A '89-eshez mérhető, de tartósabb megegyezés lehetősége - Csizmadia Ervin elemzi Kis János írását

Hat évvel ezelőtt, az akkor még létező online Beszélőben megjelent egy dolgozat. Szerzője Kis János, a címe: Az összetorlódott idő – második nekirugaszkodás. Akkoriban nem volt különösebb vita róla, s később sem. Sokan mondhatnák, hogy talán már el is járt fölötte az idő. Ám ha újra olvassuk, nem így gondoljuk. A szerző ugyanis a magyar politika két „kulcspártjáról”, a Fideszről és az MSZP-ről beszél. S teszi mindezt nem csupán (a 2013-ig tartó) aktuális folyamatokra figyelve, de történeti metszetben is. Már csak e két okból is érdemes felidéznünk ezt a tanulmányt, és 2019 végén is beszélnünk róla (A cikk egyébként megjelent a szerző 2013-as, azonos című kötetében is).

Kis Jánost nem kell bemutatni az olvasónak. A Kádár-rendszer demokratikus ellenzékében játszott szerepe kiemelkedő, s ha az SZDSZ elnökeként nem is alkotott maradandót, de leköszönése után, 2002-ig a párt tagja és fő elméletalkotója maradt. S azóta is időközönként nagy esszékben fejti ki véleményét a közállapotokról. 2013-as írását – történeti látásmódja miatt – tiszteletre méltónak, nagyon lényegesnek gondolom. Ám tartalmával nem értek egyet. De ebben a cikkben nem fejtek ki egy alternatív történelemértelmezést – az olvasó ismerheti ilyen irányú munkáimat. Most megelégszem azzal, hogy rekonstruálom Kis János történelemértelmezését.