Egy koncepciótlan koncepciós per - In memoriam Sujánszky Jenő

„Verejtékezett, hőhullámok rohantak végig rajta, a szíve kalapált, a lába leállíthatatlanul járt.” Spiró György Tavaszi tárlat című új, kora Kádár-kori regényében rögzíti így azt a pillanatot, amikor főhőse, az anyakönyvi névelírással a tucatnév Tátraiból egyedivé „keresztelt” Fátray Gyula mérnök 1957 áprilisában egy újságcikkben saját vezetéknevével találkozik. A másik, keresztnév nélküli Fátrayt ugyanis egy, „a népi demokrácia ellen fegyvert emelő banda” tagjaként bélyegezték meg a Magyar Ifjúságban. Spiró tolla nyomán e vezetéknév-azonosságból bontakozik ki a szocializmus kori kafkai szituáció: Tátrai-Fátray nem tudja bizonyítani a nyilvánvalót, azt, hogy ő nem azonos a „másikkal”.

A regény szövetében fikció és valóság keveredik. A műben felbukkanó, egyik titkos jelszaváról elnevezett Mezartin-csoport például olyannyira létezett, hogy az 1956 nyarán bíróság elé állított és elítélt összeesküvők históriáját az ellenforradalmározó kurzustörténészek – Hollós Ervintől Berecz Jánosig – még véletlenül sem hagyták volna ki a példatárukból. Merthogy ehhez adva volt minden „ellenforradalmi momentum”. A Mezartin-szervezkedés vezetője, Sujánszky Jenő egykori horthysta hadapródiskolás társaiból verbuválta csoportját. A félszáz fős illegális szervezet nemcsak ellenséges nézeteket vallott, de igazolványokat is hamisított, fegyvereket gyűjtött, felvette a kapcsolatot „az imperialistákat lakájként kiszolgáló” Szabad Európa Rádióval, és „több száz más”, közelebbről meg nem nevezett csoporttal együtt „várta annak mozgósító parancsát”, hogy a megfelelő pillanatban egy meglepetésszerű támadással kiszabadíthassa a Fő utcai börtönből a politikai foglyokat, vagy elfoglalhassa a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületét. S mindez – bizonygatták a kádári történetírók – október 23-án be is következett.

A jogerősen 13 évre ítélt, a forradalom idején kiszabadított és a Corvin közi felkelőkhöz csatlakozott, majd Párizsba emigrált s ott a Magyar Szabadságharcosok Bajtársi Szövetségének franciaországi elnökeként tevékenykedő Sujánszky magyarországi lapban először 1990 közepén, a Magyar Nemzetnek adott interjúban reagált az őt ért vádakra.