Gyógyítja a maláriát, fluoreszkál, és fontos szerepe van napjaink "koktélforradalmában"

Molnár Andor

7 perc

2019.09.26. 14:00

2019.09.26. 14:07

Koktélozni trendi, ezt a több mint százéves múltú gin tonik fel-feltámadó népszerűsége is jelzi. Nem vitás, hogy az ital jellegét nagyban meghatározza a felhasznált párlat, ugyanakkor a sikerhez nem kevés köze van a hozzáadott toniknak is.

A párlatok – legyen bármilyen fontos szerepük egy koktél karakterének kialakításában – általában csak a kevert italok gerincét adják, a végeredmény jellege nagyban függ az egyéb hozzávalóktól is. Anélkül, hogy belevesznénk bármilyen bonyolultabb, sok összetevőből álló koktél vizsgálatába, maradjunk a gin toniknál! A ginnek – mint napjaink egyik legnépszerűbb röviditalának kiterjedt szakirodalma van, feldolgozva annak történelmét, fajtáit, felhasználását. De mi a helyzet a tonikkal, ami a fenti, egyszerű koktél mellett számtalan egyéb italnak is fontos – és egyre népszerűbb – hozzávalója?

A kecsuák kincse

A tonik (tonic water vagy Indian tonic water) olyan szénsavas üdítőital, mely jellegzetes keserű ízét kinintartalmának köszönheti. Mint annyi, napjainkban már leginkább élvezetből fogyasztott ital, először a tonik is gyógyszerként tűnt fel, mégpedig mint a malária kezelésére alkalmas egyetlen medicina.

Elterjedését világszerte a gyarmatosító európai nagyhatalmak területszerzésének köszönheti. A mai Peru, Ecuador és Bolívia területén élő kecsua indiánok már a gyarmatosítók 17. századi megérkezése előtt, évszázadok óta használták hidegrázás és görcsök kezelésére a kecsuául quinaquinának nevezett fa kérgéből nyert, édesített vízben feloldott kinintartalmú kivonatot – ez volt a mai tonik első ismert „előfutára”.