Agyag, rongy, viasz, csavarzár stb.: az alkoholtárolás világtörténelme

Italainkat jellemzően palackba töltve vásároljuk, és ugyanennyire magától értetődő, hogy a palackokat légmentesen lezárják. Parafadugóval, csavarzáras kupakkal, koronazárral, újabban akár üvegdugasszal. Régen mással zártak, és bizony ez a régen időszámításunk előtt volt.

• Mindenhol másképp csinálták

Az első kétséget kizáró bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy eleink miként próbálták óvni italaikat, az észak-kínai Henan tartománybeli Jiahuból kerültek elő. Az i. e. 7000–6600-ra datált agyagedényekben – a lerakódások elemzése szerint – szőlő, galagonya, rizs és méz erjesztésével előállított alkoholos italokat tartottak, és az edényeket agyagdugókkal zárták le.

Ugyancsak i. e. 6000-ből származnak a mai Grúzia területéről előkerült nagy méretű, belül méhviasszal kikent, amfora formájú kerámiaedények (a ma is használatos kvevrik), amelyeket földbe ástak, és nehéz kövekkel zártak le. Míg itt a borokat óvták, Mezopotámiában ez idő tájt a sörök – a tárolásukra szolgáló cserépedényeket fedték le cseréptetővel. Ha pedig szállítani kellett, szalma- vagy nádtörekkel is betömték a nyílást, amit agyaggal vagy egyszerűen sárral tapasztottak be.

Az Areni-1 barlang bejárata Örményország déli részén, Areni város közelében. Ez a világ (egyik) legrégebbi, 6100 éves ismert borospincéje, és itt találták az (egyik) legrégibb cipőt is /// Nem is óbor, hanem ősbor

Wikipédia / Serouj / CC BY 3.0

Az italtárolás történetében a legjelentősebb előrelépést az egyiptomiak által feltalált amfora jelentette, aminek általános használata rövid idő alatt elterjedt a Közel-Keleten és a Földközi-tenger medencéjében. Ezeknek a méhviasszal vagy fenyőgyantával impregnált agyagedényeknek a lezárására kezdetben agyagdugókat használtak, melyek azonban nem zártak légmentesen.