Ha Kínán, Amerikán és Magyarországon múlik, nem kerüljük el a klímakatasztrófát

Kínában egy-két évtizeddel ezelőtt úgy vélték, a klímaváltozás olyan mese, amelyet a fejlett országok találtak ki, hogy lelassítsák a fejlődők, azok között is leginkább Kína látványos gazdasági fejlődését. Mára már másképpen gondolja a pekingi vezetés – igaz, ehhez az is kellett, hogy néha belélegezhetetlenné váljon a levegő a fővárosban, és a hatalmas kínai folyók élettelen szennyvízfolyamokká változzanak.

Drágán megfizetünk a klímaváltozásért, még ha sokba kerül is tenni ellene

A bangladesi Rezaul Karim Csaudhuri a Bengáli-öbölben lévő Kutubdia-szigetről származik, amelynek területe néhány évtizeddel ezelőtt még több mint 200 négyzetkilométer volt. A talejerózió és a vízszintemelkedés miatt Kutubdia mára a felére zsugorodott, s emiatt 40 ezer ember otthona semmisült meg. Északon a tengerszint emelkedése mellett a korábban állandóan fagyott föld kiolvadása okoz veszélyt.

Kína ma már egyre aktívabban kapcsolódik be a klímaváltozás elleni harcba. 2009-ben bejelentette, hogy 2020-ra, a 2005-öshöz képest, egységnyi GDP-növekedést a szén- dioxid-kibocsátásának 40–45 százalékkal kisebb növekedésével, azaz az energiahatékonyság jelentős javításával éri el. 2014-ben pedig azt határozta el a pekingi vezetés, hogy a CO2-kibocsátási csúcsa 2030 lesz.

Ezt a határidőt megpróbálják közelebb hozni; most úgy tűnik, talán a következő évtized első éveire sikerül – egy ideig úgy tűnt, korábban is lehetett volna, ám tavaly ismét megugrott a levegőbe kerülő CO2 mennyisége.