Akár hiszi, akár nem, Murphy több törvényéből valódi közgazdasági elmélet lett

Sztojcsev Iván

6 perc

2020.01.15. 10:00

2020.01.15. 12:57

„Ami elromolhat, az el is romlik” – ezt a mondatot az is ismeri, aki nem olvasta Murphy törvénykönyvét. Arthur Bloch könyvsorozata műszaki emberek humorából indult el, aztán jöttek a közgazdászok, és rájöttek, hogy az írások sok része nemcsak vicces, hanem igaz is.

A legtöbben a pesszimizmus alaptételének tekintik a Murphy-törvényt, pedig ez nem így van. A névadó Edward Murphy, az amerikai légierő mérnöke is tiltakozott az ellen, hogy így tekintsék, de az ellen is, hogy viccnek vegyék. Elég megnézni a híres mondat egyik legismertebb ősét, hogy megértsük, miért.

Alfred Holt, egy brit hajózási szakértő mérnök írta le egy jelentésében még 1877-ben:

„a tengeren minden, ami elromolhat, általában előbb vagy utóbb elromlik”.

Honfitársa, Augustus De Morgan, aki nem mellesleg a matematikai logika és a halmazelmélet reformereként vonult be a tudománytörténetbe, ennél is precízebben fogalmazott:

„bármi, ami megtörténhet, meg fog történni, ha elég sokat próbálkozunk”.

Vagyis nem arról van szó, hogy minden a legrosszabb helyzetben romlik épp el, hanem arról, hogy ha a sok lehetőség között van hiba (márpedig ott van), akkor annak előbb-utóbb meghibásodás lesz a vége.