Ha Kínán, Amerikán és Magyarországon múlik, nem kerüljük el a klímakatasztrófát

Németh András

5 perc

2019.12.04. 10:00

2019.12.04. 12:41

Miután Donald Trump amerikai elnök úgy döntött, kivezeti országát a 2015-ös párizsi klímaegyezményből, a világ szeme a további jelentős szennyezőkre, Kínára és az EU-ra szegeződött. Az unió 2030-ig növeli a megújulók részesedését az energiamixből, ám azt a döntést, hogy 2050-re elérje a karbonsemlegességet, Magyarország, Lengyelország és Csehország megvétózta.

Kínában egy-két évtizeddel ezelőtt úgy vélték, a klímaváltozás olyan mese, amelyet a fejlett országok találtak ki, hogy lelassítsák a fejlődők, azok között is leginkább Kína látványos gazdasági fejlődését. Mára már másképpen gondolja a pekingi vezetés – igaz, ehhez az is kellett, hogy néha belélegezhetetlenné váljon a levegő a fővárosban, és a hatalmas kínai folyók élettelen szennyvízfolyamokká változzanak.

Kína ma már egyre aktívabban kapcsolódik be a klímaváltozás elleni harcba. 2009-ben bejelentette, hogy 2020-ra, a 2005-öshöz képest, egységnyi GDP-növekedést a szén- dioxid-kibocsátásának 40–45 százalékkal kisebb növekedésével, azaz az energiahatékonyság jelentős javításával éri el. 2014-ben pedig azt határozta el a pekingi vezetés, hogy a CO2-kibocsátási csúcsa 2030 lesz.

Ezt a határidőt megpróbálják közelebb hozni; most úgy tűnik, talán a következő évtized első éveire sikerül – egy ideig úgy tűnt, korábban is lehetett volna, ám tavaly ismét megugrott a levegőbe kerülő CO2 mennyisége.