Ajándékot kapnak a keletnémetek, mégis fanyalognak – "Eljött a paradicsom", 1990. március 31.
Olcsóbb a csokoládé, de nem édesebb. Sőt a gyártónak keserű – kezdődik a máig tartó kelet-nyugati gyanakvás első fejezete.
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.
1990. március 31. – Egy a mennyihez?
Zavart, értetlenséget és heves tiltakozást váltott ki Berlinben a legfrissebb bonni bejelentés, amely szerint, ha eljön a valutaunió, nem egy keleti márkáért adnak egy nyugatit, hanem kettőért. Az NDK-beli szociáldemokraták egyenesen választási csalást emlegettek, és annyi bizonyos, hogy az NDK kereszténydemokraták választási győzelmének egyik jelentős tényezője volt a nyugati ígéretek sorozata a német egység gyors eljöveteléről és az NSZK-márka bevezetésének kedvező körülményeiről.
Ezek miatt az ígéretek miatt mostanáig elsősorban az 1:1 arányú átváltás szerepelt a köztudatban, ezért ma hidegzuhanyként hatott, amit – mint a Frankfurter Rundschau megírta – a szövetségi bank elnöke és a nyugatnémet pénzügyminiszter jelentett be. A sorozatosan változó lehetőségek közül tehát most a 2:1 arányú átváltás van napirenden arra az esetre, amikor majd – talán hónapokon belül – bevezetik az NSZK-márkát az NDK-ban.