A vagyonosodási vizsgálatok 2006-os bevezetése, majd egyre szélesebb körűvé válása, az általános áfakulcs világrekordnak számító 27 százalékra emelése, a társas vállalkozások magas költségszintje, valamint a jogbiztonság határait súroló, kiszámíthatatlan kormányzati gazdaságpolitika mára odáig vezetett, hogy a strómanok iránt nagyobb a kereslet a vállalkozói körökben, mint valaha.

Egész iparág épül strómanok és strómancégek közvetítésére, melyekről – tekintve, hogy működésük a feketegazdaságba integrálódik – nagyon nehéz információt szerezni. Ugyanakkor a strómanok alkalmazása hátterében nem csupán valamilyen jogtalan előnyszerzés állhat a büntetlenség biztosítása mellett, hanem főként a biztonságot nyújtó anonimitás megvásárlása. Ezért van az, hogy egyre többször strómant találunk olyan cégek élén is, melyek tevékenysége nem feltétlenül ütközik jogszabályokba, és a tevékenység finanszírozási forrása sem biztos, hogy bűncselekményből származik.

A 90-es években a strómanok megjelenése alapvetően bűncselekményekhez kötődött, és belépésük döntően a cég megszűnéséhez kapcsolódott. Ma nagyon sok olyan vállalkozás működik, amely rendes, legális tevékenységet folytat, de a valódi tulajdonos nem akar látszani – ennek oka például a magánszemélyekre bevezetett vagyonosodási vizsgálat, és / vagy az a körülmény, hogy ha egy vállalkozó mindent szabályszerűen leadózik, akkor sok esetben nemhogy nyeresége nincs, de még a cég költségeinek a finanszírozására se futja. Ezért még tiszta cégeknél is gyakran megesik, hogy a cég születésétől kezdve más az aláíró és a bejegyzett tulajdonos, mint aki valójában a vállalkozást ellenőrzi.

Pecsétel, aláír

Túry Gergely

Stróman-szerepben nemcsak hajléktalanok vagy alapvetően külföldi állampolgárságú magánszemélyek tűnnek fel, hanem iskolázott, több nyelven beszélő menedzserek épp úgy, mint a napi megélhetés miatt erre kényszerülő nyugdíjasok és munkanélküliek, a háttérben lévők szegény szomszédjai, rokonai.

Stróman: a "reprezentatív bróker"

Az elnevezést magánszemélyekre és cégekre is használják. A stróman (németül strohmann, angolul strawman) szó szalmabábut, madárijesztőt jelent. Ez képileg nagyon jól leírja a fő funkciót: úgy próbálja távol tartani a madarakat, hogy elhiteti velük, egy igazi emberrel van dolguk. A stróman is úgy tesz, mintha valóságos és kompetens szereplője lenne egy adott gazdasági ügyletnek, pedig valójában nem az. A stróman mögött mindig áll egy igazi megbízó, aki helyett – vagy akinek a nevében – a stróman cselekszik.

A stróman tehát egyfajta brókerként közvetít a tényleges szereplő és a külvilág között. Bár a társadalomtudósok strómanokkal eddig keveset foglalkoztak, az egyéb típusú brókerekről szóló szakirodalom jelentős, mely a közvetítő csoporttagsága alapján eltérő bróker-struktúrákat különböztet meg. Azt a típust, amikor a bróker egy személy vagy csoport képviselőjeként a saját csoporttagok és külső világ között közvetít, reprezentatív brókereknek nevezzük. (Ilyen szerepet tölt be például bevándorló családoknál a befogadó ország nyelvét már tökéletesen elsajátító gyerek, mivel ő intézi a bonyolult hivatalos ügyeket a helyi nyelvet egyáltalán nem beszélő szülők vagy más családtagok számára.) Mivel a stróman is a megbízója érdekeit képviseli a külvilág felé, így ezt a fajta funkcionalitást is a reprezentatív bróker kategóriájába sorolhatjuk.

Kamu cégek, kamu teljesítések

A klasszikus esetben strómanra akkor van szükség, amikor a megbízó közvetlen gazdasági szerepvállalása jogszabályok által korlátozott vagy tiltott, ezért kénytelen érdekeit strómanokon keresztül érvényesíteni. A stróman tehát olyan ügyletekben vesz részt, amelyek illegálisak és lebukás esetén az ő feladata elvinni a balhét, jelentősen csökkentve ezzel a megbízó kockázatát. A jogszabályok, amiket átlépnek, sokfélék lehetnek: az egyszerű összeférhetetlenségi szabályoktól kezdve a súlyos bűncselekményekig (csalás, sikkasztás, csődbűntett stb.)

Az első és talán leggyakoribb stróman-típus fő feladata az adócsalás zökkenőmentes lebonyolítása. Itt szó lehet arról, hogy miképp lehet olyan pénzeket felvenni, ami nem látszik, vagy hogyan lehet pénzhez jutni úgy, hogy nincsen tényleges ellenérték. Az előbbi a legkülönfélébb szolgáltatóktól kezdve a termelő cégekig bármilyen vállalkozásra jellemző lehet. Az utóbbi a klasszikus számlagyártás esete.

A vállalkozás olyan szerződést köt egy stróman céggel, amely mögött nincs valós teljesítés, majd a pénz, a "kezelési költségek" levonása után informálisan visszaosztásra kerül. Ez egyszeri vagy nem túl gyakori tranzakcióknál lehet egy ismerős vagy családtag cége, de akinek nagyban és rendszeresen van szüksége ilyen jellegű számlákra, az profi számlagyárosok szolgáltatását veszi igénybe.

Ezekben a cégekben strómanok töltik be a ügyvezető posztokat, ők írnak alá számlákat és fiktív szerződéseket. A jelenséget jól ismerők szerint hazánkban hamis számlák kiállítására szakosodott, professzionálisan szervezett "kamu" cégbirodalmak működnek. Az általuk kiállított számlaláncok gyakran végződnek Ukrajnában vagy Szerbiában, ahová a NAV már nem tud utánuk nyúlni. Nagyjából hasonló logikára épülnek az "adóoptimalizálást" szolgáló offshore céghálózatok is.

Nagy szerepe lehet az ezekhez hasonlóan szerveződő cégstruktúráknak az "áfázásban". Mióta 27 százalék lett az általános áfakulcs, egy bennfentes adótanácsadó szerint "idejárnak Európa áfázó csalói. Mindent itt forgatnak meg, egy-egy fuvart van úgy, hogy háromszor megáfáztatnak". Ennek a csalástípusnak az a lényege, hogy az áru nagyon sok közvetítőn keresztül jut el a végfelhasználóig, és valamelyik láncszem elfelejti utána befizetni az áfát, vagy úgy igényelnek vissza áfát, hogy nincs is mögötte valódi áru- / szolgáltatáscsere.

Megfigyelők szerint a strómanok speciális csoportja a pénzfelvevő stróman. Egy strómannak ilyenkor nincs más feladata, mint készpénzt felvenni és egy táskában elvinni a megadott helyre. A magyar bűnügyi történet leghíresebb készpénzfelvevő strómanja valószínűleg "Taxis Gyuszi", akinek a "brókerbotrányban" jutott ez a hálás szerep.

Amikor a stróman viszi el a balhét

Egy másik ügylet, amelyhez gyakran használnak strómanokat, amikor a tulajdonosok meg akarnak szabadulni valamilyen szempontból nemkívánatossá vált cégeiktől. A vállalkozás, amely jelentős összegű adó, munkabér vagy hiteltartozást halmozott fel, egy olyan stróman tulajdonába kerül, akitől a hatóságok nem tudják behajtani a tartozást. Ilyenkor a stróman viszi el a balhét és vállalja az eljáráshoz kapcsolódó vegzálást, NAV-hoz, bíróságra vagy rendőrségre járást. Ezek az esetek általában a vállalkozás felszámolásával végződnek, és a károsultak futhatnak a pénzük után. A stróman pedig leüli a büntetést, és vállalja a pénzbírságot, amit jó esetben kifizet helyette a megbízó.

A rendőrség, illetve a bíróság ilyenkor tökéletesen tisztában van azzal, hogy a gyanúsított vagy a vádlott valójában nem a valódi tettes, ami gyakran a fellépésükről is süt. Ennek ellenére mindent magukra vállalnak, és titkukat elviszik a sírig. Míg régebben az ilyen ügyekben a cégtemetés úgy végződött, hogy eladták a vállalkozásokat egy nem Magyarországon élő vagy tulajdonnal nem rendelkező, esetleg magukat lopott vagy hamis papírokkal azonosító magánszemélyeknek ("Joszip Tot-módszer"), mostanában igazi szociodrámák bontakozhatnak ki egy-egy ilyen ügy felgöngyölítésekor.

Hitelesek, akik nem tudták fizetni a számláikat, nyugdíjasok vagy nagycsaládosok, akiknek nincs elég pénzük a rezsire, elvált szülők, akik a gyerekük taníttatására tesznek félre, kis havi apanázsért vállalják a cégtemetéssel járó procedúrát és szankciókat. Itt csekély összegekről beszélünk, havi egy-kétszázezer forintról. De a megélhetés biztosítása és családtagjaink életesélyének a megadása számukra is mindennél fontosabb.

Mióta 2012-ben bevezették az adóregisztrációs eljárást, amely megszűri a tulajdonosok és a vezető tisztségviselők adózói múltját, a strómanok ára is felment. Ha egy cég 15 milliós tartozást halmoz fel, és azt a tulajdonos nem rendezi, akkor a NAV ma jogosult arra, hogy azoknak az újabb cégeknek az adószámát, ahol a tulajdonosok és az ügyvezetők feltűnnek, törölje – ellehetetlenítve az érintett cégek működését. Mivel a csődbe vitt cégek ügyvezetői öt évig nem vállalhatnak újabb vezető tisztségviselői megbízást, ezért kevesebb a rendelkezésre álló stróman – csökkenő kínálat mellett pedig valamivel nagyobb a díjazás.

Titkos tulajdonosok

Ennél a típusnál a stróman beiktatásának legfontosabb célja, hogy a tényleges megbízó titokban maradhasson.

Alapesetben akkor van szükség ilyen jellegű strómanokra, amikor tiltva vagy korlátozva van egy adott személy vagy cég számára megszerezhető tulajdonrész, vagy pályázaton elnyerhető föld, trafik és egyéb koncesszió. Pár éve sokat lehetett hallani az úgynevezett "zsebszerződésekről", amikor a külföldiek termőföldvásárlását megtiltó szabályokat magyar stróman tulajdonosok közbeiktatásával játszották ki. De polgármesterek, parlamenti képviselők vagy egyéb állami vezetők, akiknek a hivatali pozíciója összeférhetetlen magánvállalatokban betöltöltött tulajdonosi jogokkal, szintén használhatnak strómanokat, hogy ellenőrzésüket fenntartsák cégük felett.

Multinacionális vállalatok szintén ilyen strómanokon keresztül vásárolnak fejlesztési területet, mivel ha a tőkeerős multi közvetlenül tárgyalna a helyi önkormányzattal, az jelentősen felverné a terület árát. Ezzel a típussal találkozunk részvényfelvásárlásoknál is, amikor egy cégben úgy akar egy személy vagy befektetői csoport tulajdonrészt szerezni, hogy közben ne derüljön ki, hogy pontosan ki is áll a vásárlás hátterében. És már jelentős vagyonnal rendelkező személyek is előszeretettel élnek vele, hogy vagyonuk valós mértéke ne látszódjék – Magyarországon a nagyon-nagyon gazdag ember sem népszerű.

Stróman vagy éceszgéber: Kulcsár Attila

Túry Gergely

Egy percre sem szabad látszódni

Abból, hogy Magyarországon elindultak, majd megszaporodtak a vagyonosodási vizsgálatok, három dolog következett: a vagyonok elindultak külföldre, megnőtt a strómanok iránti igény, valamint szükség lett a NAV (akkor még APEH) apparátusának bővítésére. (Ez a NAV-nak csak jó, ahogy a 27 százalékos áfa is. Mert így van áfázás, így kell lennie áfacsalás elleni küzdelemnek is, így igazolja magát a NAV tizenvalahány áfaosztálya is.)

Vállalkozói panaszokból leszűrhető, ma Magyarországon akkorák a céges terhek, hogy megfizetésük után annyira nem maradna likviditás a cégekben, hogy árnyékvilág nélkül nem tudnának a vállalkozások fennmaradni. Így az, hogy valaki nem akar látszódni, legtöbbször párosul azzal az igénnyel, hogy minél kisebb bevétel/jövedelem/vagyon után szeretne adózni.

Aki el akarja magát titkolni, annak egy percre sem szabad látszódnia. Ezért ott vannak a megfelelő strómanok a cégek születésétől a halálukig (vagy az eladásukig) az összes lépésnél. Vannak olyan tőkével jól ellátott, kistigrisként növekvő cégek, melyeket fiatal, több nyelvtudással rendelkező, jó iskolákból jövő aranyifjak alapítanak és vezetnek. Nagyon jó fizetés, elegáns cégautó, legújabb mobiltelefon – de a tökéletes megjelenés és a hibátlan pedigré ellenére kevesen hiszik el, hogy ténylegesen ők lennének ezeknek a cégeknek a valódi tulajdonosai.

Mit mond a szociológia?

A fent leírt három típus jól mutatja, hogy technikai szempontból miért van szükség strómanokra. A megbízó–stróman kapcsolat azonban nemcsak technikai, hanem valóságos társadalmi viszony is, hús-vér emberek között. Sajnos ennek a jelenségnek a szociológiai hátteréről keveset tudunk.

Általánosságban elmondható, hogy a megbízó a strómannál nagyobb hatalommal rendelkezik, vagyis alá-fölé rendeltségi viszony van közöttük. A legtöbb stróman kapcsolat tehát klasszikus patrónus-kliens viszonyként is jellemezhető, amelyben a kliens lojális megbízójához, mivel anyagilag függ tőle. Bizonyos mértékben azonban a megbízó is függ a strómantól, hiszen az tisztában van a megbízó személyével, tud illegális ügyeiről és ez fontos zsarolási potenciál a stróman számára. Ezek a kapcsolatok ezért gyakran hosszú távú bonyolult viszonyrendszerek, melyek a bizalom és zsarolás furcsa keverékén alapulnak. Sok esetben van egyéb függőségi viszony is a játékban: családi kapocs, eltartói viszony, évtizedes baráti szál. Egyes esetekben a megbízó tudatosan választ strómant marginális társadalmi csoportokból, mint ahogyan a hajléktalanoknak vagy külföldieknek átadott, majd csődbe vitt cégekkel kapcsolatban már említettük.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!