Skót whisky: orrunkkal könnyebb kiismerni, mint a nyelvünkkel

Skóciában megszámlálhatatlan kis lepárlóüzemben készül az ital, és mindegyik típus más és más. A receptben semmi nagy rejtély; a legegyszerűbb gabonaféléket használják fel, ráadásul nem is kell, hogy ezek skót földön teremjenek, éppúgy megfelel a külföldről behozott árpa, kukorica is. A skót whiskyk markáns, füstős ízét azonban mégsem lehet semelyik másik országban sem reprodukálni. Valami van a levegőben.

A tradicionális lepárló üzemekben single malt whiskyt főznek. A whiskyt csíráztatott árpa (maláta) erjesztésével és lepárlásával állítják elő. Az egyes üzemekben persze más és más hőmérsékleten, más és más mesterfogásokkal készítik. Erős, füstös mellékízét a maláta szárításánál, megfüstölésénél használt tőzegtől kapja. A csíráztatott árpát egy keverőkádban forró vízzel átmossák, az így előálló masszát fakádakba pumpálják, amelyekben élesztő közbeiktatásával megerjesztik. A kád anyaga befolyásolja a készülő whisky végleges ízét, így erre külön gondot fordítanak. Legtöbbször tölgyfahordóban erjesztik, mindössze néhány napig.

Koktél-tippek

© sxc.hu Whisky Collins: 3 cl skót whisky, 1citrom leve, szódavíz, cukorszirup. Jeget teszünk a pohárba, ráöntjük a szirupot, a citromlét, majd a whiskyt, végül felöntjük a szódával. Szívószállal, highball pohárban szolgáljuk fel. Aberdeen Angus: 5 cl skót whisky, 2,5 cl Drambuie, 1 evőkanál lime-lé, 1 evőkanál méz. A whiskyt és a mézet alaposan elkeverjük, hozzáadjuk a lime-levet, majd a Drambuit. Ha látványos tálalást akarunk, a Drambuie-t meg is gyújthatjuk az asztalnál. Mackinlay: 3 cl whisky, 1, 5 cl Cointreau,1,5 cl édesítetlen grapefruit-lé. A hozzávalókat összerázzuk, jéggel teli pohárba öntjük.

Az így kapott körülbelül 4 százalékos alkoholtartalmú készítményt hatalmas, jellegzetes pagoda alakú réz desztillálókban párolják le. A desztillálást kétszer végzik el, míg az ital el nem éri a körülbelül 50 százalékos alkoholtartalmat. A második párolás után előálló szeszt fahordókban hagyják érlelődni, minimálisan három évig. A fahordókból további szín- és ízanyagok szivárognak az italba, ezek pedig már végképp meghatározzák az adott lepárlóüzemre jellemző, egyedi ízvilágot. Az érlelés folyamán évente mintegy 3 százaléknyi ital párolog el. Ezt a jelenséget a skótok az angyalok részesedésének hívják. Magyarországon ezt úgy mondják, hogy a hordó megissza a maga részét. Mivel a hordó „lélegzik”, a készülő ital a környező vidék jellegzetes levegőjének zamatát is megkapja. No, emiatt is utánozhatatlan a skót whisky.

A single malt típusnál valamivel ritkább fajta a pure malt. Idetartoznak azok az italok, amelyeket több single malt whisky elegyítésével, házasításával kapnak. A pure malt-ok is legtöbbször egyetlen lepárlóüzemben készülnek. A házasítás pedig akár különböző korú single malt whiskyk között is történhet, amelyeket rendszerint azért kevernek ki, hogy az előállított ital ne legyen annyira karakteres. S élvezhetővé váljon azok számára is, akiknek az esetleg nagyon jellegzetes ízű single malt fogyasztása túlságosan nagy kihívás lenne.

Egy teljesen eltérő típus a grain. Ennél nincs sem füstölés, sem malátázás. Így egy jóval lágyabb, könnyebben fogyasztható italt kapnak. A grain whisky legtöbbször kukorica, vagy valamilyen gabonaféle felhasználásával készül. Illata sokkal kevésbé „szúrós”, íze kevésbé jellegzetes, és természetesen az ára is jóval alacsonyabb.

A leggyakoribb skót whisky típus a blended avagy a kevert whisky, amely valamikor a múltban még, jobb szó híján, talán hamísításnak nevezhető tevékenység nyomán jött létre… Hogy a kereskedők még több pénzt tudjanak a whiskyért bezsebelni, az öreg, nemes malt whiskyket olcsóbb és egyszerűbb grain whiskyvel elegyítették, és így adtak túl a készleten. Mára a blended önálló italfajtává lépett elő, tulajdonképpen a világon mindenhol ezt a típust tüntetik ki a további jelzők nélkül álló „scotch”, vagyis skót whisky névvel.

A blendeknek természetesen rengeteg variációja lehet az elegyített whiskyk fajtáját, korát, és egymáshoz viszonyított arányát nézve. Itt már minden whiskykészítő mestereken, a „Master Blender-eken” múlik, ők kísérletezik ki a legjobb formulát. A blended whiskyk esetében a palackon feltüntetett kor azt jelenti, hogy a keverékben szereplő legfiatalabb whisky a megadott évig érlelődött. A különféle whiskyk összeöntése után pár hónapos pihentetés, úgynevezett „násztánc” következik, amikor az eltérő szeszekből egységes ital születik. A mesterek leginkább az orrukkal dolgoznak, és rendkívül elővigyázatosnak kell lenniük, nehogy a blend akár csak egy parányit is eltérjen a korábban piacra dobottól. És hogy milyen speciális tudással rendelkeznek ezek a szakértők, annak alátámasztására talán elég megemlíteni, hogy egyazon cég whisky-mesterei nem utazhatnak egyazon repülőgépen, mert esetleges tragédia esetén pótolhatatlan veszteség érné az adott üzemet!

A kóstolás szabályai

A fenti kategóriákon kívül meg kell még említeni a whiskylikőröket, amelyek whisky alapú, édesen ízesített italféleségek. Készítésük alapja az újrapárlás, a főzés vagy áztatás. Az édeskés ízt ilyenkor gyógynövények, virágok, gyümölcsök, esetenként gyökerek kivonatából állítják elő.

A skót whisky fogyasztási hőmérsékletére nincsenek szigorú szabályok. Éppúgy lehet hidegen, jégkockákkal, mint „mezítláb”, szobahőmérsékleten fogyasztani. Annyi azért megjegyeznénk, hogy Skóciában szentségtörésnek számít jéggel inni a scotch-ot.

Nevezetes skót fajták

Single Malt: Laphroaig, Lagavulin, Glennfiddish, Glenlivet, Cragganmore, Macallan Pure Malt: Pride of Islay, Glencoe, Eileandour, Old Elgin Grain Whisky: Cameron Bridge, North British, Loch Lomond Blended Whisky: Chivas Regal, Ballantines, Cutty Shark, Famous Grouse, Johnnie Walker, J&B, Teacher’s, Grant’s, 100 Pipers Whiskylikőrök: Drambuie, Drumgray Cream, Fairlies Light Highland, Lochan-Ora, Scottish Island Liqueur

A skót whisky nagyon sokoldalú ital, „nem haragszik” azért sem, ha valamilyen üdítővel, long drink formájában fogyasztjuk. A blended whiskyket sokan isszák aperitifként, míg a single malt-ok növekvő népszerűségnek örvendenek a digestívek területén. Természetesen számos olyan koktél, kevert ital is van, amelyeknek skót whisky a bázisitaluk.

A whisky kóstolásának sincsenek kodifikált szabályai, de érdemes néhány tanácsot akceptálni. Ha csak ismerkedünk egy whisky-típussal, szobahőmérsékleten, tisztán fogyasszuk. Vegyük szemügyre az ital színét, árnyalatvilágát. Megéri a poharat tenyerünkkel kissé melengetni, hogy az ital aromája még erőteljesebben kússzon az orrunkba. Az illatjegyeket próbáljuk meg egyenként azonosítani, egymástól elkülöníteni. A whisky kóstolás esetében a szaglást tartják a legfontosabbnak, sokkal akkurátusabban tudjuk az orrunkkal kiismerni az italt, mint a nyelvünkkel.

Az illatolást követően jöhet az első korty, amelyet semmiképp se nyeljünk le azonnal. Inkább járassuk körbe a nyelven, és a szájüreg teljes felületén. Próbáljuk megállapítani, mennyire olajos, vagy mennyire száraz. Ha lenyeltük, koncentráljunk az utóízre is. Az első korty után aztán elkezdhetjük a kísérletezést: öntsünk pár csepp vizet a whiskyhez, és ismételjük meg az eljárást. Egészen addig lehet vízzel felönteni, míg már nem tudunk újabb illat- és ízjegyeket beazonosítani. A scotch méltóságteljes, rendkívül karakteres ital. Élvezetéhez alázat is kell. Sokak számára hosszú évek múltán nyílik meg az út a whisky élvezete felé. De érdemes kivárni.

A szerző blogja: www.dibbuk.blogter.hu

Borítókép: Single malt / Forrás: sxc.hu