Matolcsyt nem zavarja, hogy döntéseik sorozata kockára teszi az MNB hitelességét
Újabb kamatcsökkentés, újabb forintgyengülés, enyhén mérséklődő optimizmus – ez a Magyar Nemzeti Bank elmúlt heti mérlege. Kívülről kevésbé látszik ütésállónak a magyar gazdaság, mint az MNB vagy a pénzügyi tárca éléről.
Minél többször ismételgeti a Magyar Nemzeti Bank vezérkara, hogy nem törődik a forint árfolyamával, csak az inflációval, annál kevésbé lesz hiteles. Mert bárhogyan alakultak is az árak, négy évig nem nyúlt az alapkamathoz. Inkább az inflációs célját módosítgatta: meghatározta a megengedhető ingadozás határértékeit, és fontosabbnak tekinti a szezonális hatásokat kizáró maginflációt, mint a fő inflációs mutatót. Sőt újabban az adóhatásoktól is megtisztított, saját számítású maginfláció alakulására veti tekintetét.
A célok rugalmas alakítgatásával évekig halogathatta a kamatemelést akkor is, ha az infláció érdemben gyorsult. Viszont a forint árfolyamának a kilengéseire csak-csak reagált.
A döntésekből sajátos árnyékszabály rajzolódik ki: valamiféle folyamatos, csúszó leértékelés érvényesítése. Mintha Matolcsy György elnök másolni próbálná korábbi kollégája és elődje, Surányi György 1995 után követett árfolyam-politikáját, amely hozzájárult az export felfutásához s ezzel az akkori dinamikus felzárkózáshoz, és amelyről közismerten jó véleménnyel volt. Szabályértékű szemponttá vált, hogy olyan kurzust kell kialakítani, amely a lehető legnagyobb mértékben ösztönzi a növekedést, aktuálisan a koronavírus-járvány után a gazdaság visszatalálását a megszakadt fejlődési pályára.
