott van a 30 százalék körüli „visszatérítési díj”, amit ezek a hipermarketek szintén felszámítanak. Azaz, ha egymilliárd forint értékű árut rendelnek tőlünk, akkor 300 milliót vissza is kérnek. Sajnos a magyar piacon nem a vásárlói, hanem beszerzői érdekek dominálnak.

hvg.hu: Ha sikerül a Szentkirályival megjelennie a nemzetközi piacon, akkor lehet, hogy majd ön is a multik szemüvegén keresztül nézi a helyi márkákkal való versenyt?

B.L.: Tisztázzuk a piaccal kapcsolatos félreértéseket! A multinacionális cégek mindinkább abban érdekeltek, hogy a logisztikai költségek megtakarításával minden egyes helyi piacon versenyképesek legyenek. Mivel nincs mindenütt ásványvíz, ezért tisztított vizeket forgalmaznak, amelyeket helyben elő tudnak állítani. Nem véletlen például, hogy a világpiacon a leghíresebb, de multik kezén lévő valódi ásványvizek, a Perrier vagy az Evian az utóbbi időben relatíve háttérbe szorultak. A piac jól láthatóan két szegmensre oszlik. Vannak a drága prémium minőségű vizek, ezek literje durván 1 dollárt ér a világpiacon, és vannak a fele annyit érő tisztított vizek. Közép-Európa és különösen Magyarország kivételezett helyzetben van ebből a szempontból. A Kárpát-medence alján, meglehetősen nagy mélységben található vizek hosszú ezer évek alatt gyűltek össze, amint a hegyekről lefolytak, szemben a gleccserolvadásból származó, s legfeljebb pár méteres mélységből nyerhető kis ásványi anyag tartalmú vizekkel. Ideje volna tudatosítani, hogy nem csak a termálforrásaink jelentenek óriási kincset, hanem az ásványvíz is, amelyekből csak itt van ekkora bőség. Az Egyesült Államokban például az ásványvíz teljességgel hiányzik. Ezért bár kezdetben a hazai olcsó vizek piacán próbáltunk szerencsét, ma már tudom, hogy kizárólag a prémium kategóriában érdemes versenyezni, itthon és a külpiacon egyaránt.

hvg.hu: A közelmúltban az ásványvizek eredetével és valódiságával kapcsolatban több külföldi és hazai botrányról is értesülhettünk. A Versenyhivatal önöket is elmarasztalta, mert a szénsavas ásványvízen is feltüntették az Aquaexpon szerzett Eauscar-díjat, holott a szénsavmentes kategóriában nyertek.

B. L.: A legnagyobb külföldi botrány egy multinacionális cég ügyeskedése miatt tört ki. Londonban egyszerűen a Temze vizét tisztították és adták el palackozva. Ez még önmagában nem lett volna baj, de a szennyezőanyagokat egy olyan vegyszerrel kötötték meg, amelyet rákkeltő tulajdonságai miatt korában betiltottak. Egyébként Kanadában ugyanez a víz változatlanul piacvezető. Mi semmi hasonlót nem követtünk el. Az EU-ban valóban létezik egy szabály, hogy a szénsav hozzáadása vagy elvonása is megváltoztatja a víz állagát, még ha ugyanabból a kútból származik is. Például a Perrier szénsavmentes vize ezért kerül forgalomba más néven. Magyarországnak azonban még van néhány éves türelmi ideje. Ezért azután egy multinacionális konkurensünk hiába jelent fel bennünket már sokadszor, eddig mindig veszített. Azaz jóhiszeműen, sőt jogosan jeleztük, hogy vizünk Eauscar-díjas. A versenyhivatali eljárásnak tehát nem volt alapja, ám a nyugalom érdekében fizettünk egy jelképes összeget.

hvg.hu: Elég sokat és elég régóta hallani arról, hogy az országban nem mindenütt tiszták az ivóvízbázisok. Ez alól az Alföld sem kivétel. Feltételezem, hogy a vagyonuk java még a kútjukban van. Meg tudják védeni ezt az értéket?

Balogh Levente: Elég csak az ásványvíztérképre pillantani © Müller Judit

B. L.: A kút vízbázisának védelme dokumentáltan megtörtént, úgy, hogy az minden nemzetközi normának tökéletesen megfelel. Azaz a víz tisztasága, s a kút hozama, amely évi 1 milliárd liter ötven évre garantálva, nem lesz akadálya a terjeszkedésünknek. A piacvédelemmel azonban más a helyzet. Nemrég jártam Dubaiban, ahol szintén jelentős az érdeklődés a Szentkirályi után. Nos ott elképzelhetetlen, hogy egy multinacionális cég bemenjen, lefúrjon, felhozza a kőolajat, eladja, s a pénzt pedig kivigye az országból. Nálunk az ásványvízzel ez történik, pedig az is ugyanolyan bányatermék, mint az olaj. Mi is bányászati engedéllyel termeljük ki. Hihetetlen nemzeti értékről van szó, amelynek a védelmét jogszabályokkal kellene szavatolni.

hvg.hu: Önök feltűnően gyorsan terjeszkedtek eddig egy marketinghullám hátán. Meddig folytatható ez a trend?

B. L.: A hazai piac teljes fogyasztása a Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács adatai szerint jelenleg 640 millió liter évente. Az idei teljesítményünk 150 millió liter körül lesz. Ennek több mint 90 százalékát idehaza értékesítjük. Ha műszaki beruházásokkal bírnánk, akkor a hazai részesedést meg lehetne duplázni. Fejlődésre azért is lehetőség van, mert ez a fejenkénti 64 literes éves fogyasztás elég kevés, hiszen Nyugat-Európában 100-150 literes az átlag. Másfelől egészségileg is indokolt volna 2-3 liter megfelelő minőségű 500-1000 mg/l ásványi anyag tartalmú víz elfogyasztása. A nemzetközi piacot nézve is jók a lehetőségeink. Elég csak az ásványvíztérképre pillantani, ahol megtalálhatók az úgynevezett magas ásványi anyag tartalmú északi vizek, amelyekből kevesebbet fogyasztanak, aztán a kevés ásványi anyagot tartalmazó déli vizek, amiből viszont nagy mennyiség fogy a magasabb hőmérséklet miatt. A kettő között vannak azok a vizek - ide tartozik a Szentkirályi is -, amelyekből mindenütt fogyasztható világvizek lesznek. Bár a nemzetközi piacon való megjelenésünket 20-25 országban, főleg Nyugat-Európában, a Közel-Keleten és Kaliforniában, már előkészítettük, úgy tervezzük, hogy amíg a magyar piacot nem sikerült teljesen kielégíteni, nem terjeszkedünk túl a határokon.