Drágán megfizetünk a klímaváltozásért, még ha sokba kerül is tenni ellene
Eddig világszerte 26 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására a klímaváltozás miatt, s számuk a század derekára sokszorosára nőhet.
Miután Donald Trump amerikai elnök úgy döntött, kivezeti országát a 2015-ös párizsi klímaegyezményből, a világ szeme a további jelentős szennyezőkre, Kínára és az EU-ra szegeződött. Az unió 2030-ig növeli a megújulók részesedését az energiamixből, ám azt a döntést, hogy 2050-re elérje a karbonsemlegességet, Magyarország, Lengyelország és Csehország megvétózta.
Kínában egy-két évtizeddel ezelőtt úgy vélték, a klímaváltozás olyan mese, amelyet a fejlett országok találtak ki, hogy lelassítsák a fejlődők, azok között is leginkább Kína látványos gazdasági fejlődését. Mára már másképpen gondolja a pekingi vezetés – igaz, ehhez az is kellett, hogy néha belélegezhetetlenné váljon a levegő a fővárosban, és a hatalmas kínai folyók élettelen szennyvízfolyamokká változzanak.
Eddig világszerte 26 millióan kényszerültek otthonuk elhagyására a klímaváltozás miatt, s számuk a század derekára sokszorosára nőhet.
Kína ma már egyre aktívabban kapcsolódik be a klímaváltozás elleni harcba. 2009-ben bejelentette, hogy 2020-ra, a 2005-öshöz képest, egységnyi GDP-növekedést a szén- dioxid-kibocsátásának 40–45 százalékkal kisebb növekedésével, azaz az energiahatékonyság jelentős javításával éri el. 2014-ben pedig azt határozta el a pekingi vezetés, hogy a CO2-kibocsátási csúcsa 2030 lesz.
Ezt a határidőt megpróbálják közelebb hozni; most úgy tűnik, talán a következő évtized első éveire sikerül – egy ideig úgy tűnt, korábban is lehetett volna, ám tavaly ismét megugrott a levegőbe kerülő CO2 mennyisége.
A találkozó azonban egyelőre nem jött össze, mivel a neki szánt csomagot otthon hagyták, ezért vissza kellett menniük Székesfehérvárra.
Első látásra semmi gyanús nem volt a hagyományos indiai édességben.