Új eurókritériumokat akarnak Matolcsyék, de a régieket sem nagyon teljesítjük

Újabb negatív csúcsokkal honorálta a forint a jegybank új kötetét, amelyben a szerzők javaslatot tesznek az euróövezeti belépő feltételrendszerének módosítására: egy euróért előbb 337,5 forintot, majd 338,7-et kellett adni. S bár a két esemény között nem feltétlenül van oksági kapcsolat, nem árt egy pillantást vetni az euróövezetből eddig kimaradt uniós tagországok néhány mutatójára. Például azt megvizsgálni, mennyiben tesznek eleget a mai maastrichti feltételeknek. Mert látványosak a különbségek.

Az infláció tavaly Romániában és Magyarországon volt a legnagyobb, és ez a két ország produkálta a legnagyobb államháztartási hiányt is 2018 végén (2019-ről még nincs végleges adat); három riválisuk költségvetése bevételi többletet mutatott, a lengyel büdzsé pedig lényegében egyensúlyban volt. Az államadósság Horvátországban és Magyarországon a legsúlyosabb, messze kiemelkedve a felzárkózó uniós tagországok mezőnyéből.

A saját valutáját, a levát az euróhoz kötő Bulgária tízéves lejáratú állampapírjai 1,7 százalékponttal kisebb hozammal forognak, mint a hasonló lejáratú magyar kötvények, és még az olasz, spanyol, portugál kötvényekre is rávernek. Ez azért feltűnő, mert a Magyar Nemzeti Bank nagy erőfeszítéseket tesz a hosszú távú hozamok leszorítására. Ami pedig az árfolyam-stabilitási kritériumot illeti, a forint egy év alatt, tavaly január óta – a szélső értékeket kizárva – nagyjából hat százalékot veszített értékéből az euróhoz képest. Jóval többet, mint a román lej. A cseh korona és a lengyel zloty pedig