Ceglédi: Egyébként mire várunk a karanténban?

Az egyre terebélyesedő, előzetes magyarázkodásainkat utálom a legjobban. Amikor megpróbáljuk legalább egy részét megelőzni a hisztiviharnak. Eljutottunk oda, hogy a kormánypárti és az ellenzéki nyilvánosság is megkapta a maga know-how-ját a tabusításra. Hézagmentesen: a Nélküled utolsó strófája után szünet nélkül kezdődik a #metoo. Kötelező generális álláspontok.

A cím egy kérdés. Nem állítás, kérdés.

Tehát: sem a címben, sem a cikkben nem szerepel olyan állítás, hogy az úgynevezett nyájimmunitás a jó stratégia. Nem állítom sehol, hogy engedjük szabadjára a vírust, és fertőzzük szét a világot. Nem szerepel az sem benne, hogy a mocskos profit fontosabb, mint a drága emberélet; sem az, hogy termeljenek újra a távol-keleti gyerekmunkások fast fashion pólókat két centért. Szintúgy nem szerepel benne, hogy az épp tisztább levegő újra legyen tele szmoggal.

A cím egy kérdés, amire választ szeretnék kapni.

Nem letorkollást, hogy „ne kérdezz, csak maradj otthon”. Nem ismerek olyan tudományos autoritást, akitől ezt a kurta utasítást el kéne fogadnom – jelzem, ha ez a szakterülete, pont akkor kellene a legrészletesebb magyarázattal előállnia. Jellemzően nem is professzorok kiabálják tele a Facebookot azzal, hogy láttak két fiatalt csókolózni a patakparton, vagy egy idős nénit a boltban. Ahol te persze okkal tartózkodtál, és csak amazok oktalanul. És azonnal jön Tilcsák Bea, hogy példát kell statuálni, a birkanépnek legyen diktatúra.

Oké, de meddig? Mire várunk a karanténban? Tessék megmondani, konkrétan. Mi az a szám, adat, történés, aminek a bekövetkezése vagy elmúlása kapcsán a jelenlegi kijárási korlátozásokat felülvizsgáljuk? Mert oké, nem megyünk ki, én is március 13. óta vagyok itthon, csak boltban meg vérteszten voltam azóta – de mire várunk? Te, aki itt kiabálsz, te milyen konkrét választ tudsz adni?

A cím nem csak az én kérdésem.

Március közepén a gyerekeket hazalökték a szülőknek. Mindenki által ismert tény, hogyan próbálják a tanárok és szülők önerőből megoldani a „digitális oktatást”. Ezeknek az embereknek ma nincs támpontja. Mit tervezzen a szülő? Zsinórban fél évig lesz összezárva a gyerekkel, és pótolja az iskolát, majd oldja meg a „beltéri vakációt”? Szeptembertől azért lesz iskola? Mi alapján dől el?

No, és addig is kell lenni valahol – ennek kapcsán pedig itt egy egészen otromba jelenség.

Régi megfigyelésem, hogy ha Sváby András a Naplóban olyan kérdést tesz fel szavazásra, ami úgy kezdődik, hogy „Ön szigorúbban büntetné-e azt, hogy…”, akkor teljesen mindegy, mit, tízből kilencszer győz a „szigorúbban”. Talán nem túlzás nemzetkarakternek nevezni a szomszéd tehenét érintő, élettel összeegyeztethetetlen eredményű szolidaritási akciókra való felhívást. Büntessék, korlátozzák, szigorítsák! – szinte mindig ez a reakció másokat illetően. Ne engem, de őt. Én teljesen jogosan voltam ma parkban, és el kelletett menjek a boltba, patikába, pékhez meg akárhova, az jogos volt, de akiket útközben láttam, tehát ugyanott, ahol én is voltam, azok bűnözők, toloncolják őket haza! És a huligánokat zavarják el borbélyhoz!

Alkérdés: szerinted hol lehet jobban megfertőződni? A sarki kisboltban, ahol szükségszerűen megfordul most mindenki, zárt hely, a rövidített nyitvatartás miatt koncentrálódó tömeggel – vagy a Ligetben, ahol tőlem harminc méterre leraktak egy másik plédet? Hm? És persze, mondhatja erre a smasszer polgártárs, hogy ne menjünk ki a parkba, de tessen akkor azt is megmondani, hogy meddig? Mire várunk, ami ezt megváltoztatja? Te mit figyelsz, milyen számot, tényt? Ez ugyanis a címben feltett kérdésem.