„Asszem ekkor kötötték be a kábeltévét és lett MTV-m” – Balanyi Szilárd billentyűs akkoriban hírből sem hallott a még háromtagú Quimbyről. Kiss Tibi, Varga Livius és Mikuli Ferenc Fefe basszusgitáros Dunaújvárosban, a gimnáziumban kezdett együtt zenélni. „Nagyon fiatal voltam, kérdésekkel jöttem haza egy hosszú utazásból. Tibi magától értetődően mondta, hogy folytassuk a zenekart” – mondja Livius a kezdésről. Hozzáteszi, hogy ugyan felhívták a figyelmét az éppen robbanó Nirvana őrületre, a kazettájukat viszont kidobta. „Meghallgattam egyszer, de minden száma egyformának tűnt. Az a hangzás meg nem tetszett.” Az első években a Quimby rengeteget klubozott, főleg Pesten. Például a Tilos az Á-ban, az Almássy Téren, egyetemi bulikon.

„Megkóstolta a zenekar, hogyan dobol a Faszi. Elhívtuk helyettesnek, mert mind bíztunk benne, és igen mély benyomást tett ránk” – mondja Livius Gerdesits Ferenc belépéséről. Kisebb káosz alakul a beszélgetésben, hányban járunk, de Faszi emlékszik: „’93-ban a Tilosban ugrottam be, mert a Maci (Medve Ákos – a szerk.) összerugdosta a lábát valami villanyoszlopon.” Livius ekkor épp két albérlet között héderelt Pesten, majd megszületett első fia is. Szilárd a zeneművészetire ment volna tanulni, de egy este összecsuklott alatta a vasalódeszka és szerencsésen beszorult az egyik ujja. „A felvételi persze nem sikerült, de a Quimbybe valahogy mégis befáztam kilenc ujjal” – mondja. Fasziéknak a Marlboro Mannel megjelent a második lemezük, a Tombol a hülyeség, ami a dobos szerint címét tekintve azóta is erősen aktuális. Kiss Tibi arról beszél, hogy az akkor csak angolul játszó Quimby életében már megjelent az igény magyar számok írására.

Gerdesits Ferenc

Fazekas István

Kijön a Quimby első lemeze, a Jerrycan Dance (a korábbi anyag, a 1993-as Sip of Story kazettán terjedt). „’95-ben mentünk ki az USÁ-ba Tibivel” – kezdi Livius, Faszi hozzáteszi, hogy ő épp előtte, nyáron szállt be a bandába, a német turnén. Erre egymás szavába vágva emlékszik mindenki, különös tekintettel egy róluk írt cikkre. A nyugati sajtó kiemelte, hogy a Quimby mintha talált hangszereken játszott volna. „Az ottani fiatal zenekaroknak profibb cuccaik voltak” – magyarázza Tibi. A második frontembert – aki szükség esetén fejjel ütögette a tányérokat – a cikk „Livius Vargas, the extremely good percussionist”-ként emlegette, Szilárdról pedig megjegyezték, mi mindent képes kihozni mindössze egyetlen sor billentyűből. Liviusnak épp össze volt drótozva az álla, emiatt befőttesüvegből szívószállal vitte be a gulyáslevesszörpöt vagy a whiskey-t.

Varga Livius

Fazekas István

1996-ban jelent meg a Majom-tangó, három szám kivételével a Quimby első magyar munkája. Az amerikai út után egyértelművé vált a váltás, és hogy „nem lesz külföldi karrier” – mondja Livius. A Majom-tangó felvétele Szilárd szerint rémes volt. „Egy légtérben volt minden. Ahol aludtunk, ettünk, a nappali, minden.” Faszi viszont azt mondja, a többieknek bejött a dolog, csak sokat kellett inni a hosszabb alvás eléréséhez. Azt azért ő is nehezményezte, hogy tízkor punk banda ébresztette a dobjai mellett.

1997-ben jelent meg a Diligramm, amit aztán az év hazai albumának választottak. „Nem ez az a lemez, amit elvesztettél Livius?” – kérdezi Tibi. „Nagyon jó hangulatban próbáltunk, de senki nem jegyezte meg a dalokat. Csak a magnó. Livius viszont elhagyta a kazettát az ötleteinkkel együtt a 4-6-os villamoson. A stúdióban aztán összekapartunk valamit, csináltunk mást, de ott borzalmas körülmények voltak. Épp árulták a helyet.” Az időszakról leginkább kaotikus működést és totális káoszt emleget a zenekar, miközben a Quimby egyre népszerűbbé válik. „Sűrűn váltogattok a szervezőinket. A mai fiatal zenekarok bámulatosan tudatosak. Nálunk az első tíz év forgószél volt.”

Livius azzal egészít ki, hogy akkoriban a profizmus kommersz irányt is jelentett. „A profik kilencven százaléka, huss, eltűnt. Gyakran beszóltak, hogy fordítva ülünk a lovon. Viszont mi minden összeszedetlenségünk ellenére kitartóan és szívvel csináltuk.” A Quimby igyekezett világokat teremteni a fellépéseik köré. Például két hétig gyártottak lampionokat és kis lámpákért szaladgáltak a koncertek előtt. Vagy alsógatyában jöttek vissza ráadásra. „Mi voltunk a no budget műfaj királyai.”

Kiss Tibor

Fazekas István

A Diligramm díjával kapcsolatban Szilárd megjegyzi: furcsa, hogy megkapták. Faszi kontráz. „Mi az hogy, szabotázs volt. Mikor az átadón a nyertesek között felolvasták a nevünket és Búza Sándor bejelentette, hogy következik a Hol volt, hol nem volt, négyperctizenhét, többet tudott, mint mi. Nem szóltak, hogy fel kellene lépnünk.” Livius folytatja. „Soha életünkben nem playbackeltünk, ott sem voltunk hajlandóak. Kellemetlen helyzet volt, mi punkosan reagáltunk. Tibi elment szkreccselni, én énekeltem, a szaxofonos (Molnár Tamás – a szerk.) fordított gitáron játszott. Ennek az lett a vége, hogy a produkciónkra ráengedték a stáblistát a tévéközvetítésen.”

’99-ben kijön az Ékszerelmére, és a Quimby a legnépszerűbb underground zenekarok között játszott teltházas bulikat. „Tiszta erőből kellett csinálni. Sokan mondták, hogy most nyomjuk, mert később le fog ülni az egész. De mi nem akartuk lehúzni az összes bőrt a rókáról” – mondja Livius. Kiss Tibi arról mesél, hogyan hatott rájuk az időszakban „az elektronikus tánczene és az akkor éjszakában tomboló kicsit pszichedelikus parti világ.”

Fazekas István

Livius közben már tűkön ül, hogy beszélhetünk-e már arról, amikor fúvóst kerestek és bejött a zenekarba Dódi. „Olyan valakit szeretünk volna, aki lelkileg is befér a családba. Ennyi idős csapatnál komoly a kohézió. Dódira majdnem mindenki emlékezett az éjszakából” – mondja Tibi, aki Livius szerint végül azzal győzte meg a zenekart, hogy Dódi személyében arcot hozna a csapatba. Az eddig főleg csöndben ülő Kárpáti József nyugodtan előrehajol. „Élénk időszak volt. Felszabadító jellegű még amellett is, hogy tökig betábláztam magam. Reggel, ha nem próbára mentem, akkor könyvtárba, aztán tanítani vagy koncertre.” Dódi akkor másoddiplomázott az Iparművészetin. Végül kiforrottak a dolgok és „szépen alakult minden, ahogy a könyvben van.”

„Sokat dolgoztunk, álladóan mentünk, már-már azt se tudtuk, hol vagyunk. És azt hiszem, én kezdek már szétesni… még nem?” – kérdezi Kiss Tibi. „De, de, 2003-ban már feladtuk, szarul voltál.” 2001-ben megjelent a Morzsák és szilánkok, 2002-ben pedig Szilárd első önálló albuma, és a Káosz amigos. „A Káosz már válságtermék, befejezetlen. A stúdióban Livius úgy próbálta kiszedni belőlem a hiányzó szövegrészeket. Nem nagyon voltam képben, szóval meséljenek a többiek.” Faszi arról beszél, hogyan mondtak le bulikat. „Rettegtünk koncertek előtt, Liviusszal egy kortyot nem mertünk inni. Nem tudtuk, melyik pillanatban kell átvenni az éneket, lesz-e egyáltalán fellépés.”

Dódi azt mondja, mindemellett a Káosz amigos az egyik kedvenc lemeze. „Pont emiatt a lelki helyzet miatt erős dolgok jöttek ki szépen és tisztán.” Livius egyetért, Tibi pedig folytatja. „Rengeteg minden került felszínre. Emberi konfliktusok is, olyan kincsek, amit csak szenvedésből és pusztulásból lehet megtanulni. Később mindez beépíthetővé válik, mikor már tud vele bánni az ember. De akkor nem úgy tűnt, hogy én tudnék. A zenekar viszont ezáltal is jobban összerottyant, kiengedtük a feszültséget és elfogadtuk az elvesztést. A kaotikus rendszernek össze kellett dőlnie ahhoz, hogy újat építhessük. Pusztulnia kellett. Csak nem volt jó részt venni ebben a pusztulásban.”

Kárpáti József

Fazekas István

A 2003 elején még csináltak bulit, aztán a zenekar beleállt a földbe. A következő koncert 2004 novemberében volt. „Szétszaladt a ménes” – mondja Kiss Tibi. „Ellébecoltam, zenetévének írtam mindenféle alkalmazott zenét” – kezdi Szilárd. „Lediplomáztam és visszamentem pincérnek” – folytatja Livius. „Lediplomáztam én is” – teszi hozzá Dódi. „Borzalmas szopás volt” – vonja le a konklúziót Faszi. „Én meg rehabon söpörtem a kecskeszart és lelki gyakorlatokat végeztem” – fejezi be Kiss Tibi.

2003-ban történt még, hogy szobafestés közben Faszi és Livius megalapította az azóta is működő Kutya vacsoráját.

2004 nyarán a kérdés nem az volt, hogy akarják-e folytatni, hanem hogy hogyan. Végül új alapot és menedzsmentet kezdtek építeni, rendezték a felhalmozott tartozásokat. „Tibi kijöhetett a rehabról, a zenekar is tuningot kapott” – mondja Livius. „A visszatérő koncert Tibi kérésére egészen pici, családias volt. Ki szerette volna próbálni, annyira retteg-e majd a színpadon, mint ahogyan a próbán érezte. Támogatni kellett, a magabiztosságát lépésről lépésre visszaépíteni. Neki és a zenekarnak is.”

A Quimby kezdett felépülni és elindult a felfelé ívelő időszak. „Emlékszem az első szegedi koncertre. Alig bírtunk eljutni a színpadról az öltözőig. Addig szerettek minket, de akkor megőrültek értünk. Durva volt” – mondja Szilárd arról, mekkora input jött a közönségtől. Livius hozzáteszi, hogy kellett két év és rengeteg utazás ahhoz, hogy visszajussanak oda, ahol abbahagyták.

Balanyi Szilárd

Fazekas István

A 2005-ben megjelent Kilégzés platinalemez lett. 2006-ban a 15 éves szülinapra kiadták Family tugedört. „Nagyon pozitív időszak volt, felnőttebbek és erősebbek lettünk. Mentünk, mint a buldózer” – mondja Kiss Tibi. 2005-ben beszálltak Puskás Tamás Vízkereszt Shakespeare-adaptációjába, amiben Livius eljátszotta a zidane-os fejelős jelenetet. „A próbateremben rendszeresen impróztunk olyasmit, ami színházban vagy filmen működött volna, de mint rock’n’roll nem. Mindig érdekelt minket ez az irány, ami aztán a Teátrumok előképe lett.”

A nyári fesztivál felhozatalban a Quimby a Tankcsapda és a Kispál és a Borz mellett a harmadik bevett headlinerként játszott, 2008-ban pedig a Csík zenekar-féle Most múlik pontosan zenekaron túlnőtt gigantikus népszerűségével végleg vége lett egy korszaknak. Kiss Tibi azt mondja, tanulniuk kellett, hogy később újra lazíthassanak a gyeplőn, mivel a siker mellett megjelent a megfelelési kényszer is. „A kifelé megfelelésben az alkotás megpihent” – teszi hozzá Livius.

2009-ben kijött az Ajjajjaj és a Lármagyűjtögető, 2010-ben pedig megjelent a később aranylemezzé avanzsáló Kicsi ország. „Nem akartunk tökéletes lemezt. Azt beszéltük, vegyük fel a hülyeségeinket, ami jön. Lehetett volna egy jó, 11 számos lemez is, ehelyett csináltunk valamit, amin vannak jobb, meg kevésbé jobb számok. Kicsit sterilen szól” – mondja erről Kiss Tibi. Faszi szerint a dolog annyiban vízválasztó volt, hogy többet ilyet soha nem csinálnak majd.

2011 a húsz éves szülinapról szólt. A DVD bukott, de a koncertfelvételes Instant szeánsz aranylemez lett. Innentől a stabil koncertek és mainstream körülmények jellemzőek. „2012-2013 körül páran csatlakoztunk második alomban a gyerekcsináláshoz. Ez nyilván komfortosabb környezetet jelent, beérett a zenekar. Nyugodtabban tudjuk csinálni az életünket” – jegyzi meg Kiss Tibi. 2013-ban a Sziget nulladik napját a Quimby-féle Csodaország vitte,  év végén pedig kijött a Kaktuszliget, még egy platinalemez. Továbblépve Faszi szól, hogy „2014-ről meg van egy száma a Lovasinak. Az a címe, hogy 2014, azt hallgasd meg.”

Fazekas István

2014-2015-ben a zenekar kezdi elérni a határait, sokfelé próbálja ki magát. „Viszonylag zárt ez a piac” – mondja Kiss Tibi. „Nem könnyű becsábítani az embereket élőzenére. Minden drágább lett, kevés a hely. Változtak a körülmények a West Balkán-törvény miatt is. Kirakatállomány közepén, szarkupacon díszelgünk, változatlan állapotokban. Aktuális kérdés, hogy merre tovább. Kevés szimpatikus múltú idősebb zenekart látunk magunk előtt, akitől tanulhatnánk. Nekünk kell törni az utat. Egyre többet járunk külföldre kis koncerteket adni, mert szeretjük és inspirál. Ez az időszak szabad és felszabadító. Sötétbe ugrunk, nem fog minden elsőre sikerülni. Gondolkodunk azon, hogyan tudnánk saját magunk számára is érdekessé tenni a dolgokat, talán ementén nem lehet eltévedni.”

Livius azt mondja, visszatért a spontaneitás. „Jó, ha öreg korunkra ez nem veszik el. Eljön majd az idő, mikor mindenki tök ősz lesz – és mi akkor is zenélni akarunk majd.”