szerző:
hvg.hu

Százezrek hagyták el pár év alatt Magyarországot. Ha viszont ők nem itthon dolgoznak, nem is itthon fizetnek adót és járulékot, amiből pedig a ma nyugdíjasainak járandóságát kellene fizetnie az államnak. Komoly baj is lehet ebből: már most pár heti nyugdíjjal rövidülünk meg. Főleg 25-50 ezer magasan kvalifikált ember hiányzik. Ám miközben a kivándorlás nem látszik csitulni, a magyar állam vakrepülést végez: csak most modellezik a pontos hatásokat.

Miközben már a magyar rendőrök közül is mind vannak többen, akik inkább Londonban mosogatnak, minthogy itthon szolgáljanak, vannak jelei annak is, hogy a kivándorlás egy kicsit megtorpanni látszik. Vagy legalábbis kevesebben mennek. De mennek, aki pedig már kint van, az nem nagyon akar visszajönni. Ha pedig nem itthon dolgoznak, akkor nem is itt fizetik a nyugdíjjárulékot, vagy a szintén a nyugdíjkasszát gyarapító szociális hozzájárulási adót (szocho). Pedig ezekből fizetjük a mostani nyugdíjasokat. Amennyiben tehát csökken a bevétel, és nincs is remény, hogy ez a közeljövőben megfordulna, akkor aligha lehet érintetlenül hagyni a nyugdíjrendszert.

A kivándorlás a 2008-as válság okozta tömeges munkahelyvesztés miatt indult be, de a 2010-es kormányváltás után a jogbiztonságot sem tisztelő törvénykezés, az utólagos adókivetés, a jogszabályok felforgatása, a közállapotok átpolitizáltsága, a nyugati és a magyar bérek közötti egyre jobban nyíló olló miatt újabb lendületet kapott. Mégis hányan is mentek el külföldre?

Nincsenek egyértelmű statisztikák, inkább több felmérés, becslés áll a rendelkezésünkre, amelyekből képet kaphatunk ennek nagyságára.

Nagymama unokájával - képünk illusztráció
©

A hivatalos statisztika százezerre teszi azok számát, akik úgy mentek el dolgozni külföldre, hogy családjukból valakit vagy valakiket itthon hagytak (a szaknyelv szerint a háztartás legalább egy tagja Magyarországon van). Ez főként azokat takarja, akik ingáznak, egy-két hétre vagy pár hónapra kimennek dolgozni, de aztán vissza-visszajönnek a családjukhoz.

A kivándorlóknak ők a kisebb hányadát alkotják. A tükörstatisztikák, tehát más országok bevándorlási statisztikái alapján azt mondható, hogy az EU-ban élő magyar állampolgárok száma megközelíti a 280 ezer főt. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet "Életünk fordulópontjai" kutatásának becslése alapján azonban a magyarországi lakcímmel rendelkező 18-49 éves magyar állampolgárok 7,4 százaléka (335 ezer fő) tartózkodik tartósan külföldön. Ez azon a százezren felül értendő, akik rövidebb ideig vannak távol.

A nagyobb fogadó országok adatai

A nem csituló kivándorlást különböző más európai országok intézményeinek adatai is bizonyítják. Egy év alatt 26 százalékkal, 28 ezer fővel nőtt a magyarok száma a külföldi állampolgárok adatbázisában (AZR) Németországban: 2013-ban már 135 ezer magyar volt Európa legerősebb gazdaságában. A növekedés mértéke alapján összeállítható listán Magyarország Szíria és Románia után a harmadik helyen állt.

Ausztriában már legalább két éve az oda kivándorló magyarok száma nő a legnagyobb mértékben: 2012-ben 6600, tavaly pedig 8400 fővel gyarapodott a kinti magyar közösség.

Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy smíg okan az Egyesült Királyságot tartják annak az országnak, mely hihetetlenül elszívja a magyarokat, ám a brit statisztikai hivatal becslése szerint tavaly csak körülbelül 72 ezer magyar élhetett állandó lakosként az országban. A britekhez áramló magyarok száma ráadásul érdekes módon csökken: a 2013-2014 júniusa között 20 ezren igényeltek brit társadalombiztosítási számot, ez 5 ezres csökkenés az egy évvel azelőttihez képest.

Vagyis majdnem félmillió olyan magyar állampolgár lehet, aki így vagy úgy, de már külföldön él, illetve ott dolgozik, tanul. Matolcsy György még nemzetgazdasági miniszterként tavaly év elején 500 ezres számról beszélt, akkor a nagykövetségek becslésére hivatkoztak (a Világbank 462 ezer fővel kalkulált egy 2010-es migrációs statisztika alapján) –, a KSH viszont felhívta a figyelmet arra, hogy nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, mennyien élhetnek külföldön.

Az érzékeny veszteség: tízezrek, jól képzettek

Ahhoz, hogy képet kapjunk az elvándorlás hatásáról, nem csak azt kell tudni, hányan mentek el, de nem kevésbé érdekes, hogy a kivándorlók több százezres tömege kikből áll, milyen munkaköröken dolgoznak ők most. Ez azért kardinális jelentőségű, mert ha valaki például bolti eladó, és elmegy Magyarországról, a helyére vélhetően gyorsan találnak mást. Ha azonban valakinek olyan tudása van, ami itthon csak keveseknek, esetleg olyan posztról megy el, ahol a környéken hasonló képzettségű ember nincs, akkor távozásával hosszabb ideig üresen maradó álláshelyet hagy maga után. Előbbi esetben a nyugdíjkassza nem szenved kárt, utóbbi esetben azonban nagyon is, pláne, ha sok ilyen - hosszabb ideig pótolhatatlan - munkás int búcsút Magyarországnak.

Hiába beszéltünk azonban több nyugdíjszakértővel, bújtunk munkaerőpiaci statisztikákat, kérdeztünk állami szerveket, nem tudta senki megmondani, hányan is lehetnek azok, akik az utóbbi kategóriába tartoznak. Ők azok, akik itthon felső- vagy középvezetők lennének, vagy képzett szakemberek (orvosok, informatikusok, esztergályosok), esetleg olyan vállalkozást működtetnének, amellyel munkát adnának másoknak. Ők azok a nehezen pótolható emberek, akiknek a munkája magas hozzáadott értéket jelent a gazdaság számára. Pontos adatok hiányában egyes szakértők arra tippelnek, hogy ez egy néhány tízezer fős csoport lehet, az emigrálók 5-10 százaléka, vagyis 25-50 ezer ember. Ennyi ember találna munkát Magyarországon, ha hazajönne (a többi, most kint dolgozó hazajövetele esetén vagy munkanélküli lenne, vagy kiszorítaná a most dolgozókat).

Ezt a 25-50 ezres számot azonban alsó becslésként érdemes tekinteni. A kivándorlás ugyanis azért indult el és folytatódik, mert az adószabályokból, megélhetésből, leszakadásból, közbeszédből, közállapotokból elege lett sok embernek. Ha nem lenne ennyire elkeserítő a helyzet, akkor nemcsak nem lenne számottevő mértékű kivándorlás, hanem több cég is jönne Magyarországra, vagy több magyar adná vállalkozásra a fejét, több munkahelyet kínálva. Ezért indokolt lehet úgy tekinteni, hogy a kivándorlás okának megszűnése jóval több járuléktermelő, nyugdíjkasszát gyarapító munkahelyet eredményezne.

Nyugdíjsorozat

A hvg.hu a következő hetekben több cikket is fog megjelentetni a nyugdíjakról, nyugdíjasokról. A sorozat első cikkét itt találja, a másodikat emitt, a cikkeket pedig ezen a gyűjtőoldalon lehet majd elolvasni.

Hat éve zajlik a kivándorlás, de az állam még most is vakon repül

Már csak azt kellene megbecsülni, akkor mennyit is veszít Magyarország, illetve a nyugdíjkassza, amiből a ma nyugdíjasainak járandóságát fizeti az ország. Mi magunk is meglepődtünk, és nyugdíjszakértők is csóválták a fejüket, mert hiába kopogtattunk több állami szervnél, a kapott válaszok alapján úgy tűnik, a magyar államnak erről most még megközelítő képe sincs, pedig a kivándorlás hat éve nagyobb lendülettel zajlik.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál (ONYF) kérdésünkre közölték, hogy nem rendelkeznek olyan számításokkal, becslésekkel, melyek a kivándorlás, migráció hatásait belevennék egy nyugdíjmodellbe. Tudomásunk van azonban arról, hogy valamilyen modellezés folyik az ONYF-nél, de annak csak hónapok múlva érnek a végére.

Magyarok Londonban
©

A Nemzetgazdasági Minisztériumtól (NGM) olyan választ kaptunk, hogy forduljunk a KSH-hoz adatokért, illetve megküldték nekünk azt a mellékletet, mely szerint az előrejelzési, illetve modellezési kötelezettséget teljesítik. Ebből azonban nem derül ki, hogy a kivándorlás milyen mértékben érintheti a nyugdíjrendszert, csak általánosságban látszik, hogy nagyon romolhat a befizetők, eltartottak aránya. (Most három munkaképes korúra jut egy nyugdíjkorhatár feletti ember, 2060-ra kettőre jut majd egy.)

Kik mennek el?

Egyelőre részinformációk állnak rendelkezésre. A tavaly év végi helyzetet rögzítő német statisztika szerint a Németországban élő magyarok többsége, 61,7 százaléka férfi. A családi állapotot tekintve az egyedülállók alkotják a legnagyobb, csaknem 65 ezer fős csoportot. Kormegoszlás szerint a két legnagyobb csoport a 25-35 és a 35-45 éveseké, mindkét korcsoportba nagyjából 38 ezren tartoznak.

Egy MTA-kutatás szerint a kiköltözők bő háromnegyede dolgozni, tizedük a párját követve érkezett, bő 7 százalékuk pedig tanulni ment az Egyesült Királyságba, 5,1 százalékuk pedig csak szerencsét próbálni érkezett a szigetországba. A többség saját gazdasági helyzetének javítása miatt költözött ki, ám negyedük a politikai helyzetet is megjelölte, mint kiköltözést kiváltó okot.

Javarészt nem azok költöztek ki, akiknek itthon nem volt munkájuk: a válaszadók 70 százaléka rendelkezett állással Magyarországon, 6 százalék diák volt, 14 százalék alkalmi munkákból élt vagy nem dolgozott. A kiköltözők 90 százalékának van kint állása, a többség viszont nem a magyarországi munkáját folytatja. A kiköltözők elsöprő többsége elégedett a helyzetével, háromnegyedük nem akar hazaköltözni, a következő 5 évben semmiképp. Egy éven belül csak 16-ból 1 válaszadó jönne haza.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szakértői is írtak egy tanulmányt a kivándorlás hatásairól a munkapiacra.

Egy-két heti nyugdíjjal rövidülünk meg, alsó hangon

Megpróbálkozhatunk azonban érzékeltetni, mégis mit okoz a kivándorlás és mindaz, ami ezt előidézi. A nyugdíjkasszánál most a bevételek hiányoznak, és majd csak 20-30 év múlva jelentkeznek azok a hatások, hogy akik elmentek, azoknak itthon nem kell vagy kevesebb nyugdíjat kell fizetni (kevesebb szolgálati időt gyűjtenek össze idehaza), ezért lehet a nyugdíjkassza bevételi oldalára koncentrálni.

Azt vesszük alapul, hogy az a 25-50 ezer ember, akinek lenne munkája, ha hazajönne, mert magasan kvalifikált, és az az állás, amiben őket alkalmaznák, az most nincs betöltve, átlagbért keresett itthon. Ez igen óvatos feltételezés, mert nyilván a magas tudásszint ennél jóval magasabb keresettel jár együtt.

Most 154 ezer forint a nettó átlagbér nálunk. Egy átlagbéres maga, illetve a cége utána összesen egy évben 1 millió forintnyi közterhet fizet be a nyugdíjkasszába. Vagyis 25-50 milliárd forint hiányzik a nyugdíjkasszából, egy évben, alsó hangon.

Ha az átlagbér dupláját rendeljük a magasan képzett elvándorlókhoz, akkor 50-100 milliárd forint az éves kiesés. És ez az összeg halmozódik, évről évre nagyobb lesz. Ráadásul nem is számoltunk azzal, hogy a hazajövők itthon vásárolnának, itthoni cégeket gyarapítanának, még több bevételhez juttatva az egész magyar költségvetést is.

Egy hónapban durván 200 milliárd forintot fizet ki a magyar állam a mostani öregségi nyugdíjasoknak. A kivándorlással pedig legalább egy heti, de az sem a valóságtól elrugaszkodott feltételezés, hogy akár egy teljes havi nyugdíjat veszít.

A nyugalom látszólagos
©

A megoldás egy ideig elodázható, mert a nyugdíjkasszát átmenetileg lehet toldozni-foltozni, például a most 27 százalékos szocho-nak a teljes összegét is oda lehet folyatni (most a túlnyomó része, 96 százaléka megy oda), de járulékemelés is szóba jöhet mentsvárként - igaz, ez drasztikus lépés lenne. A lassan gyarapodó itthoni versenyszektorbeli helyekből is csurran-cseppen valami. A kivárás azért sem zárható ki, mert a kivándorlás jövőbeli alakulása több tényezőtől függ. Ha például az itthoni állapotok normalizálódnak, hirtelen bedurran a magyar gazdaság, rakétagyorsasággal nőnek a magyar bérek (ennek azért kicsi az esélye), a várakozások inkább a kivándorlás lassulását vagy megfordulását is eredményezhetik.

Azonban baljósló, hogy, amint azt Köllő János munkaügyi kutató a HVG legfrissebb számában hangsúlyoz: a kivándorlás az első lökés után hajlamos további külső behatások nélkül nőni.