Ami rosszabb a pesti buktánál: öt területen stratégiai előnyét vesztette el a Fidesz
Mi mondjuk meg, kinek mit szabad – üzente az országnak tíz éven át a Fidesz. Biztosak voltak abban is, hogy ők diktálják, miről legyen szó a nyilvánosságban, hiszen ezernyi kutatásból és választói adatbázisból a polgárok minden óhaját ismerik. Vasárnap óta a kormánypárt vezetőit kételyek gyötörhetik: nem látták, mi jön feléjük, és most kontrollt vesztettek. A nagy kapkodásban pedig még sajátjaikat is átverték.
Még a vasárnapi urnazárás után is azt pusmogták a fideszes eredményvárón, hogy a Századvég és a Nézőpont napközbeni mérései Tarlós István magabiztos győzelmét ígérték. A megelőlegezett ünnepi hangulatból jutott el oda két óra leforgása alatt a NER elitje, hogy az I. kerületi polgármesteri poszt (és kinek-kinek az önkormányzati lakása) megtartásán izguljon, holott a budai Várnegyedet 1990 óta soha nem bukta el a jobboldal. Egészen 2019. október 13-áig. Valami olyan történt, ami magyarázatra szorul, és a Fidesznek alapvető érdeke, hogy ne lazsálja el a gondolkodást.
Ehhez képest az Orbán-szószólók megelégednek azzal, hogy Borkai Zsoltra és az önkormányztai választásokon szavazásra jogosult uniós polgárokra utalgatnak. Az elemzéseik pedig kimerülnek annyiban, hogy a Fidesz valójában – enyhén – növelni is tudta szavazói számát az Európai Parlamentről döntő májusi voksoláshoz képest. Még a sorra elbukott budapesti polgármesterei is megőrizték 2014-es szavazóikat – mantrázzák maguknak. Nos, hogy a Fideszben is megértsék, magyarázatuk képtelenségét, igyekszünk a labdarúgásból példát hozni: a rúgott gólok értékét az adja meg, hogy hány találatot enged be a csapat.
Az önkormányzati választásokat követően a kormánypártnak inkább azt érdemes átgondolnia, hány öngóllal segítette az ellenzéket.
