„Az úgy nem megy, hogy maga a saját feje után vesz egy klímát a neten vagy valamelyik áruházban, aztán csak bedugja a készüléket a konnektorba, és kész. Sőt, ha már megvette, lehet, hogy talál hozzá valakit, aki azt fel is szereli magának, de az szinte biztos, hogy nem szakember lesz, és így akár saját maga is felszerelhetné, mert annyit ér egy kontár munkája” – világít be a klímaszerelők világába egy saját elmondása szerint „sokat látott” érdi szakember. Nevét nem adja a véleményéhez, de több mint 20 éves tapasztalatra hivatkozva határozottan állítja, hogy ma tíz újonnan felszerelt légkondicionálóból hatot vagy hetet nem klímás szakemberek üzemelnek be. Azt mondja, a tulajdonosnak általában az se számít, hogy így egyből ugrik a készülék garanciája.

AFP / Ria Novosti / Grigoriy Sisoev

Ezen a helyzeten módosít elméletben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által kidolgozott rendszer, amely csak akkreditált cégeket és szakembereket engedne a klímák közelébe. A rendszerből azonban jelenleg még semmi érdemi nem látszik, ami igen, az pedig inkább árt, mint használ. Mert tegye a szívére a kezét: ha ön klímát szeretne a nappalijába, komolyan venné-e, hogy elvileg csak akkor vásárolhat ilyen rendszert, ha az alábbi papirost szakszerűen kitölti?  

hvg.hu

Ne legyen szemérmes! Mondja ki nyugodtan: nem érdekelné ez a papiros! És a készüléket megvenni is, felszereltetni is megoldhatónak tartja nélküle. Pedig állítólag enélkül már boltban se vehet majd klímát, és ilyen igazolás nélkül pórul is járhat, ha egy erre hivatott hatóság azt ellenőrizni fogja.

Hivatal, ami nincs is még

Márpedig ilyen hivatal már van is: a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság, amely egy uniós rendelet következménye. Az üvegházhatást fokozó „klímagázok” alkalmazásáról, elkerüléséről szóló irányelv átvételekor előbb februárban egy kormányrendeletben (14/2015. Korm.rendelet) azt írták elő, hogy március végéig a fluort tartalmazó hűtő-, légkondicionáló és hőszivattyú-berendezéseket forgalmazó, üzembe helyező és javító vállalkozásnak regisztráltatniuk kell magukat, majd néhány hete Seszták Miklós aláírásával megjelent az a minisztériumi rendelet is (41/2015. (VII. 3.) NFM rendelet), amely a szakterületen dolgozók képzését részletezte.

Ennek a rendszernek a hatósági ügyintézője volna a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság (NKVH), amelynek működését nagyrészt az biztosítaná, hogy az iparág forgalmazói, a klímák üzembehelyezői, szerelői az adatbázisban szereplésért fizetnek. Igaz, a regisztráció ingyenes, de „annak hatósági felügyelete” már díjkötelezettséggel jár, ezen kívül a tervek szerint a hatóság a tanfolyamok és vizsgák díjából is bevételhez jutna. Az NKVH még ellenőrzési jogköröket is kapna, és ha hiányosságot lát, százezertől ötmillió forintig terjedő bírságot vethetne ki.

Azt, hogy minderre a nevezett szervezet mennyire nincs felkészülve, az NKVH honlapja mutatja a leginkább, amelyen lényegében nem található érdemi információ. Ami látható, az még béta verziónak is kevés. Már a bemutatkozásra se futotta, és bár a vonatkozó hazai és a nemzetközi jogszabályokat belinkeltél egy menüpontba, a fejezetek mind üres oldalakra mutatnak.

A honlap Klímagáz adatbázisába elvileg mindenkinek regisztrálnia kell, aki klímával foglalkozik (az autóklímásoknak is), mert az itteni regisztrációval nyílik lehetőségük a klímarendszerek működését biztosító gázok megvételére. A feltételes mód azonban itt is fennáll, mivel bizonyosságot az érdeklődő nemigen kap. Ha például valaki arra kíváncsi, hogy a lakásába szabályosan telepíteni kívánt klímához erre képesített személyt választott-e, ez csak úgy lehetséges, ha beírja a szerelő úgynevezett kék kártyájának számát, és a rendszer elvégzi az ellenőrzést.

Nem kell ahhoz nagyon felkészült, simlis szerelőnek lenni, hogy egy jó kék számot be lehessen mondani. Az ellenőrzés a megrendelő számára is macerás, így mindkét oldal könnyen hajolhat arra, hogy az egészet az első adandó alkalommal megkerülje. Akkor pedig marad minden úgy, mint eddig – mivel a klímagáz beszerzése sem annyira bonyolult, hogy azt ne lehessen akár regisztráció nélkül is megoldani.

Az NKVH-t nem sikerült utolérnünk, a portálon található e-mail címről napok múltán sem kaptunk visszajelzést, és bár megkérdeztük a szervezetet létrehozó minisztériumot, hogy ki az NKVH vezetője, és hogy a hatóság jelenleg mit csinál, válasz nem érkezett.

Túry Gergely

Márpedig: Regulázni kell!

Hajnal Péter, a Klímatechnika irodavezetője azt mondja, a szabályozás az ő olvasatukban elsősorban arra szolgál, hogy a klímás gázokhoz, illetve a szereléshez csak szakavatott cégek és szerelők juthassanak hozzá. „Ez a jelenlegi viszonyokból kiindulva csak jó lehet” – mondta a szakember, aki abban azonban nem biztos, hogy ehhez szükség volt egy új hatóság létesítésére. Úgy látja, abban van ráció, hogy az állam megpróbálja valahogy ráncba szedni az elkanászodott piacot, az ugyanis meglehetősen kaotikusan működik.

„Aki klímát akar, az most azonnal, legkésőbb holnapra akarja, és ennél csak egy fontosabb van: az, hogy ez az egész lehetőleg minél olcsóbban kijöjjön” – árulja el Bálint Éva, az online Klíma szakáruház ügyfélszolgálatosa. Tapasztalatból mondja, hogy az érdeklődők többsége sajnos azt sem tudja, hogy hány köbmétert kell a lakásban hűteni, és az áruházak általános kínálata szerinte csak a keresletet tükrözi vissza; azt, hogy a legtöbben az olcsó rendszereket keresik. És sokak szerint ez minden probléma gyökere. 

A fentebb már idézett érdi klímaszerelő azt állítja, hogy az olcsó klímáknak a garancia a legnagyobb problémájuk. Hamarabb elromlanak, de nehezebb hozzájuk alkatrészt beszerezni. Az viszont évek óta előírás, hogy aki az adott rendszert telepíti, azé a garanciavállalás feladata is. Sok szakember éppen azért nem vállalja a tulajdonos által „csak úgy” megvásárolt, olcsóbb rendszerek telepítését, mert „a klímák mindig a kánikulában romlanak el, azt pedig egyetlen szerelő se szereti, ha az ügyfél naponta többször felhívja, hogy érvényesítse a garanciáját, miközben hetekig kell az alkatrészre várni". 

A garanciavállaláshoz ráadásul rendszerint az is társul, hogy az csak úgy érvényes 5 vagy akár 10 évre, ha a rendszert az üzembe helyező (cég, szakember) évente átvizsgálja és szakszerűen tisztítja – ami azonban pénzbe kerül. És hiába lehet az alsóközép árkategóriás rendszerek élettartamát már évi nettó 8-10 ezer forintba kerülő szolgáltatással évekkel megnyújtani, a tulajdonosok többsége ezt a költséget sem vállalja. 

Végső soron oda juthat a piac, hogy a feketén szerelt rendszerek javítását is feketén végeztetik majd el.